ANTALÓCZY ATTILA
ANTALÓCZY ATTILA
ANTALÓCZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény, amelynek módosítása most a tisztelt Ház előtt van, 1995-ben hosszas vajúdás után született, hiszen olyan tevékenység szabályozásáról van szó, amely közismert történelmi okok miatt a közvéleményben nagyon sok fenntartást ébreszt és fog ébreszteni, a politikában pedig folyamatos feszültségek forrása. Bátran állíthatom, hogy a titkosszolgálat vagy titkos eszközök használata kategóriák az állampolgárok többségében klasszikus előítéleteket keltenek életre, holott állami életünk egyik olyan eleméről van szó, amely mögött eminensen politikai közmegegyezésnek kellene lennie. De sajnos nem így van.
1990 óta minden kormány a maga titkosszolgálatait akarja létrehozni, nem pedig a nemzetét. Így aztán a törvény-előkészítés időszakában - mint ahogy most is - a szolgálatokkal, illetve a szolgálatok működését szabályozó törvényekkel kapcsolatosan a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi a feleket.
De nézzük a javaslatot! Már többször kifejtettem a tisztelt Házban, hogy a törvényhozói szándék mögött mindig értékvállalások és természetesen ehhez kötődő érdekviszonyok vannak. Minden törvény mérték, és nyilvánvalóan nemcsak jogi értelemben. Az elmúlt hetek, hónapok szakmai vitái pro és kontra állást foglaltak az előterjesztő által elkészített változatokról. Megítélésem szerint különösen éles ütközések - amelyeknek természetesen politikai konzekvenciái vannak - a bírákat érintő tételek körül voltak.
Hadd idézzem fel néhány passzusát ennek a vitának. Milyen alapon tennénk különbséget bíró és bíró között, hiszen a bírói hivatás egységes és oszthatatlan a Magyar Köztársaság alkotmánya szerint? A bírót semmilyen külső adminisztratív eszközzel döntéseiben befolyásolni nem lehet, ő független a végrehajtó hatalomtól, és mint ilyen, fontos kontrolltényező is.
A bírók között természetesen van munkamegosztás, de a kijelölés a bírósági igazgatás körén belül történik. Aztán azon is sokat vitatkoztunk, mit is kell érteni azon a kategórián, hogy kiemelt súlyú büntetőügyek, hiszen az előterjesztő azokat a bírákat kívánja nemzetbiztonsági vizsgálat alá vonni, akik kiemelt súlyú büntetőügyeket tárgyalnak.
Ez egy úgynevezett határozottan törvényi fogalom, amelynek tartalmát nem lehet egyértelműen meghatározni, de - mint a vitában elhangzott - alkalmas arra, hogy épp aktuális politikai megfontolásokból egy-egy ügyet annak minősítsenek. Kérdem én: ki lesz alkalmas arra, hogy ezeket a kiemelt súlyú büntetőügyeket tárgyalja? Mik lesznek a kiválasztás szempontjai? Ki fogja minősíteni, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés által összeállított anyagok alapján ki milyen eséllyel pályázik az úgynevezett kiemelt súlyú bűncselekmények tárgyalására? Meglehetősen nevetséges lenne, ha a független bírót a végrehajtó hatalom minősítené, illetve ez a minősítés határozná meg bírói státuszát. Megjegyzem, a tervezet szerint a kiemelt súlyú bűnügyekkel foglalkozó bírák ellenőrzése folyamatos lenne, nem pedig egyszeri, a kinevezéshez kötött, mint ahogy azt a titkos információgyűjtést is engedélyező bíró ügyében az érvényben lévő törvény szabályozza.
S még valami: az a szolgáltatás, amit jelen pillanatban a nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtésével kapcsolatban az engedélyező bíró tesz, egy hivatali aktus, ha úgy tetszik kontroll, nem pedig igazságszolgáltatás. Egyébként a viták során az ellen senkinek nem lett volna kifogása, hogy az újabban titkosszolgálati eszközöket is használó rendőrség számára kijelölt, az eszközök alkalmazását engedélyező bírót hasonlóképpen ellenőrizzék.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Kormánypárti Oldal! A bizalom dolgával kezdtem, hadd térjek vissza rá. Magam sem, és meggyőződésem szerint szocialista képviselőtársaim sem kerékkötői minden olyan kormányzati szándéknak, amely szilárd társadalmi rend kiépülésére tesz kísérletet. Persze tudjuk, hogy senkinek sincs a kezében az a varázspálca, amelynek egyetlen suhintásával mindenki számára elfogadható társadalmi viszonyokat, átlátható, tiszta közéletet teremthetünk. De nem kevesen voltak itt az elmúlt évtizedben, akik megelégedtek volna pallossal is, amellyel politikai ellenfeleiket lesújthatják.
Az ország mindig jól reagált. Morális válságokon, szociális válságokon, gazdasági megrendüléseken át egyre fogyó civil kurázsival, de lefogta a pallost suhogtató kezet. De a mindig aktuális hatalom bölcsessége kevés volt ahhoz, hogy megértse a választói akaratot. Azt tapasztalom, hogy megroggyant a közbizalom, a politika egyre inkább ügyintéző, rendelkező, átíró, megfigyelő, leváltó, egyszóval a társadalmat nem szolgálni, hanem birtokba venni akaró lett. Ez közös hibánk, képviselő hölgyek és urak! Én ebben a helyzetben nehezen adnám a nevem egy olyan döntéshez - és ez már nemcsak a tárgyalt javaslatra vonatkozik -, amely következményeként a civil társadalom egyre védtelenebbé válik az ambiciózus állammal szemben.
Hangsúlyozni szeretném: én politikai érveket mondok, hiszen a követendőnek tekintett világban minden megoldásra van példa. Van, ahol az ügyészség a kormány alá van rendelve, van, ahol nincs. Van, ahol létezik egy olyan modell, ahol a biztonsági ügyekkel, a titkos információszerzéssel foglalkozó bírákat ellenőrzik és védik, van, ahol nincs. De ezekben az országokban - tudomásom szerint - a jogintézményeken kívül erős civil szerveződések élnek, olyanok, amelyek képesek az állam célszerű szabályozására, ahol saját megélt szabadságukra építik a rendet. Mi még nem tartunk itt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
