DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoklatok sorában a negyedik felszólalóként az előttünk lévő, kétségtelenül jelentős tartalmú, de nem túl nagy terjedelmű törvényjavaslatról már nagyon nehéz újakat mondani, s nehéz új szempontokat felvetni. De én megmondom őszintén megmaradok azért szoros értelemben véve a törvényjavaslatnál, s nem kívánok a selyemhernyó-tenyésztés rejtelmeibe bonyolódni. (Dr. Kávássy Sándor: Kár!)
A törvényjavaslatnak mi is a lényege? A lényege az, hogy a kormány ki akarja terjeszteni a nemzetbiztonsági ellenőrzést az ügyészek és bírák egy részére, nevezetesen azokra az ügyészekre és bírákra, akik kiemelt súlyú büntetőügyekben járnak el, és akik ennek következtében a javaslat megfogalmazása szerint ki vannak téve a jogellenes céllal történő befolyásolásnak.
Valóban, kire is akarja kiterjeszteni a kormányzat ezt az ellenőrzést? A kiemelt súlyú büntetőügyekben eljárókra. Olyan pontatlan jogfogalom ez, amivel sajnos már találkoztunk a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagban is, s én azt hiszem, nem elfogadható érv az, hogy sajnos a magyar jogrendszerben jó néhány jogszabályunkban, akár törvényünkben is ilyen pontatlan jogfogalmakkal találkozunk; nem érv amellett, hogy most egy újabb, pontatlan, nem egzakt jogfogalmat vezessünk be e törvény meghozatala során. És mint ahogy már korábban elhangzott - és nem is csak ellenzéki képviselőtársaimtól, hanem pont az előttem szólótól is -, ki és mikor állapítja meg majd azt, hogy jogellenes céllal történik az ügyész vagy a bíró befolyásolása.
Magyarán ez annyit jelent, hogy azokban az ügyekben, amelyeket a végrehajtó hatalom kiemelt súlyúnak minősít, az ügyészeknek és a bíráknak kizárólag egy elkülönített köre járhat el. A javaslatban megfogalmazódó törekvés véleményem szerint ellentmond mindannak, amit a törvényhozás a rendszerváltás óta tett a végrehajtó hatalomtól független bírói szervezet kialakítása érdekében. (Bauer Tamás tapsol.)
A javaslat elfogadása egy lépés volna a különbíróságok rossz emlékű rendszere felé, és ellentmondana annak az elvnek is, amit már megint csak hallhattunk a korábbiakban, hogy a bírói kar egységes, oszthatatlan, specializálódása kifejezetten és kizárólag csak szakmai szempontok szerint történik. Igazán nagy hiba lenne új szempontrendszert bevezetni ebben a tekintetben.
A hatályos nemzetbiztonsági törvény értelmében - egészen pontosan a 68. § (4) bekezdés a) pontja szerint - egyszeri biztonsági ellenőrzésnek vethető alá az a bíró, aki a nemzetbiztonsági szolgálat által kezdeményezett titkos információgyűjtést engedélyezi. A javaslat az ellenőrzést kiterjeszti mindazokra a bírákra, akik más rendvédelmi szervek, mindenekelőtt a rendőrség számára engedélyeznek titkos információgyűjtést. E módosítás tehát a bírók meglehetősen széles körét kötelezi a nemzetbiztonsági ellenőrzés eltűrésére.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a rendelkezés valóban nem vet fel alkotmányossági aggályokat, ugyanakkor azonban én nem osztom azoknak a véleményét, akik egyenlőségjelet tesznek aközé, hogy nemzetbiztonsági célból történik-e az információgyűjtés, illetve megkeresésre, vagy pedig rendőrségi megkeresésre, hisz más a kiindulási pont és egészen más lehet az eredmény is, ahova eljut adott esetben az eljárás. Ha ugyanis nemzetbiztonsági szolgálat számára engedélyez titkos információgyűjtést, ez a büntetőjog területén már eleve túlmenő nemzetbiztonsági információkhoz való hozzájutást eredményezhet. De ismételni szeretném, hogy ez egy általános megállapítás, és önmagában véve ez a rendelkezés nem váltaná ki az ellenkezésünket a benyújtott törvényjavaslattal szemben.
Nagyon sokszor vonnak párhuzamot a bírák, ügyészek, valamint más hivatásúak, mint például az országgyűlési képviselők vagy kormánytisztviselők ellenőrzése közé. Én azt hiszem, hogy ellentétben a kormánytisztviselőkkel, akik esetében a nemzetbiztonsági ellenőrzés felvételi feltétel, egyes, pályájuk már előrehaladott szakaszán járó bírák és ügyészek ellenőrzése olyan új feltételt teremt foglalkozásukkal kapcsolatban, amelyekről kinevezésükkor nem tudtak. Most csak ezt az elemet említem, de azt hiszem, ha egy kicsit átgondoljuk, akkor talán számos olyan elemre bukkanhatunk, ami komoly különbséget tesz bírák, ügyészek, valamint kormánytisztviselők vagy akár országgyűlési képviselők közé. Nem vonható párhuzam; ezek a párhuzamok, amelyeket vonnak, erőltetettek és megalapozatlanok.
Ahogy a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagnál is megjegyeztem, most is csak azt mondhatom, hogy az elérni kívánt célt ezzel az eszközzel, ezzel a törvényjavaslattal egészen biztosan nem tudjuk elérni. S azzal kapcsolatban, amit miniszter úr az expozéjában említett, hogy akik nem fogadják majd el ezt a törvényjavaslatot, azok gyakorlatilag ölbe tett kézzel ülnek akkor, amikor nemkívánatos folyamatok erősödnek meg, és elősegítik azt, hogy a társadalomnak, az embereknek a jogállamiságba vetett hite meginogjon, illetve szertefoszoljon, én azt hiszem, hogy ez nem így van. Nem ülünk ölbe tett kézzel akkor, ha erre a törvényjavaslatra "nem"-et mondunk. Én azt hiszem, hogy ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerülne, akkor a kormány ülne ölbe tett kézzel és mondhatná el, hogy ők mindent megtettek annak érdekében, hogy ezen a területen rend legyen.
(10.00)
Pedig azt hiszem, hogy korántsem tettek meg mindent. Ezzel a törvényjavaslattal, e törvényjavaslat benyújtásával ismételten csak ki akartak pipálni egy megoldandó feladatot, egy olyan feladatot, amelynek megoldására ez a törvényjavaslat alkalmatlan.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
