KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Talán nem véletlen, hogy a szervezett bűnözésről, annak visszaszorításáról szóló törvényjavaslat kapcsán magam is elsősorban a prostitúció kérdésével kívánok foglalkozni, hiszen harmadik ciklusban tekintem magam a Józsefváros képviselőjének, függetlenül attól, hogy egyéni vagy listás képviselője vagyok annak a területnek, amelynek bizalmából most is a parlamentben lehetek.
(A jegyzői széket Vidoven Árpád foglalja el.)
Csábító az alkalom arra, hogy visszatekintsek a törvényi szabályozás történetére, hiszen kilencedik éve, amióta a prostitúció dilemmájával küszködöm, magam is végigjártam a lehetséges jogi szabályozás alternatíváinak útját. A magyar jogtörténetben a prostitúció jogi szabályozása az első büntetőkódexben, a Csemegi-kódexben a bűncselekmény státuszával indult, hiszen ez az első jogi kódex a prostitúciót szigorúan bűncselekményként ítélte meg. Azután kiderült, hogy fel kell tenni egy másik kérdést is, nem csupán azt, hogy bűncselekmény-e a prostitúció. A második kérdés az, hogy mi a veszélyesebb: maga a prostitúció vagy a köré szerveződő élősdi bűncselekmények. Ennek köszönhető, hogy 1928-tól gyakorlatilag egészen 1950-ig a jogi szabályozás lehetővé tette a nyilvános találkozóhelyek létét, a nyilvánosházakat, csupán ellenőrzésre szorítkozott, illetve megpróbálta a kapcsolódó bűncselekményeket szigorúbban szankcionálni. Ebben a dilemmában vergődik a legújabb kori jogalkotás is, hiszen a prostitúció mint bűncselekmény 1955-től 1993-ig börtönbüntetéssel volt sújtható, és mint ahogy erre már képviselőtársaim ma többször utaltak, 1993-ban változott a prostitúció szabálysértési tényállássá.
Miközben ezt a jogfejlődési utat bejártuk, a világ elmozdult egy egészen más irányba: a New York-i egyezmény, amelyet szintén citáltak már e Házban képviselőtársaim, a prostituált védelméből indul ki, abból, hogy a prostituált áldozat, és elsősorban az ő érdekében kell mozgósítani jogi eszközöket, hogy megalázó, embertelen helyzetéből kimentsük.
Ha visszagondolok az elmúlt két-három esztendő törekvéseire, amelyek a jogi szabályozás újraalkotására próbáltak meg használható utat kijelölni, akkor nem oldani a fáradt hangulatot, de mégiscsak utalnom kell arra, hogy az alternatív koncepciók között volt olyan, amellyel minden bizonnyal kivívtunk volna magunknak a jogalkotás Guinness-könyvében egy rendkívül előkelő helyet. Mert az alternatív koncepciók között szerepelt az úgynevezett vállalkozói prostitúció megalapozása, illetve lehetővé tétele. Ennek az lett volna a lényege, hogy a prostituált egyéni vállalkozóként beilleszkedik egy gazdasági törvényi sorba, és a prostituáltnak mint egyéni vállalkozónak nyílott volna szabad lehetősége a legősibb ipar űzésére.
Most eltekintek erkölcsi aggályaim megfogalmazásától, sőt, még attól is, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a vállalkozói prostitúció tulajdonképpen rendkívüli hasznot hozhatott volna az azt engedélyező önkormányzatoknak. Inkább arra szeretnék utalni, hogy a koncepció szükségszerűen elvetélt, hiszen nem volt beilleszthető a gazdasági jogrendbe, nem volt rá értelmezhető az egyéni vállalkozókra vonatkozó törvényi rendelkezések sora: hogyan lehet a jogba beilleszteni a prostituált alkalmazottjának státuszát, ki a bedolgozója, ki a segítő családtagja, hogyan alkalmazhat szakmunkástanulót, vagy ha a személyi jövedelemadóról szóló törvénnyel való konzisztenciára utalok, akkor hogyan választhatja a prostituált az átalányadózást vagy hogyan tehet eleget az számlaadási kötelezettségnek. Remélem, képviselőtársaim is érzik, hogy miközben komoly témáról beszélek, a lelkem belül mosolyog, és nagyon örülök, hogy ezt a zsákutcát sikerült a jogalkotónak elkerülnie.
Ugyanakkor arról is nyíltan beszélni kell, amire Hack Péter már utalt az előbbiekben, hogy tudniillik a választott törvényi koncepció, a tűrés és tiltás törvényi koncepciója egyben bizonyos területeken a prostitúció legalizálását is jelenti. Én a kisebbik rossz vállalásának lehet, hogy kissé opportunus, de célszerű módján inkább vállalom ezt a részleges legalizálást, minthogy szembenézzek azzal az ellehetetlenüléssel, amely a korábbi, 1993-as és szabálysértési tényállásnál megálló prostitúció kezeléséből az érintett területekre hárult.
A korábbi elképzelés szerint a prostitúció szabályozása önálló jogszabály lett volna - erre Lévai Katalin képviselőtársam már utalt -, és rendkívüli módon sajnálom, hogy nem az lett. Sajnálom, hiszen a kész törvényszöveg közvetlenül a választások előtt már szerepelt a parlament tárgysorozatában, megtárgyalására nem jutott idő, és most ennek a csökött törvényi zanzának a beszuszakolása a szervezett bűnözésről szóló törvénybe minden bizonnyal nehezíti a komplex és teljes áttekintést, és félő, hogy a későbbiekben az alkalmazás során problémát okoz.
Magam is osztom azon képviselőtársaim véleményét, akik hangsúlyozzák: a prostitúciónak természetesen van köze a szervezett bűnözéshez, különösen a mögé szerveződő bűnözői infrastruktúra okán, de társadalmi veszélyessége nem elsősorban ebben van, hanem abban, hogy az utcai prostitúció léte, az utcai prostitúció megjelenése tönkreteszi az ott élő lakosság életét, még akkor is ha a szervezett bűnözéssel nem érintkezik. Éppen ezért a most beterjesztett törvénynek ezeket a szakaszait csak úgy tudom vizsgálni, hogy segítenek-e abban, hogy a prostitúció által sújtott területek lakosainak élete biztonságosabbá, elfogadhatóvá váljék. Ezért magam is a védett övezetek és türelmi zónák kijelölését tartom legfontosabb jogi szabálynak, és azt tartanám nagyon fontosnak, hogy a védett övezetek ne csupán a közintézmények környékének védelmére legyenek tekintettel, hanem igen nagy nyomatékkal legyenek tekintettel a sűrűn lakott, lakótelep-szerűen beépített lakóövezetek lakosságára is.
Ezért egyetértek azzal, hogy Budapesten a Fővárosi Önkormányzat jelölje ki a védett övezeteket. Magam is nyújtottam be módosító indítványt arra vonatkozóan, hogy a védett övezetek kijelöléséhez a kerületi önkormányzati testületek egyetértését kelljen kérni, hiszen csak így oldható meg, hogy a prostitúciót ne lehessen exportálni, hogy ne lehessen a prostitúciót boldogabb sorsú kerületekből áttolni, kitolni olyan területekre, amelyeket egyébként az ág is húz. Hiszen, képviselőtársaim, legyünk tisztában azzal, hogy az emberi sorsok a települési lejtőn nemcsak Szabolcs megyében gurulnak lefelé, a települési lejtő Budapesten is hajlik, Budapesten is megvan a lejtő szöge, és ezen a települési lejtőn a legkeservesebb sorsú kerületek éppen azok, amelyekben a prostitúció is a legnagyobb töménységben, sűrűségben jelentkezik.
(12.20)
Így a következmény az, amire Juharos Zoltán képviselőtársam is utalt: a lakások ára lecsökken, a lakások elértéktelenednek, emberi életek anyagi eredménye úszik el azáltal, hogy a prostitúciót visszaszorítani mindeddig nem sikerült.
S ami talán a legfontosabb: a prostitúció jelenléte megnöveli a szegregáció veszélyét. A jobb módúak elmenekülnek, és helyükre jönnek keserves sorsúak vidékről, nehéz sorsú - mondjuk ki: - cigány származású lakosok, akik a szegénység további sűrűsödéséhez járulnak hozzá, a szegénység minden egyéb szomorú kísérőjelenségével együtt. Ezért meggyőződésem, hogy a jogalkalmazás során a joggal felruházott Fővárosi Önkormányzatnak a kerületekkel, az érintett területekkel egyetértésben olyan védett területeket is ki kell jelölni, ahol türelmi zóna egyáltalán nincs, és a védelemre szoruló területek a legszegényebb, a leginkább szegregált, a legtöbb szociális problémával küzdő területek kell hogy legyenek.
Végül, képviselőtársaim, szeretném felhívni a figyelmet néhány olyan billenőpontra, amelyik a jogi szabályozásban figyelmet érdemel.
Nagyon nagy kérdés, hogy van-e elegendő garancia, elegendő rendőri erő a lakosság védelmére akkor, hogyha a város védett és türelmi zónákra oszlik majd, vajon a türelmi zónákban tényleg meg lehet-e védeni a lakosságot a prostitúció életeket szétzúzó jelenségétől.
Egyetértek Juharos Zoltán képviselőtársammal abban, hogy az egészségügyi igazolás elkerülhetetlen része egy olyan törvénynek, amelyik tűr és tilt, hiszen a tiltásnak is akkor van lakosságvédő hatása, hogyha egyben fertőző betegségektől, az ártatlanokat is fenyegető járványtól meg tudjuk óvni azokat, akik maguk nem részesei ennek a most már helyenként megtűrt prostitúciós üzletnek.
Végül abban is egyetértek képviselőtársammal, hogy a szabálysértési tényállás önmagában nem eléggé elriasztó. Én legfeljebb azt javaslom meggondolásra - és erre vonatkozóan is nyújtok be módosító indítványt -, hogy ne várjunk a szabálysértési kódex újrafogalmazásáig, ez természetesen lehet egy járható út, de a probléma ennél sokkal inkább égető, és a megoldás sürgős. Ezért annak a megfontolását fogom javasolni, hogy a különösen súlyos esetekben, amikor védett övezetben történik, zaklató módon a felajánlkozás, vagy kiskorúakat érint - akár úgy mint prostituáltat, akár úgy mint a szolgáltatást igénybe vevőt -, akkor ez a cselekmény minősüljön bűncselekménynek, s talán a bűncselekményi tényállás megjelenése a törvényben az általános szabálysértési tényállás súlyát is meg fogja növelni. Én félek attól, hogy a szabálysértési tényállásban a pénzbüntetés szigorítása nem elriasztó, hanem inkább gerjesztője lesz a prostitúció további terjedésének, hiszen mi, akik, sajnos, közelről ismerjük a prostitúció lélektanát, tudjuk azt, hogy a pénzbüntetést azzal kerestetik meg, akik egyébként az utcán keresi a kenyerét, és minél magasabb a pénzbüntetés, annál gyakrabban fog a prostituált megjelenni az utcán, hogy a pénzbüntetés okozta anyagi kiesést minél hamarabb behozza.
Tisztelt Képviselőtársaim! A prostitúcióra vonatkozó szabályozást éppen azért, mert a korábbi törvény szellemének megfelel, néhány kisebb-nagyobb módosítással én a magam részéről elfogadom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
