DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a mai délelőtt témáját képező két összetartozó törvényről egy vezérszónoki felszólalásban szóljak az időtakarékoskodás és az összetartozás miatt.
Az előttem szóló MSZP-s képviselő úr javaslatát, beszédét részben el kell fogadnom, és talán a mai azon különös napok egyike lesz, amikor a Független Kisgazdapárt nemcsak a kritikával óhajt élni, hanem elmondom gondolatainkat, hogy hogyan lehetne közösen a jövő felé irányítani a társadalombiztosítás eddigi mostoha sorsát.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai akármelyik évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat országgyűlési vitája mindig sajátos műfaj. Azért sajátos műfaj, mert amikor a tisztelt Ház e törvény végrehajtásáról egy másikban mond véleményt, a múltról mond véleményt, aminek önmagában nincs túl sok értelme, mert ami megtörtént, azt meg nem történtté tenni nem lehet. A végrehajtásról szóló törvények - szóljanak akár a költségvetésről, akár a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól - értelmét az adja, hogy a jövőre vonatkozóan hasznosítható tapasztalatokat nyerjünk. Tehát annyiban van értelme e törvényjavaslatnak és ezen országgyűlési vitának, amennyivel jobb, megalapozottabb, gondosabb törvények születhetnek a jövőben.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat - és ami ennél összehasonlíthatatlanul fontosabb, az Állami Számvevőszék jelentése - nem fest különösen lesújtó képet a társadalombiztosításról, különösen a megelőző néhány év hasonló állami számvevőszéki jelentéséhez képest. Talán e teremben jó néhányan vannak, akik még emlékeznek, hogy évekig mondhatott az Állami Számvevőszék bármit, az csak arra volt jó, hogy a következő évben legyen mit megismételni, mert a gazdálkodási hibák kijavítására nem történt túl nagy erőfeszítés. A javulás tény, és ezt a Független Kisgazdapárt nem vitatja, legfeljebb olyan kérdéseket tesz fel, hogy erre miért nem előbb és miért ily lassan került sor.
Mindez persze nem lehet ok az elégedettségre. A társadalombiztosítás még napjainkban is nehezen átlátható dzsungel, és ez akkor is így van, ha a tisztánlátást, az átláthatóságot a jelenleg hatályos törvények nem igazán szolgálják. Az Állami Számvevőszék feladata pedig éppen az, hogy a hatályos törvényeknek megfelelő végrehajtást ellenőrizze. A rossz törvényeknek való jól megfelelés eredménye pedig formálisan, jogi értelemben minősülhet ugyan jónak, de tartalmilag, a lényeget tekintve mégiscsak rossz dologról van szó.
Az igazi problémát az jelenti, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó számvevőszéki jelentés semmit sem mond, mert alkalmatlan arra, hogy bármit is mondjon arról a társadalombiztosításon belüli korrupcióról, a formálisan nem jogsértésekről - erre egy idő óta gondosan vigyáznak -, csak éppen az elemi erkölcsi és jogérzéket sértő dolgokról, ami miatt az Országgyűlés a társadalombiztosítási önkormányzatok felosztása mellett döntött. Bár zárójelben megjegyzem, nem csupán ez volt a döntés oka, de az önkormányzatok körüli tisztázatlanságok, korrupciógyanúk - és nem is csak gyanúk - a döntéshez nagyban hozzájárultak.
A Független Kisgazdapárt szakít azzal a hagyománnyal, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló költségvetés végrehajtásáról szóló törvény kapcsán támadja, pellengérre állítsa az eredeti törvényt elfogadtató és végrehajtó kormányt, a Horn-kormányt. A Független Kisgazdapárt sokkal szívesebben és nagyobb kedvvel koncentrál a jövőre.
Engedjék meg, hogy kitérjek arra, a Független Kisgazdapárt figyelemmel kíséri a kormány egészségfinanszírozási és nyugdíjreformterveit, s szívből reméli, hogy ennek eredményeként e végrehajtásról szóló törvényjavaslat vitája az utolsók egyike a tisztelt Házban, s a reform olyan rendszere honosodik meg, amelyben az országgyűlési képviselők a járulék mértékéről s egyes részletszabályokon ugyan vitatkoznak, de kérem, gondolják meg, valóban költségvetésről és ilyen szerkezetű költségvetésről kell-e nekünk állást foglalnunk - úgy gondolom, hogy nem. A Független Kisgazdapárt azt várja a kormánytól, hogy mihamarabb elkészítse az egészségbiztosítás és a nyugdíjrendszer reformját, mert ez igazán fontos és életbevágó Magyarország szempontjából.
Engedjék meg, hogy javasoljak a költségvetési törvény elfogadása után egy parlamenti vitanapot mind a nyugdíj-, mind az egészségbiztosítás jövőjéről, menteset politikai indulatoktól, de kritikus szakmai vélemények ütköztetését várva. A Független Kisgazdapárt számára nem megnyugtató a jelenlegi nyugdíjrendszer. Nem látjuk ebben a rendszerben biztosítva saját nyugodt nyugdíjas jövőnket sem.
Tisztelt Képviselőház! Mivel még bőven van időnk, engedjék meg, hogy néhány részletre rávilágítsak a jobbítás reményében, szándékával, és amint említettem, meglátva azt a jobbító szándékot, ami az utóbbi két évben az egészségügyi kormányzatban megvolt, hogy az elkövetett óriási hibák mellett igyekezett tisztább jogi környezetet teremteni például a táppénzellátás környékén.
(11.00)
Érdemes erről egypár szót mondani. Ez a törvényjavaslat beszámol arról, hogy a táppénzre nyújtott kiadások csökkentek, mégpedig két okból. Egyrészt növekedett az a nyugdíjbevétel, amelyet a munkáltatói táppénz-hozzájárulás képez. Másrészt a táppénz-hozzájárulás következtében nemcsak a bevételek növekedtek, hanem a táppénzes napok száma is csökkent.
Beszélni kell arról, hogy az ellenőrző főorvosi hálózat jobb jogi körülmények közé került; ez az egyik pozitívum. A másik pedig az, hogy csökkent ennek a hálózatnak a konziliáris kapacitása, a segítőkészsége, mivel a régi ellenőrző hálózat lecserélődött. Nagyon lényeges volt, hogy megszűnt a táppénz a nem főállásban végzett munkavállalói tevékenység után. Ezzel tisztázódott a helyzet, és lényegesen csökkentek a táppénzkiadások.
Az előbb említett munkáltatói táppénz-hozzájárulás azonban nagyon kétélű fegyvernek bizonyult a magyar egészségügy egésze szempontjából. Miért? Azért, mert csökkenti a megelőzés, a prevenció esélyeit, mert a sokszor kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalóktól a táppénz mellett a különböző szűrések igénybevételét se teszi lehetővé. Csökkenti az akut megbetegedések gyógyulási esélyeit, és ugyancsak csökkenti a krónikus betegségben szenvedők elhelyezkedési és munkahelymegtartó esélyeit is. Miért? Egyszerűen azért, mert a betegszabadság első tizenöt napján a munkáltatónak kell a táppénzt fizetnie, utána pedig akár egy évig tartó betegállomány esetén is a táppénz egyharmadát szintén a munkáltatónak kell fizetni.
(Az elnöki széket
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ennek egyetlenegy következménye van - vagy nem egy, de egy nagyon súlyos -, hogy a krónikus betegségben szenvedő embereket kiteszik az utcára, nem kapnak munkát, nem tudnak elhelyezkedni. Két esélyük van: vagy betegen dolgoznak, vagy pedig lapátra kerülnek. Ha betegen dolgoznak, növekszenek a társadalombiztosítás költségei, mert egy esetleges egy-két hetes otthoni kezelést talán sokkal drágább kórházi kezeléssel lehet kiváltani. Mint harminckét éve gyakorló orvos ezt látom, mindennap találkozom olyan beteggel, aki még fekvésre, gyógykezelésre szorulna, mégis elmegy betegen dolgozni, mert az állásra szüksége van.
Tisztelt Képviselőház! Ez egy olyan téma, amelyre nem lehetünk büszkék. Nem lehetünk büszkék arra, hogy csökkent a táppénzkiadás összege, mivel függetlenül vizsgáljuk Magyarország népegészségügyi helyzetétől. Figyelembe kell venni, hogy Magyarország Európa legbetegebb népegészségüggyel rendelkező országa. Nagyon súlyos a helyzet a munkaképes korú lakosság megbetegedése és halálozása terén is. Ehhez igazság szerint párhuzamosan egy igen magas táppénzkiadás járna, de nálunk ellenkező irányban mozog a kettő, ami nem javítja a magyar lakosság egészségügyi helyzetét. Ennyit a táppénzről.
Mondanék még egy-két szót az egészségügyi költségvetés egyik legnagyobb falatját képező gyógyszerfelírásról, a gyógyszerellátási kiadásokról. E téren is be lehet számolni arról, hogy az előző kormány hozott világos, tiszta rendeleteket, különböző külön kezelt gyógyszerfelírási kiadásokat egy kasszába sodorva, de nagyon rossz oldalról próbálta megközelíteni például a gyógyszerrel való takarékoskodást, úgy, hogy szigorította a gyógyszerfelírást, a gyógyszerhez való hozzájutás lehetőségét. Itt egyetlenegy dologról van szó: a betegnek szüksége van gyógyszerre vagy nincs szüksége? Ha szüksége van a gyógyszerre, akkor a megnehezített felírási körülmények között is ki fogja váltani, de nem a háziorvosánál esetleg húszperces időrászánás után, hanem el kell mennie a megyeszékhelyre, más városba, 20-40-60 kilométert utazva naponta azért, hogy a mindenképpen szükséges gyógyszeréhez hozzájusson. Előző interpellációmban már elmondtam, hogy ha megnehezítjük a gyógyszerhez való hozzájutás útját, ezzel drágítjuk a gyógykezelést. Arról nem is beszélve, hogy a beteg esetleg napokra kieshet a munkából - ez nem járható út!
A járható út a gondolkodás. Mi teszi lehetővé azt, hogy egy beteg korlátlanul hozzájuthasson nagy mennyiségű és sokszor szükségtelen gyógyszerhez? Azért van ez, mert egy hónapban akár hat-nyolc orvos is felírhatja ugyanazokat a gyógyszereket. Egyszerű lenne a megoldás: a betegnek a menedzserévé kellene tenni a háziorvost. Egy egyszerű lappal meg lehetne oldani, amely minden beteg zsebében kell hogy legyen, és arra minden orvos minden gyógyszert köteles lenne rávezetni - nagyon egyszerű! -, és akkor a háziorvos rögtön látja, hogy ebből ebben a hónapban már három dobozzal kapott, több nem szükséges. De így ellenőrizhetetlen a dolog! A jelenlegi ellenőrző program ellenőrzi az orvosokat, de a betegeket nem, holott mind a két oldalt kellene ellenőrizni. Óriási mértékben lehetne csökkenteni a gyógyszerfelhasználást!
Még egy gondolat kifejtésére talán van idő. A háziorvosi ellátásban megszüntettek néhány olyan kiegészítő szolgáltatást, amely lényegesen csökkentette a gyógyítás költségeit. Most csak a kis laborokra gondolok, amit az előző évben finanszíroztak, de ezt a finanszírozást tavaly megszüntették. A kis laborok működtetésére szánt pénzt átirányították a járóbetegkasszába. A járóbetegkassza megkapta ezt a pénzt, és ugyanannyiért vagy valamivel olcsóbban elvégzi azokat a laboratóriumi munkákat, amiket a háziorvos eddig a saját gépével el tudott végezni, de a törvényalkotók elfeledték azt, hogy ehhez a betegnek több tíz kilométert kell utazni, ha a városi laboratóriumokba megy, tehát nem ésszerű ez a megoldás. Ez nem nagy mennyiségű tétel, de a jövőben abba az irányba kellene menni, hogy minél ésszerűbb és olcsóbb gyógyítást, valamint megnyugtatóbb nyugdíjrendszert tudjunk Magyarországon bevezetni.
Köszönöm a szót. (Taps az FKGP soraiban.)
