DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Nem lesz két perc, mint ahogy az előbb sem volt annyi. A magam részéről sosem támadtam azt, hogy az új finanszírozás '97-ben megkezdődött, azt gondolom, ezek valójában kísérleti lépések. Az igazság az, hogy az egészségügyben senki nem tudja, mi mibe kerül. El kell kezdeni - mint ahogy el is kezdtük más területeken -, hogy kialakuljanak azok a tényleges költségarányok. Ezt egy ilyen lebegőpontos rendszerrel meg lehet tudni, fel lehet gyűjteni az adatokat, és tovább kell fejleszteni, mert a bölcsek kövét senki nem hordja magánál.
Az igazi vita abban áll, hogy mi legyen benne az ellátásban, mi az, amit a társadalombiztosítás finanszírozás, és mi az, amit nem finanszíroz. Ezen a téren történt egy jelentős szűkítés, hála istennek, nem akkora, mint amekkora az első tervekben volt, ha visszaemlékszünk; a parlamentnek, a társadalmi szerveknek, az orvosi szakmának volt egy kis mozgástere, valamivel visszajött.
(12.50)
Most megint egy icipicivel továbbmegy abban a reményben, hogy végül elérhetünk oda, hogy az orvosi szakma részeként ez a szakma ne legyen páriája a társadalombiztosításnak, hanem minden, ami érdemi gyógyítás, az be tudjon ebbe kerülni.
Itt a prevencióról nagyon sokat szoktunk beszélni, és jól tesszük, mert ez egy olyan terület, ahol ez látványos, azonban nem lehet attól az állampolgártól követelni, hogy járjon fogorvoshoz harminc évvel ezelőtt, ha ezt most kezdjük el tőle követelni. Tehát itt is van egy felfutási periódus, ahol megüzenhetjük az állampolgárnak, hogy bizonyos ellátásokat akkor nem fogunk finanszírozni, ha ő nem működik együtt az egészségüggyel.
Mégis itt a két perc. Köszönöm a figyelmet.
