ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ismét egy 1997. évi pénzügyi beszámolót van módunk tárgyalni, most a társadalombiztosításét.
Tulajdonképpen egy érdekes olvasmány, és tanulságos. Az indokolás is kitűnően eleget tesz a formális elemzés összes iskolában tanult követelményének. A bevételek és kiadások tervezettől való eltérésének okai, a hatások számszerűsítése, mondhatni, klasszikusan skolasztikus. Elnézést kérek természetesen ezért a megjegyzésért, hiszen tudom, hogy ennek így kell lennie, valóban nem akartam ezzel senkit megbántani - de ez így van.
A képviselő tehát bajban van, mihez is szóljon hozzá, hiszen az adatok tények, amelyek tudvalevőleg makacs dolgok, amikről pedig nincsenek adatok, azoknak - minden bizonnyal - az ügy lényege szempontjából nincs jelentőségük. Nos, ilyenkor van kiemelt szerepe annak, hogy elvileg közelítsük meg, járjuk körül a kérdést; bár jelezni szeretném, hogy az adatokhoz is lesz néhány megjegyzésem.
A nyugdíjakkal kapcsolatos vitanapon már tettem egy halvány kísérletet arra, hogy kifejtsem, az egész rendszer az általánosságban is ismert bolsevik módszer szerint alakult ki, aszerint fejlődött, nevezetesen a rablás és a valódi helyzet folyamatos elkendőzése jegyében, és minden jel arra utal, hogy a rendszerváltozásnak nevezett hatalomátmentés a társadalombiztosítás pénzügyeiben csak ezen a lényegén nem változtatott semmit. Márpedig - ahogy ezt mondani szokták - itt van az eb elhantolva. Ez az alapkérdés!
Az Antall-Boross-kormány ezen a területen sem merte elvállalni a generális rendezést, nem beszélve az egyébként mindent oly nagy szakértelemmel pénzügyileg rendbe tevő Horn-Kuncze-kormányról. Ha valaki ugyanis veszi a fáradságot, és kiindul az induló, államosításkori vagyonból, a pénz-, ingó és ingatlan vagyonból, valamint ehhez hozzászámítja a mindenkori folyamatos befizetéseket és kiadásokat, továbbá nagyjából, körülbelül tisztában van a kamatoskamat-számítás rejtelmeivel, az igen hamar belátja, beláthatja, hogy a társadalombiztosítási alapok szufficitesek, legalábbis annak kellene lennie - matematikailag. De hiába mondják, hogy ez a tudomány egzakt - mármint a matematika -, íme, az eredmény egészen más.
A jogfolytonosságot is figyelembe véve nagyszüleink, szüleink és mi magunk is egy szerződést komolyan vettünk, elvégre törvényeken, jogszabályokon alapult, és szorgalmasan fizettünk - a munkáltatónk ugyancsak. Az én korosztályom egész életében még azt is kénytelen volt tudomásul venni, hogy azért olyan sírni-röhögnivaló a fizetésünk, mert a gondoskodó szocialista állam garantálja gondtalan megélhetésünket életünk végéig, és természetesen a magas színvonalú egészségügyi ellátásunkat is. S ugyebár, ha ezt is hozzáadjuk a fizetésünkhöz és sok egyéb jót, amit a szocializmus ígért, akkor egészen finom a helyzet. Persze, tudtuk akkor is, hogy ez nem igaz; de tudomásul vettük, jobb híján.
Amikor a mindenkori kormányzat általunk ismeretlen céljai érdekében sajátjaként kezelte és költötte el pénzünket, hölgyeim és uraim, megcsalta és meglopta a saját népét! Ez tény, még akkor is, ha erről beszélni nem szalonképes. Márcsak azért is, mert ez a kizsigerelt magyar nép lassan fütyül a szociálliberális urak és hölgyek szalonjaira, sőt, elege van belőlük.
Aztán szerintünk lopni, csalni, hazudni - ez az, ami nem szalonképes! Ebben az országban a szentség szintjére emelték a művi úton, lelkiismeretlenül összehordott kölcsönök visszafizetési és uzsoraszintű kamatfizetési kötelezettségét. Felelős kormányaink még azt is elintézték nekünk, buta magyaroknak, hogy különféle állami vagy állami kezesség mellett nyújtott hiteleinket magánhitelezők kezére játsszák, nehogy véletlenül valaki elengedjen, mérsékeljen, felfüggesszen valamit. Hogy hogyan kerül ez ide? - roppant egyszerű. Ha arra van pénzünk, hogy 1000 milliárdos nagyságrendben kamatokat fizessünk, és évente ki tudja mennyit törlesszünk, ha belehalunk is, akkor a magyar néptől a társadalombiztosítási rendszeren keresztül is ellopott pénzt tekintsék kölcsönnek kormányaink. Méghozzá olyan kölcsönnek, amelynek kamata és törlesztése esedékessé vált. Magyarázzák meg a Valutaalapnak, a Világbanknak vagy másoknak, hogy most ide kell a pénz!
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egész egyszerűen nincs erkölcsi alapja annak, ami az elmúlt négy évben történt a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás területén. De ki merem jelenteni, jogi alapja is rendkívül ingatag, alkotmányba ütköző, mert nemzet- és népellenes volt. S az idegen érdek szolgálata itt is tetten érhető. Mindezt azért kellett kifejtenem, mert szeretném tanulságul felhívni a kormánykoalíció figyelmét: amíg idegen érdekek és célok teljesítésére, felelőtlenül felvett és soha el nem számolt kölcsönök törlesztésére és kamatfizetésére, idegen vállalkozások adómentességére - de garantált hasznára -, bankkonszolidációra, saját önkormányzataink becsapására felbérelt álügyvédek sikerdíjára és sok egyéb úri huncutságra van pénz, addig nem hivatkozhat senki arra, hogy a társadalombiztosítás területén valamire nincs pénz.
Ha minden másra kell lennie pénznek, akkor erre is kell lennie! De ha úgy tetszik, hiszen leállamosították, és saját céljaikra használták fel pénzünket engedélyünk nélkül, akkor tekinthetik ezt akár kárpótlási kötelezettségnek is. Csak ebben az esetben most nem egyes rétegeket kell kárpótolni, hölgyeim és uraim, hanem 10 millió embert érint az ügy.
(11.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem demagógia, ez nem populizmus! Ha mindenáron minősíteni kell, akkor ez egy megalázott, meggyalázott és többszörösen kifosztott, becsapott nemzetnek a panaszkiáltása. Akinek van füle hallásra, az meghallja idejében. Kérem, gondolják át egyszer alaposan az elhangzottakat!
A következőkben a beszámoló egyes részeihez kívánok hozzászólni. "A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételei között 20 milliárd 39 millió forint, az Egészségbiztosítási Alap bevételei között pedig 16 milliárd 527 millió forint a kinnlevőségek behajtásából származik" - mondja az anyag. Azonban az indokoló rész sem tartalmaz sokkal többet erről, legfeljebb a tervezett összeggel veti össze a tényleges behajtás összegét, és ez véleményem szerint kevés. Nélkülözhetetlenül fontosnak tartom - személy szerint én - annak ismertetését, hogy a két alapnál külön-külön mennyi az összes kinnlevőség. Aztán jó volna tudni, hogy az elmúlt négy év alatt kiknek engedtek el tartozást és miért. Az összes kinnlevőségnek mi az összetétele, kikből áll a legnagyobb adósok sora? Aztán célszerű volna egy becslést látni arról is, hogy mi a fekete- és szürkegazdaság hatása az alapok bevételét illetően.
Mindkét alapnál igénybevételre került az 1996. évi pénzmaradvány. Itt is közlik azt, hogy ténylegesen mennyit vettek igénybe. Jó volna tudni, mennyi volt az a pénzmaradvány, miből származik, és ha nem az egészet használták fel, hol a különbözet, és mi lett vele.
A törvényjavaslat 18. §-ának (3) bekezdése pedig egész egyszerűen közli - idézem -: "Az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy a tb pénzügyi alapjai 1998. évre megállapított hiánya legfeljebb 54 milliárd 953 millió forinttal túlteljesül." Mi ez? És miért vegye ezt tudomásul az Országgyűlés? Indoklás, pótköltségvetés, sehol semmi - de vegye tudomásul.
Hölgyeim és Uraim! A demokrácia kilencedik évében azért már illene tudni, hogy az Országgyűlésnek nem az a feladata, ha bármit eléraknak, arra rábólintson. Remélem, ez az idő elmúlt, hála istennek! Jó volna ezt már egyszer tudomásul venni és akceptálni.
Az Állami Számvevőszék kapcsolódó jelentésében foglaltakkal zömében, nagyrészt egyetértünk. A javaslatokat a kormány és az illetékes szervek figyelmébe ajánljuk.
Sok mindenben alátámasztja előadott nézeteimet az ÁSZ-nak az a megállapítása, hogy a tb-alapok konszolidálása nem történt meg. Bár nyilván mást ért alatta, mint amiről szóltam, de azért jelez valamit, hogy mégiscsak van ebben valami. A "hogyan tovább", ha nem vállalja ez a kormány sem a rendbetételt, sajnos nem vitás: vagy belehal előbb-utóbb a költségvetés és azon keresztül mi mindnyájan, vagy közvetlenül mi halunk bele, mi, magyarok. Részben éhen halunk, részben nem lesz egészségügyi ellátásunk. Félek, ismerve az évek óta folyó gyakorlatot, hogy ez utóbbinak van reálisabb esélye. Adja Isten, hogy ne legyen igazam!
Tisztelt Polgári Kormány! Tisztelt Koalíciós Képviselők! Higgyék el: le kell leplezni a múlt valamennyi bűnét, és egyértelműen megnevezve a bűnösöket a magyar nép elé kell tárni az igazat, az igazat! Helyre kell állítani, illetve meg kell alkotni az áttekinthető, tisztességes és világos társadalombiztosítási rendszert! És ha el kell kezdeni újból elölről, akkor el kell kezdeni újból, elölről, de az igazat kell mindig megmondani. Ezt várja önöktől a társadalom, ezt várják az emberek.
Hadd tekintse a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt az anyagot egy korszak lezárásának. Bízzunk abban, hogy a polgári kormány rátalál a helyes megoldások útjára. Ennek reményében a MIÉP a beszámolót elfogadja, de kérdéseimre azért szeretnék választ kapni.
Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
