VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi zárszámadásának tárgyalásához érkezve az új kormány most, a mai napon - vagy korábban - beterjesztette annak a költségvetésnek a végrehajtásáról szóló beszámolót, amelyet az előző kormány nyújtott be az Országgyűléshez, és amely időközben a megszüntetett társadalombiztosítási önkormányzatok működésének utolsó teljes évéről ad számot.
(10.10)
Tisztelt Ház! Kérem, engedjék meg, hogy eltekintsek a magyar gazdaság 1997. évet érintő részletes bemutatásától, mivel azt már a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitája során a pénzügyminiszter úr megtette. Most a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetésének végrehajtását kívánom értékelni, de természetesen a gazdasági összefüggésekre figyelemmel.
Az elmúlt időszakban folyamatosan szembe kellett nézni a járulékbevételek megállíthatatlannak tűnő erodálásával, a tervezettet meghaladó hiánnyal és a kiadási oldal feszültségeivel.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének kialakításakor meghatározó volt az a felismerés, hogy a társadalombiztosítási alapok ismétlődő hiányának egyik alapvető oka a gazdaságban egyre inkább terjedő különböző járulékelkerülési technikák használata. Erre a társadalombiztosítási szabályozás széles körben lehetőséget adott, mivel igen nagy volt az a jövedelmi kör, amely mentes volt a társadalombiztosítási járulékfizetés alól.
Az 1997. január 1-jétől kidolgozott és bevezetésre került járulékfizetési rendszer célja az volt, hogy egy időben segítse elő a társadalombiztosítási alapok hiánymentes finanszírozását, az arányos közteherviselést és az indokolatlan járulékkedvezmények vagy -elkerülés megszüntetésén keresztül a munkáltatói járulékmértékek csökkentését. Bevezetésre került az egészségügyi hozzájárulás, mint új, az egészségügy számára kiegészítő forrást jelentő, adó típusú kötelezettség. Ezek tették lehetővé a munkáltatói társadalombiztosítási járulék 3,5 százalékpontos csökkentését; ebből 0,5 százalék a nyugdíj-biztosítási, 3 százalék pedig az egészségbiztosítási járulékcsökkentés.
Az első félévi folyamatok azonban komoly problémákat jeleztek. A likviditásromlás elsősorban az Egészségbiztosítási Alapnál jelentkezett, és ez kétharmadrészt az egyes bevételek elmaradásával állt összefüggésben. Nagymértékű elmaradás az egészségügyi hozzájárulásnál mutatkozott. A tapasztalat az volt, hogy a munkáltatók a statisztikai létszám - több mint 4 millió 100 ezer fő - után sem teljesítették fizetési kötelezettségeiket. Elmaradás mutatkozott az egyéni járulékbefizetésnél is.
A társadalombiztosítási önkormányzatok sem tettek eredményes intézkedéseket a költségvetési törvényben előírt vagyonértékesítési kötelezettségük teljesítésére. Az Alkotmánybíróságnak az időközben meghozott társadalombiztosítási szabályokra vonatkozó döntései egyrészt a járulékbevételeket, másrészt az egészségügyi hozzájárulás bevételeit érintették.
A bevételi oldal elmaradásait különösen az egészségügyi hozzájárulás területén a bevallási, beszedési, ügyviteli hiányosságok felszámolására tett törekvésekkel lehetett csak mérsékelni, de alapvetően szembe kellett nézni azzal, hogy az egészségügyi hozzájárulás bevételkiesése éves szinten közel 27 milliárd forint lesz.
A kiadási oldalon is halmozódtak a gondok. Egyrészt a gyógyító-megelőző ellátást illetően az előző kormány meglehetősen következetlen volt. Az 1996. év végére elért ágyszámcsökkentés időközben visszaépült. Akkor ismerte el éppen a népjóléti államtitkár úr, hogy ez a kórházi ágyszámleépítés semmiféle megtakarítást nem hozott, tehát egy elhibázott intézkedés volt. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Másrészt nem valósult meg a gyógyszertámogatás és a gyógyászati segédeszköz-támogatás megtakarítást igénylő átalakítása. Elmaradt a közgyógyellátási rendszer racionális átalakítása, a költségtakarékos gyógyszerrendelésre ösztönző érdekeltségi rendszer bevezetése, a gyógyszercsoportos fix összegű támogatás bevezetése az azonos hatásmechanizmusú gyógyszerek teljes körénél.
A folyamatok elkerülhetetlenné tették az Egészségbiztosítási Alap pótköltségvetésének elkészítését. Miután a pótköltségvetés országgyűlési elfogadására csak az év utolsó hónapjában került sor, nem történhettek olyan intézkedések, amelyekkel a kialakult helyzeten érdemileg változtatni lehetett volna. Így az Egészségbiztosítási Alap pótköltségvetése valójában nem szólt másról, mint a bevételek reálisabb meghatározásáról, a várható hiány pozíciójáról. Sajnos az utóbbi sem sikerült tökéletesen, mivel a tényleges hiány a pótköltségvetésben elfogadott 40,7 milliárd forintnál is nagyobb, 50,5 milliárd forint lett.
A Nyugdíjbiztosítási Alap helyzete viszont a tervezettnél kedvezőbb lett. A bevételi oldal túlteljesült, a vagyonértékesítés részleges teljesítésével kismértékű szufficit is keletkezett. A nyugellátás tervezett kiadásai 1,3 milliárd forint összeggel - az előirányzat alatt - teljesültek.
Az alapok által megküldött zárszámadási törvényt, illetve a mérlegeket megvizsgáltuk, és összevetettük az auditált mérlegükkel, a társadalombiztosítási igazgatási szervek és az alapok beszámolóival. Megállapítottuk, hogy az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény pénzmaradvány-felhasználást, hiánymegállapítást, valamint a pénzforgalmi számbavételt tartalmazó előírásainak figyelembevétele nélkül készítették el zárszámadásaikat, és azt is, hogy az előző években ugyanez történt.
A kormány arra törekedett, hogy az Országgyűlés elé az államháztartás alrendszereinek pénzügyi gazdálkodását meghatározó, pénzforgalmi szemléletet tükröző zárszámadás kerüljön. A Pénzügyminisztérium - amely a zárszámadás elkészítésére hivatott - az államháztartási törvény felhatalmazása alapján a zárszámadás ellenőrzésére nincs feljogosítva, ezért az Állami Számvevőszékhez fordultunk azzal a kéréssel, hogy a felmerült problémákról, valamint az egyéb területeket érintő ellenőrzésének eredményéről olyan időpontban adjon részünkre tájékoztatást, ami lehetővé teszi a korrekciók megalapozott elvégzését.
Az Állami Számvevőszék munkánkat rendkívüli módon segítette, s így lehetőség nyílt mindkét alapot érintően arra, hogy a számviteli típusú korrekciókat végrehajtsuk. Javaslataink értelmében az előző évi működési pénzmaradvány a kiadást ugyan finanszírozza, de pénzforgalmi bevételként nem vehető számításba, és a tárgyévi pénzmaradvány kiadásként nem számolható el. Ezáltal kiküszöbölhetővé vált, hogy a hiányban, annak rendezésekor a pénzmaradvány ismételten finanszírozásra kerüljön a központi költségvetés részéről.
A tárgyévi pénzmaradvány a következő évben kiadásfinanszírozó tétel. A javaslat az Egészségbiztosítási Alapnál a felhasználást a kormány hatáskörébe utalja, mivel a teljesítési adatok alapján egyértelműsíthető, hogy a pótköltségvetés során jóváhagyott előző évi pénzmaradvány felhasználása nem volt indokolt.
A törvényjavaslat záró rendelkezéseiben találhatóak az 1998. költségvetési évet érintő kérdések. Egyrészt az Egészségbiztosítási Alap gyógyító-megelőző ellátások kiadási előirányzata túlléphetőségének megengedésével az előirányzat 1,6 milliárd forinttal felemelésre kerül. Ez azzal függ össze, hogy a fekvőbeteg-szakellátás teljesítmény szerinti finanszírozásában bevezetésre került országosan egységes alapdíj nem elégséges az év hátralevő részében, és jelentős csökkentésére - az idő előrehaladása miatt - nincs már mód; másrészt azzal, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi előzetes tényadatai alapján prognosztizálható, hogy az alapok összbevételei az előirányzattól körülbelül 1 százalékkal elmaradva, a kiadások pedig mintegy 3 százalékkal magasabban teljesülnek, s ily módon az alapok összevont hiánya körülbelül 55 milliárd forinttal magasabb lesz a költségvetési törvényben jóváhagyottnál.
Tekintettel arra, hogy az államháztartás egészének helyzete az alapok tervezettnél nagyobb hiánya ellenére kedvezően alakul és reális intézkedésre lehetőség nincs, a központi költségvetés kisebb hiánya ellensúlyozza a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak hiányát, szükségtelen, hogy a kormány éljen a pótköltségvetést érintő hatáskörével. Az Országgyűlés azonban dönthet a hiány túlteljesüléséről pótköltségvetési törvényjavaslat nélkül is.
Az előzőekben már szóltam az Állami Számvevőszék magas színvonalú munkájáról és arról, mennyire segített a zárszámadási törvényjavaslat előkészítésekor.
(10.20)
Ugyanilyen elismeréssel szólok az önök elé került T/251/1. számú állami számvevőszéki jelentésről is. Az abban megfogalmazott ajánlásokat a kormány a jövőben a szabályozás kialakításakor értékesíti, teljesíti.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Őszintén remélem, hogy a már benyújtott jövő évi társadalombiztosítási költségvetési törvényjavaslat az elődeink által készítetteknél megalapozottabb, reálisabb lesz, s az ott meghatározásra kerülő pénzügyi pozíciók valóban tarthatóak lesznek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
