DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A napirendre tűzött törvényjavaslattal az előterjesztő az Alkotmánybíróság 67/1997. számú határozatának, valamint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke és a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete kezdeményezésének kíván eleget tenni. Mindkét esetben az érintett ingatlan-, illetve földtulajdonosok vadászati jogosultságának, illetve rendelkezési jogának szükséges egyértelműsítéséről, megerősítéséről van szó. Az előterjesztés csupán az említett külső szervek által felszínre hozott törvényi fogyatékosságokat igyekszik kiküszöbölni; szögezzük le: korrekten, jogilag és szakmailag megalapozott módon. Ezért a Magyar Demokrata Fórum a beterjesztett törvényjavaslatot támogatja.
Csakhogy: a vadászati törvény sajnos számos más helyen is tartalmaz olyan rendelkezéseket, hézagokat, pongyola és szándékosan beépített, félremagyarázható megfogalmazásokat, amelyek ha nem kerülnek módosításra, hosszú távra kizárják az eredeti jogalkotói szándék érvényre jutását. A földtulajdonosok a beterjesztett törvényjavaslat elfogadásának ellenére továbbra is korlátozva lesznek törvényes és alkotmányos jogaik tényleges gyakorlásában. Ráadásul esetleges hosszan tartó mulasztásunk számottevő természeti, környezeti, gazdasági és politikai veszteségek forrása is lehet.
Mindezeket elkerülendő szükségesnek tartom, hogy néhány fontos, többségében a parlament dokumentumaiban - például az 1996. évi tárgyalássorozat jegyzőkönyveiben is - rögzített tényre felhívjam tisztelt képviselőtársaim figyelmét.
A vadászati törvény megalkotására súlyát és reális jelentőségét sokszorosan meghaladó időt fordítottunk. Ennek valódi oka a vadászati jog gyakorlóinak a vadászathoz kötődő, történelmileg kialakult előjogaikhoz való érthető ragaszkodása volt. A történelmi küzdelem döntő csatája a vadászati jog tulajdonlásáért folyt. Ennek formailag az egyhangú hatpárti politikai döntés vetett véget. Mondhatjuk azt, hogy az eredmény 6:0 volt a jövő javára. Az egyértelmű döntés a masszív politikai és kormányzati hátszéllel rendelkező veszteseket nem visszavonulásra, csupán taktikai lépésváltásra késztette. A továbbiakban arra törekedtek, hogy a törvény által birtokba helyezett új tulajdonosokat minél teljesebb mértékben fosszák meg a vadgazdálkodást is magába foglaló, vagyoni értékű tulajdonukkal járó alkotmányos rendelkezési joguk tényleges gyakorlásának lehetőségétől.
Az előterjesztés megalapozatlansága - nem a jelenlegi, hanem az eredeti törvényi előterjesztés megalapozatlansága - és a legkülönbözőbb trükkök áradata az érdemi munka rovására felemésztette a törvényalkotásra fordított idő tetemes részét. A civil szervezetek által benyújtott javaslatokat nem is számolva, több mint félezer módosító indítvány futott be a tisztelt Ház elnökéhez. Az előterjesztő képviselői a tárgyalások során az úgynevezett vadászlobby feltehető hatására az eléjük tűzött célhoz oly elszántan ragaszkodtak, hogy esetenként még a politikai gyakorlatban elfogadott etikai korlátok átlépésétől sem riadtak vissza.
Például bizottsági állásfoglalás ellenében még olyan passzusok visszacsempészésére is kísérletet tettek, amelyeket társadalmi nyomásra már a parlamentbe való beterjesztés előtt ki kellett venni az eredetileg előkészített előterjesztésből. Ezek kivédésére kormánypárti képviselői kezdeményezés történt, és kéttucatnyi bizottsági módosító indítvány került tárgyalásra, amelyet az akkor még ellenzéki Magyar Demokrata Fórum is támogatott. Mindezen hosszú küzdelem hatására olyan kétarcú törvény született, amely tartalmaz ugyan korszerű, előremutató elemeket, de ugyanakkor a régóta időszerű, érdemi változások előtt hosszú időre elzárja az utat. Ez a tény tartotta vissza az ellenzéki pártokat attól, hogy a végszavazásnál az igen gombot nyomják meg. Állásfoglalásunk bővebb indoklását a parlamenti jegyzőkönyvek, indokoltságát pedig a törvény végrehajtása során tapasztalt anomáliák, bírósági perek sokasága és a földtulajdonosok sorozatos és tömeges érdeksérelme igazolja.
Lássunk közülük néhány kirívó példát! A vadászterületek indokolatlanul magas legkisebb kiterjedésének általános érvényű meghatározása miatt önálló vadászati joga egyetlen magántulajdonosnak sincs. A magyar államnak is csak két önálló vadászterületet sikerült kialakítania. A vadászterület alsó határaként törvényileg kikötött 3 ezer hektár alátámasztására egyetlen általános érvényű, minden helyzetre és vadfajra helytálló szakmai, gazdasági vagy politikai érvet sem lehet felhozni. Olyan indokkal, hogy egyes nagyvadfajok természetes mozgástere nagy, nem lehet a földtulajdonosokat mindenütt nagy vadászterületek kialakítására kötelezni; különösen ott nem, ahol az említett vadfajok nem is fordulnak elő, sőt jelenlétük nem is kívánatos.
Közismert tény, hogy az apróvad és az őz általában néhány száz hektáron is megtalálja életfeltételeit. A vadgazdálkodás lehetőségének sem 3 ezer hektár az alsó határa. A legjobb példát erre is az élet produkálja. A törvényileg összeerőszakolt tulajdonosok úgy vetnek egyre több helyen véget a kényszerházasságnak, hogy községhatáronként elkülönülve, szakszerűen és eredményesen gazdálkodnak és vadásznak a törvényes legkisebb vadászterület tört részén, még kifejezett nagyvadas területeken is.
A 3 ezer hektáros küszöb mellett a képviseleti forma és a vadászterületek kialakításának szakmai és eljárási szabályai tág teret biztosítottak a korrupciónak, visszaélésnek, a földtulajdonosok kijátszásának, kisemmizésének; oly mértékben, hogy információim szerint a társult vadászterületeknek is csupán egynegyedén gyakorolják a tulajdonosok vadászati jogukat. Ugyancsak kikerülhetetlen akadály volt a földtulajdonosok előtt, hogy a törvény a terület kialakításával kapcsolatos sérelmes elsőfokú határozat elleni jogorvoslatra nem adott lehetőséget, rögtön bírósághoz kellett fordulni.
A régi rendszerben kialakult helyzet konzerválása, az úgynevezett szerzett jogok átmentésének érdekében tovább akadályozta a törvény a tulajdonosok birtokba kerülését és rendelkezési jogainak gyakorlását; például az előhaszonbérleti jog biztosításával, a haszonbérleti díj maximálásával, a vadásztársasági vagyon kényszervásárlásával vagy a haszonbérlő megválasztásának korlátozásával. Zavarja továbbá a tiszta helyzetet, hogy a mértékadó európai gyakorlattól eltérőn a törvény az állami vadászati jog feladása után is megtartotta a vad állami tulajdonlását.
Súlyos mulasztása a törvénynek az is, hogy a használt fogalmakat nem határozza meg szabatosan. Jó példa erre, hogy a végrehajtó hatalom a vadászlobby nyomására, egyértelmű törvényi definíció hiányában a parlamenti dokumentumokkal bizonyítható jogalkotói szándékkal ellentétes célra használta fel a szükséges vadlétszám meghatározására vonatkozó törvényi előírásokat. Így különleges rendeltetés ürügyén mamut-vadászbirodalmakat hozott létre.
Az Alkotmánybíróság vizsgálata természetesen csupán a hozzá beterjesztett keresetekbe foglalt kérdésekre terjed ki, nem az egész vadászati törvényre. Határozatából azonban így is egyértelműen kitűnik, hogy a törvény 3. §-ában rögzített tulajdonosi jogok indokolatlan korlátozása alkotmánysértő. A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként tudomásul veszem, hogy idő hiányában a jelen ülésszak alatt nincs lehetőség az alaptörvény összes hibájának korrigálására, kijavítására, ugyanakkor szeretném bejelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja a mezőgazdasági bizottság azon kezdeményezését, hogy a tavaszi ülésszak elején tűzzük napirendre, illetve vizsgáljuk meg - hogy ez milyen formában történhet, majd a bizottság eldönti - a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt, és a teljes körű felülvizsgálat után a szükséges kiigazításokat tegyük meg.
Köszönöm türelmüket. (Taps az MDF és az FKGP padsoraiban.)
