DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindazokat az állásfoglalásokat, amelyek a kormány határozati javaslatának elfogadására irányultak. Szeretném megköszönni azokat a figyelemfelhívásokat is, amelyek szintén a vitában hangzottak el, és amelyeket a kormány komolyan fog venni. A miniszterelnök úr már jó néhány kérdésre visszatért, ez megkönnyíti a dolgomat, szeretnék rövid lenni.
A vitában több szempont merült fel, szó esett a NATO-tagságunkról, a biztosítékokról, a vajdasági magyarságról, de örülök annak, hogy a vita egy későbbi szakaszában nyomatékkal felmerült az a szempont is, amit a kormány talán a legfontosabbnak tart, ez pedig az értékek szempontja. Arról van szó tudniillik, hogy a nemzetközi közösség, éppen az értékrendjéből fakadóan, nem nézi és nem nézheti tétlenül az emberi jogok, a kisebbségi jogok durva megsértését, a népirtást, az etnikai tisztogatást és a humanitárius katasztrófát.
Ha pedig a nemzetközi közösség úgy dönt, hogy ezt nem nézi tétlenül, akkor az a következő kérdés, hogy a kormány a saját értékrendje alapján tud-e azonosulni ezzel az értékrenddel, vagy pedig azt az álláspontot foglalja el, hogy nincs semmi közünk az ügyhöz, annak hátat fordíthatunk, nem kívánunk ebben a fellépésben semmilyen formában sem részt venni. Ez Magyarország részéről nagyon különös álláspont lenne - tudniillik nem tudjuk, ki a következő. Nekünk különösen fontos az, hogy a nemzetközi közösség minden hasonló esetben fellépjen, hiszen éppen ettől a nemzetközi közösségtől kérünk mi most garanciákat, ha a vitát jól tudtam követni.
Ami pedig a garanciákat illeti: a politikai garanciát a Solana-levél egyértelművé teszi, a katonai biztosíték pedig a NATO és a magyar fegyveres erők együttműködésében rejlik, amelynek a részleteiről a bizottsági üléseken felvilágosítást adtunk, a vezérkar képviselője és személyesen a vezérkari főnök is felvilágosítást adott. Erre tekintettel mondjuk mi azt, hogy az adott körülmények között ezeket a biztosítékokat a kormány - felelőssége tudatában - kielégítőnek ítéli.
A belbiztonsági kockázatokra szintén gondolt a kormány, részletesen ismertette a 12 pontos tervét; és a kormány ezen a területen is felkészült, tudatában a felelősségének.
Ami pedig a vajdasági magyarságot illeti: a vajdasági magyarság számára a biztosítékot éppen az a nemzetközi közösség jelenti, amelyik most Koszovóban fellép. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a magyar kormány mentesülne többek között az alkotmányban is rögzített felelőssége alól. Ennek megfelelően és ennek tudatában a kormány a következőket tette s a következőket fogja tenni:
A kezdet kezdetétől nyomatékosan és folyamatosan felhívtuk a figyelmet a Vajdaságra, a vajdasági magyar kisebbség helyzetére. Jeleztük a korlátainkat, amelyek sajátos helyzetünkből fakadnak, nevezetesen a szomszédsági helyzetből és a vajdasági magyar kisebbség létéből. Ezeknek a korlátoknak megfelelően került sor egyébként a felkérésre is, arra a felkérésre, amelyről hosszú ideig úgy gondoltuk, talán nem is fog megérkezni, de végül is ebben a korlátozott formában megkaptuk.
A következő lépésünk az volt - és ennek felel meg a határozati javaslat -, hogy közreműködésünket a lehető legszükségesebb mértékre korlátozzuk. Ezért nem támogattuk volna azt a módosító javaslatot, amely kibővítette volna ennek a közreműködésnek a körét; ezért az a határozott álláspontunk, hogy kizárólag azt kell adnunk, amit kérnek tőlünk, semmivel sem többet, viszont amit kérnek tőlünk, azt megadjuk. Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni az időbeli korlátlanság kérdésére: a határozati javaslat a koszovói válság rendezésére vonatkozó ENSZ-határozatok érvényesítéséről beszél, tehát ha a határozat időbeli korlátot egyébként nem is tartalmaz, világossá teszi, hogy ezeknek az adott ENSZ-határozatoknak - nevezetesen elsősorban a Biztonsági Tanács 1199-es határozatának - a végrehajtása érdekében történő intézkedésekről van szó, és ebben ígérünk közreműködést.
A következő kérdés a vajdasági magyarsággal kapcsolatban pedig az, hogy előkészítjük a jövőt. Ha valóban beválnak a reményeink és a válság békés megoldást nyer, akkor továbbra is nyomatékosan fel fogjuk vetni a vajdasági magyar kisebbség ügyét. Amint azt már az expozéban jeleztem, javasolni fogjuk az EBESZ-misszió Vajdaságba történő visszatérését, és azon munkálkodunk, hogy a vajdasági kisebbség jogi és tényleges helyzete a jelenlegihez képest lényegesen javuljon. Ennek pedig az is alapvető feltétele, hogy Magyarország ebben a helyzetben ne fordítson hátat ennek a nemzetközi akciónak, vegyen abban részt a lehető legszűkebb, legszükségesebb körben, ezért változatlanul kérjük az Országgyűlést, hogy a határozati javaslatot fogadja el.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
