DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi napon biztató hírek érkeztek Belgrádból. Azt hiszem, mindannyian örömmel fogadtuk azokat a híreket, amelyek egy megállapodás körvonalazódására vonatkoztak. Örömmel és megnyugvással fogadtuk, mert abból indulunk ki, hogy a válság megoldása békés eszközökkel, tárgyalásos úton minden részt vevő fél számára kedvezőbb, jobb lehetőségeket biztosít, mint az erőszak alkalmazása.
De hogy még most sem lehetünk teljesen bizonyosak abban, hogy erre nem kerül sor, az nagymértékben köszönhető Milosevics eddigi politikájának, eddigi magatartásának. A megállapodásnak nagyon pozitív elemei vannak, reméljük, hogy ezek teljesedésbe fognak menni. Először is a megállapodás tartalmazza azt, hogy a koszovói albánok számára bizonyos autonómiát kell biztosítani Szerbián belül. A megállapodás tartalmazza azt, hogy egy éven belül nemzetközi megfigyelők jelenlétében választásokat kell tartani Koszovóban. A megállapodás tartalmazza azt, hogy kétezer fő nemzetközi megfigyelőt kell haladéktalanul a területre vezényelni, és ezek a megfigyelők fogják felügyelni a békés lakosság visszatelepedését, illetve a szerb belügyi erők kivonását a térségből. Tehát, ha mindez teljesül, akkor azt mondhatjuk, hogy a nemzetközi közösség elérte a célját, akkor Koszovóban a helyzet lényegesen jobb lesz, mint ezt megelőzően tíz éve bármikor volt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy ebben a teremben bárki kételkedne abban, hogy erre a megállapodásra nem került volna sor akkor, ha a NATO teljes komolysággal és teljes határozottsággal nem lép fel a megoldás érdekében. Milosevics elnök eddig már számtalanszor bizonyította, hogy nem tartja meg az ígéreteit. Ahogyan Clinton elnök fogalmazott: Balkán temetői tele vannak Milosevics elnök megszegett ígéreteinek áldozataival. Bizony, sok-sok szomorú történet fűződik az elmúlt tíz évhez, ahhoz a tíz évhez, amely ugyanott indult el, ahova most visszatér. Képviselőtársaim emlékeznek rá, hogy 1988-ban egy akkor még a világ számára alig ismert, feltörekvő szerb nacionalista vezető Koszovópoljén, tehát a mai Koszovó területén hirdette meg a nagy szerb nacionalizmus politikáját, azt a politikát, amely az elmúlt tíz év alatt lángba borította az egész volt Jugoszláviát, amely elindította Jugoszlávia drámáját. Forgószínpadként járta körül ez a dráma az egykori köztársaságokat, Szlovéniát, Horvátországot, Boszniát, s most visszatért oda, ahonnan ez elindult. Ezt a tíz évet bizony olyan szomorú helyszínek emléke kísérti, mint a romba döntött Vukovár, a szétlőtt Dubrovnik, a lemészárolt lakosságú Srebrenica, az omarskai, a prijedori koncentrációs táborokban elszenvedett szenvedések, sérelmek. Tíz év előzte meg azt a döntést, amire most a nemzetközi közösség jutott, azt a határozott és céltudatos fellépést, amely reményeink szerint erő alkalmazása nélkül érheti el a célját, azt a célt, amellyel, úgy hiszem, valamennyi képviselőtársunk egyetért.
Tehát azt reméljük, hogy ez erő alkalmazása nélkül végrehajtható, de bizonyosak sajnos nem lehetünk ebben. Éppen ezért szükséges, a tegnapi biztató fejlemények ellenére is, hogy az Országgyűlés a mai ülésén foglalkozzon a légtér átengedésének kérdésével. Amikor a szabaddemokraták támogatják a szóban forgó javaslatot, abból indulnak ki, hogy ez a javaslat értékeinkkel és érdekeinkkel egyaránt egybevág. Mi kormánypártként is, ellenzékként is az ország érdekeit tekintettük fontosnak, a mi magatartásunkat alapvetően ez határozta meg eddig, és ez határozza meg most is.
Amikor az értékeinkről beszélek, akkor szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy mindannyiunk számára érték az emberi jogok és a kisebbségi jogok maradéktalan betartása, érték számunkra az emberi életek megóvása, érték számunkra az emberi méltóság fenntartása, az emberi szabadságjogok tiszteletben tartása. Ezek olyan értékek, amelyeket sajnos az elmúlt tíz év során Jugoszláviában, Koszovóban és máshol is sárba tiportak. Ezeknek az értékeknek a védelméről is van szó. A mi érdekeinkről is szó van, hiszen érdekünk az, hogy stabil legyen a térség, érdekünk az, hogy a kisebbségek jogaiért föllépjenek, hogy senki ne gondolhassa sem a térségünkben, sem máshol Európában, hogy korlátlanul, szabadon élhet vissza saját hatalmával, hogy saját állampolgáraival, kisebbségeivel azt tehet, amit akar. Ez a döntés, amit a Magyar Országgyűlés meghozni készül, ezeket az értékeket és ezeket az érdekeket szolgálja.
Ehhez képest másodlagos, de azért nem lényegtelen, hogy itt a NATO-hoz fűződő kapcsolatunkról is szó van. Ennek a Háznak a túlnyomó többsége egyértelműen és elkötelezetten hitet tett Magyarország NATO-csatlakozása mellett, Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalása mellett; amellett, hogy mi szolidárisak vagyunk a NATO-ba tömörült szabad nemzetekkel, elfogadjuk és egyetértünk az ő politikai célkitűzéseikkel, a NATO-t egy politikai közösségnek tekintjük, egy értékközösségnek, amely az európai biztonság, az európai béke, az európai stabilitás érdekében lép föl. Úgy hisszük, s ez szilárd meggyőződésünk, hogy itt is erről van szó, az európai biztonság kérdéséről van szó, hiszen a biztonság Európában egy és oszthatatlan; ha a határainktól néhány száz kilométerre büntetlenül ölhetnek le ezreket és tehetnek földönfutóvá százezreket, akkor mi magunk sem érezhetjük magunkat biztonságban. Ez vezetett minket, szabaddemokratákat, hogy támogassuk a javaslatot.
Ugyanakkor természetes, hogy egy, az országért felelősséget érző politikai erőnek figyelembe kell venni az ország evidens, elsőrendű biztonságpolitikai érdekeit is. Olyan döntést tudunk támogatni, amely ezekkel az érdekekkel is szorosan összhangban áll. Ezért elfogadtuk és támogattuk, hogy Magyarország ebben az akcióban korlátozott mértékben vesz részt, hiszen Jugoszlávia és azon belül is Szerbia szomszédos ország, szomszédos nemzet, Magyarország semmilyen ellenséges érzelmet e nemzet iránt nem táplál, nem kíván táplálni, semmilyen feszültséget e nemzettel szemben nem kíván kelteni.
(14.30)
Tehát érdekünkben áll az, hogy szerepvállalásunkat ahhoz mérjük, ami a hosszú távú kétoldalú kapcsolatokra is kihat. Szerepvállalásunk ezért korlátozott és körülhatárolt, ezt mi elfogadjuk és támogatjuk.
Érthető az is, hogy az országban sokféle aggodalom fogalmazódik meg, elsősorban a magyar-jugoszláv határ mentén élők körében, de mások is fölvetik, hogy milyen kockázatokkal, milyen veszélyekkel jár. És természetesen becsapnánk magunkat és az ország népét, ha azt állítanánk, hogy semmilyen kockázatot vagy veszélyt nem jelent. Azt hiszem, felelősségteljesen kijelenthetjük, hogy a fölmerülő esetleges veszélyekkel szemben garanciákkal rendelkezik ez az ország. Ilyen garanciának tekintjük Solana elnök levelét. Ez a levél egyértelműen jelzi, hogy a NATO felelősséget érez valamennyi partnerország iránt. Ilyen garanciának tekintjük azt is, hogy Magyarország a maga részéről a szükséges lépéseket megteszi, mert reméljük és bízunk abban, hogy ezekre a lépésekre sor kerül. Mi a bizottsági ülések során rákérdeztünk, és megvizsgáltuk ezeket, érthető, hogy erre itt most a plenáris ülésen nem térnek ki. Reméljük, hogy megteszik azokat a bejelentett lépéseket, amelyekről a nemzetbiztonsági miniszter, a honvédelmi miniszter tájékoztatta az országot, és ezzel valóban mindenfajta kockázatot minimálisra lehet korlátozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, mindannyian megértéssel hallgattuk vajdasági magyar barátaink, illetve a hazai szerb kisebbség képviselőinek a mienkkel ellentétes felfogását. Érthetőnek tartjuk ezt, bár a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy érdekeiket nem sérti, sőt, a mi meggyőződésünk szerint szolgálja az a magyar lépés, amelyet a magyar parlament támogat. Úgy gondoljuk, a térség biztonsága és a térségben élő valamennyi kisebbség biztonsága szempontjából példamutató jelentőségű, ha a nemzetközi közösség nem megy el szó nélkül egy kisebbséget érintő népirtás vagy súlyos jogfosztás esete mellett. Fontos az, hogy ezekben az ügyekben a nemzetközi közösség határozottan fellép és határozottan irányt tud mutatni.
Úgy gondoljuk, hogy ez hosszú távon nem rontja, hanem javítja mind a Vajdaságban élő magyarok, mind pedig a más nemzetiségűek helyzetét is. Tehát mi szeretnénk megnyugtatni őket, és abból indulunk ki, hogy ez nekik semmiképpen sem ártani, hanem használni fog. Ami pedig a magyarországi szerb kisebbséget illeti, nagyon szeretném megnyugtatni őket, hogy ez a döntés semmiképpen sem a szerbek ellen - sem az itt élő, sem az ott élő szerbek ellen - irányul, és nem is irányulhat, velük szemben nekünk semmiféle fenntartásunk nincs.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam kitérni rá, de miután Gyuricza képviselőtársam megemlítette, kénytelen vagyok egy mondat erejéig szólni arról a beterjesztett, de ma nem tárgyalt törvényjavaslatról, amely az eredetileg Okucaniba vezényelt magyar műszaki alegység felfegyverzéséről szól. A mi megítélésünk szerint - mert mi nem értettünk egyet ezzel, erre utalt Gyuricza képviselő úr -, ha a kormány valóban úgy látja, hogy egy esetleges, remélhetőleg be nem következő, de esetlegesen bekövetkező NATO-fellépés kapcsán az ő biztonságuk veszélyben forog, akkor a mi véleményünk szerint nem az a helyes megoldás, hogy hat gépágyút (Közbeszólás: Géppuskát!), géppuskát szerelünk föl az ott állomásozó páncélozott szállító járművekre. A megoldás az, hogy visszavonjuk őket abba a biztonságos körletbe, ahova eredetileg is vezényeltük őket, Okucaniba, Horvátország területére.
Ha valóban ilyen veszélynek vannak kitéve, akkor az egyetlen ésszerű és elfogadható megoldást ebben látjuk. Nem gondoljuk, hogy ilyen veszély valóban fennállna, nem is számolunk ezzel, de ha a kormánynak ezzel kapcsolatos aggodalmai vannak, akkor ezt tekintjük az ésszerű megoldásnak.
És még valamit hadd mondjak, tisztelt képviselőtársaim: miután ez a kérdés nagyon nagy mértékben foglalkoztatja a magyar közvéleményt, ezért nagyon fontos az, hogyan kommunikálunk ebben az ügyben - mindannyian, akik felelősséget érzünk az ország iránt, az ország jövője, az ország biztonsága, az állampolgárok biztonsága iránt. S ezen a téren bizony tapasztaltunk némi problémát az elmúlt időszakban. Úgy ítélem meg, hogy nem helyes, ha pánikot keltenek kormánypárti képviselők vagy akár ellenzéki képviselők. Nem helyes ebben az ügyben az, hogy a kormány nem ad teljes körű felvilágosítást, nem jelzi azt, hogy milyenek lehetnek a kockázatok, és valójában milyenek az erre vonatkozó felkészülésnek a keretei, ha nem teszi világossá, hogy Magyarország úgy vállalkozik erre, hogy tudatában van valamennyi körülménynek, és birtokában van azoknak az eszközöknek, amelyek minden veszélyt ezzel kapcsolatban elháríthatnak.
Az elmúlt időszakban sajnos nem kaptak egyértelmű jelzést ezzel kapcsolatban az állampolgárok. Én kérem a kormányt, amelynek elsősorban a kezében van ez a lehetőség, de valamennyi képviselőtársunkat is, hogy ebben a szellemben cselekedjen. Nem tesz jót az sem, ha egy kormánypárt ebben a kérdésben a fenntartásait hangoztatja, bizonytalanságot kelt az állampolgárok körében, hogy vajon van-e egységes külpolitikája ennek a kormánynak, van-e egységes értékvilága ennek a kormánynak, mert ez valóban alkalmas arra, hogy az ebben a kérdésben szükséges lakossági támogatást megbontsa.
Ezért arra kérem a képviselőtársaimat, hogy felelősségteljesen viszonyuljanak ehhez a kérdéshez. Felelősségteljesen és ennek szellemében - mint jeleztem - mi, szabaddemokraták támogatni tudjuk ezt az előterjesztést, egyetértünk ezzel az előterjesztéssel, és azt javasoljuk az Országgyűlésben képviselt parlamenti pártoknak, hogy ugyanilyen szellemben járjanak el.
Köszönöm. (Taps.)
