KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, hogy a sima modorú, simaszájú, tekergő beszédű képviselők közé tartozom-e (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!), hiszen Orbán miniszterelnök úr az imént ezt a minősítést mondta. Bár Kövér úr bólogat, tehát ő legalábbis ennek tart - köszönöm szépen az őszinte beszédet. (Derültség.)
Szeretném mindjárt azt elmondani, hogy valószínűleg én voltam első, aki legalábbis a sajtóban megfogalmazta, hogy nyílt ülést kellene tartani, amiért néhány órán belül megkaptam a magamét Stumpf miniszter úrtól a televízió reggeli műsorában. De azt gondolom, nekem most ez a sorsom: hol itt kapok egy nagy pofont, hol ott, hol kapok levelet, hol nem kapok levelet. (Zaj, moraj a Fidesz soraiban.) Az urak ennek persze örülnek, de azt gondolom, hogy a téma sokkal komolyabb annál - nem az én esetem, hanem az, amit most tárgyalunk -, hogy ilyen vidám hangulatban legyünk.
(15.40)
Mindenekelőtt szeretném leszögezni - nem azért, hogy megnyugtassam a miniszterelnök urat, hanem azért, mert azt gondolom, hogy kötelességem kijelenteni -: a magam részéről támogatom az ideterjesztett határozati javaslatot. Támogatom azért, mert a szocialista frakció tagja vagyok, a Szocialista Párt tagja, amely párt tagjai hosszú idő óta mindent megtettünk annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaság NATO-csatlakozása sikeres legyen. Tettük mindezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy a NATO olyan országok közössége, amelyek értékrendje olyan, amely számunkra is kívánatos. Ebben az értékrendben szerepel egy kisebbségekkel szemben korrekt, normális politika minden tagország részéről.
Azt gondoljuk, hogy ha a NATO síkraszáll a kisebbségi érdekekért, ha síkraszáll azért, hogy a kisebbségi politikának ne legyenek áldozatai, és ne legyen olyan kisebbségi politika, amelyben gyermekek, nők, védtelen emberek halnak meg, akkor a NATO-nak igenis el kell mennie a legvégső határig, ha szükséges, a katonai beavatkozásig is, és ezt mi támogatjuk. Támogatjuk azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon fontos európai értékrend. De ezen megjegyzés mellett nyomatékkal ki kell jelentenem: azt szeretnénk, ha nem kerülne sor katonai csapásra, azt szeretnénk, ha békés úton lehetne rendezni a kialakult helyzetet. Azt szeretnénk, ha Koszovóban valóban az emberi normák alapján rendeződnének az úgynevezett kisebbségi kérdések. Mindezért - azt gondolom, miniszterelnök úr, ki kell jelentenem - támogatom, támogatjuk a javaslatot. Elvi kérdésnek tartjuk, hogy hosszú éveken keresztül harcoltunk a NATO-csatlakozásért, és most is, ezzel a szavazattal is azt igazoljuk, hogy továbbra is egyetértünk azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO teljes értékű tagja legyen.
Azonban azt kell mondanom, hogy még nem vagyunk teljes értékű tagja. Így az a bizonyos washingtoni egyezmény, amelynek 5. cikkelye a tagországokra vonatkozik, természetesen most még nem vonatkozik Magyarországra. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az ország milyen garanciákat kap. E garanciák megítélésében azonban ne várja el senki, hogy a politikusok legyenek képesek véleményt mondani, hiszen nekünk nem az a tanult szakmánk, hogy bizonyos katonai lépésekre hogyan kell reagálni. A szemben lévő páholyban ülnek a vezérkar vezetői, akik olyan iskolai végzettséggel bírnak, olyan ismeretekkel rendelkeznek, amelyek alapján ezt meg tudják ítélni, felelősséggel meg tudják ítélni, és erről az értékítéletükről nem az ellenzéki képviselőket tájékoztatják, hanem önöket, a tisztelt kormány tagjait, hiszen ebben a négyéves ciklusban - legalábbis ezen kormányzati időszakban - önöknek tartoznak felelősséggel ilyen megállapítások és ilyen kijelentések tekintetében.
Ezért várjuk el azt, hogy a tisztelt kormány, avagy a kormány első embere, a miniszterelnök szíveskedjen kijelenteni, hogy a kormány igenis katonailag is értelmezhető módon elégségesnek tartja ezeket a biztonsági garanciákat. Nyilvánvalóan egy ilyen jellegű plenáris üléshez egy ilyen információ is feltétlenül szükséges. Amennyiben a katonák e kijelentése megalapozott, akkor nyilvánvalóan a lakosság is nagyobb bizalommal fogja venni e kérdés tárgyalását, hiszen katonailag is értékelhető biztonsági garanciákról lehet szó.
Engedjék meg, hogy néhány dologra reagáljak. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy az elmúlt napokban örömmel olvastam az újságban több megnyilvánulást is, hiszen mindentől függetlenül ez a fajta felkérés körülbelül két-három hét óta világosan várható volt. Várható volt, mert körülbelül két-három héttel ezelőtt nyilvánvalóvá vált mindenekelőtt a politikusok előtt, hogy a NATO eltökélt egy végső megoldásban. Ha eltökélt egy végső megoldásban, akkor nem kellett hozzá nagyon nagy katonai ismeret, hogy feltehetően a magyar légtér is szükséges lesz egy ilyen légicsapás végrehajtásához. Vagyis azt gondolom, hogy valóban elismerésre méltó - ahogy a megnyilatkozásokból lehetett olvasni -, hogy a katonai vezetők felkészültek e helyzet kezelésére. Feltételezem, hogy ez a felkészültség azt is jelentette, hogy az ország védelmi tervének pontosítása is megtörtént, illetőleg a védelmi terv mellékletét képező adott szituációra kialakított helyzet pontosítása is megtörtént.
Szeretném megkérdezni, hogy erről például a köztársasági elnököt, aki - ne felejtsük el - a fegyveres erők főparancsnoka, tájékoztatta-e a miniszterelnök úr, hiszen a miniszterelnök törvényben megszabott kötelezettsége, hogy a védelmi terv módosításában beállt változásokról a fegyveres erők főparancsnokát tájékoztassa. Gondolom, megnyugtató válasz fog érkezni, nevezetesen az, hogy igen, ebben a kérdésben a kormány a köztársaság elnökével megosztotta azokat az információkat, ami e helyzetben indokolt és elvárható.
Úgy gondolom, ez a mostani ülés abban fog dönteni, hogy megadjuk az engedélyt a NATO számára a magyar légtér korlátlan igénybevételére. Szeretnék csatlakozni Juhász Ferenc képviselőtársamhoz: magam is azt mondanám, hogy fontos lenne beleírni egy határidőt is ebbe a határozatba, hiszen ez a határozat egy be nem látható ideig tartó felhatalmazást ad. Azért álltam el attól, hogy módosító indítványt tegyek, mert meggyőződésem, hogy a NATO-felvételünkkor ez a kérdés rendeződik, hiszen bizonyos jogi kérdésekben - akár törvény, akár alkotmány módosítása révén - el kell érnünk azt, hogy ezek a kérdések rendezetté váljanak.
Végezetül pedig engedjék meg, hogy kifejezzem azt a véleményemet, hogy bár a külügyi és a honvédelmi bizottságot felkérte a Ház elnöke e határozat előzetes véleményezésére, úgy gondolom, nem ártott volna felkérni a nemzetbiztonsági bizottságot is. Ebben a kérdésben együtt vannak a véleményemmel a bizottság kormánypárti képviselői is, mert ez a kérdés igenis nem csupán külügyi és honvédelmi kérdés, hanem nemzetbiztonsági kérdés is.
Megköszönöm Kövér úr azon tájékoztatását, amit tegnap a bizottságunk számára adott. Ez a tájékoztatás egyébként megerősített abban az álláspontomban, hogy bizony a nemzetbiztonsági bizottságnak kiemelten kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Nagyon alapos, részletes információt kaptunk, és azt a tájékoztatást, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok megfelelő módon kezelik ezt az ügyet.
Ugyanakkor szeretném kifejezni azt az aggályomat, amit tegnap Kövér úr számára nyilvánosan is kifejeztem (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Miniszter!): úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a nemzetbiztonsági szolgálatoknak kiemelt szerepük lesz, akkor nem túl szerencsés vezetőváltásokat végrehajtani mindegyik hivatal élén. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ügyrend! - Zaj.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon kérem, szíveskedjenek végighallgatni! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ön sem hallgatta végig!) A kormánypárti sorokból a közbekiabálás nyilván azt jelenti, hogy nem értenek vele egyet. De engedjék meg, hogy azt mondjam - ezt valószínűleg a mostani miniszter urak is elismerik -: ha valaki egy új hivatalba kerül, akkor jó néhány napig azzal ismerkedik, hogy merre nyílik az ajtó. Nem érdemben tud foglalkozni bizonyos kérdésekkel - gondolom, ezt önök sem tagadják. (Zaj.) Azt gondolom, önök is tudják, hogy itt arról van szó, hogy esetenként rendkívül gyors és operatív intézkedéseket kell tenni. Persze nem tudom, hogy az arcukra fagyasztom-e a mosolyukat, de Kövér úr elismerte: ha tudta volna a helyzet ilyetén alakulását, akkor valószínűleg elhalasztotta volna a vezetőcseréket. Éppen azt akartam mondani, hogy Kövér urat korrektnek tartottam ebben a tekintetben, mert valóban egy alapos és részletes tájékoztatást adott.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
