DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló '97. évi CIII. törvény módosítására most előterjesztett T/202. számú törvényjavaslat a tételes jövedéki adók valorizálását és ezen keresztül a jövedéki adókból származó költségvetési bevételek reálértékének szinten tartását irányozza elő.
A jövedéki adók vonatkozásában rugalmas és nagymértékű államháztartási bevételi forrásról van szó, és hallgatva ezt a tartalmas vitát, úgy érzékelem, képviselőtársaim is felismerték ennek a jelentőségét, és hozzászólásaikban ezekhez a nagy horderejű kérdésekhez alapos szakmai érvekkel közelítenek. A törvényjavaslatban tulajdonképpen a várható infláció mértékéhez szükséges, úgynevezett szokásos éves nominális emelésekre kerülne sor.
A törvényjavaslat '99. január 1-jét követő hatálybalépése után a benzin jövedéki adója 13 százalékkal, a gázolajé pedig 11 százalékkal emelkedne. Némi utánaszámolással könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a benzin esetében történő áremelkedés megfelel a várható inflációnak, ugyanakkor a gázolaj esetében alatta marad. Kétségtelen azonban, hogy a jövedékiadó-terhek inflációtól elmaradó emelése további láncreakció-szerű inflációgyorsulást legalább így nem eredményez. Bár tényekkel bizonyítható, hogy hazai közgondolkodásunkban jelen vannak olyan vélemények, melyek szerint az infláció mértéke alatti jövedékiadó-emelés kedvezmény nyújtását jelenti a súlyosan környezetszennyező fogyasztás részére. Kétségtelen, hogy ez hátrányosan hat a fizetési és külkereskedelmi mérlegünkre, nehezítheti a nemzetgazdaság szerkezetének korszerűsítését, de tényszerű elem, hogy az inflációt meghaladó jövedékiadó-emelés a szolgáltatásokat a többletköltség továbbhárítására serkentené a fogyasztók felé. Ennek az ellenszerét azonban még nem ismerjük, a fogyasztókat ettől még nem tudjuk megvédeni.
Azt mondhatnánk, hogy az üzemanyagadók emelését ezzel a metódussal gondolkodva indokolhatná az a tény is, hogy 1998 első hét hónapja alatt a személygépkocsik és alkatrészeik kiskereskedelmi forgalma változatlan áron számítva 85 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a közlekedés okozta környezetvédelmi problémák megoldatlanok maradtak, és a közlekedési infrastruktúra sem alkalmas a növekvő gépjárműforgalom lebonyolítására. Mindezek ismeretében azonban a törvényjavaslatban meghatározott mértéknél magasabb jövedékiadó-emelést a MIÉP nem javasol, még ha ezzel a környezetvédelmi civil szervezetek elképzeléseinek tulajdonképpen ellentmond is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy az Európai Unióhoz való esetleges csatlakozásunk előkészületei is megkövetelik az üzemanyagáraknak a mértékadó európai uniós országok szintjéhez történő közelítését. Az Európai Unió brüsszeli bizottságának 1995-ben megjelent "Igazságos és hatékony árak felé a közlekedésben" című zöld könyve, és az 1998-ban közzétett, "Az infrastruktúra igazságos megfizettetése" című fehér könyve egyértelműen rögzíti, hogy az Európai Unió minden tagországában jelentősek a személy- és teherszállítás külső költségei, és hogy ezeket a költségeket be kell építeni az árakba. Ennek egyik módja az üzemanyagadók emelése és harmonizációja lehetne. Erre vonatkozóan konkrét mértéket is megjelöl az Európai Unió 1997-ben megjelent és 1998 szeptemberében kiegészített direktívatervezete az energiahordozók adóztatásáról, amely várhatóan a közeljövőben elfogadásra kerül, és kötelező érvénnyel bír az Európai Unió tagországai részére.
Amennyiben a hazai üzemanyagárak esetlegesen hosszabb távon is alacsony szinten maradnak, például az ausztriainál alacsonyabb áron tartjuk őket, akkor ez Ausztriából, főleg Burgenlandból, a benzinturizmus és üzemanyag-csempészet körülményeit válthatja ki.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd utaljak arra, hogy itt főleg a jövedéki adón keresztül történő környezetvédelmi beruházások finanszírozásáról van szó, a Levegő Munkacsoport mint legjelentősebb környezetvédelmi szervezet, a jövedékiadó-terhek emeléséből szeretné a környezetvédelmet finanszíroztatni. Az a véleményünk, hogy szükség van erre, tehát eredendően nem elvetendő ez a koncepció, azonban a jövedelmi viszonyok rendezését előbb végre kell hajtani, majd csak utána kerülhet sor a 2000 után esedékes adóreform keretei között a jövedéki adó, az üzemanyagárak emelésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért mondom el ezeket a gondolatokat? Azért, mert előbb vagy utóbb - semmiképp nem most, '98 végén -, '99 elejére vonatkozóan figyelembe kell venni a jövedékiadó-tételek betervezettnél magasabb emelését. A többlet jövedékiadó-kivetésekre csak a lakossági jövedelemviszonyok európai uniós szintre történő felzárkóztatása után kerülhet sor. Nagyon lényeges szempont, tisztelt képviselőtársaim, hogy a majdani többlet jövedékiadó-bevételek ésszerű, alaposan megtervezett környezetvédelmi célokra történő felhasználását garanciákkal kell bizonyítani.
Hadd utaljak a Keller László képviselő úr kontra Font képviselő úr közötti szóváltásra; Keller László képviselő úr tulajdonképpen nagyon helyesen fogalmazta meg, hogy az esetleges, a jövedékiadó-tételek befolyásából keletkező többletbevételek ésszerű és ellenőrizhető felhasználását, egyúttal ennek a garanciáit is meg kell teremteni. Tehát a környezetvédelmi adóreform tulajdonképpen elkerülhetetlen, 2000 után ez szerves része kell hogy legyen a magyar adóreformnak.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
