BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sőt, tisztelt Államtitkár Urak! - hiszen örülök, hogy az Igazságügyi Minisztérium államtitkára is itt van, és a törvény jellege, azt hiszem, meg is kívánja, mint erre majd még fogok is utalni.
Adótörvények egész sorának módosításáról tárgyalunk, és ebben az összefüggésben egy bevezető megjegyzést szeretnék tenni. A jelenlegi kormánypártok ellenzéki pozíciójukban állandó szemrehányást tettek az előző kormánynak azért, hogy túl gyakran módosítja az adótörvényeket. Nos, azt látjuk, hogy miközben a kormány a jövő évre tervezi az adótörvények átfogó módosítását, ebben az évben is hozzányúl valamennyi adótörvényhez, és - talán megengedheti az ember magának az előrejelzést - ha jövőre lesz a nagy adóváltoztatás, akkor annak a fogyatékosságai majd kiderülnek, és 2001-ben majd megint hozzá kell nyúlni valamennyi adótörvényhez.
Szóval, azt javaslom minden ellenzéknek, magunknak is, hogy ne keltsünk olyan illúziókat a közönségben, hogy az adórendszer stabilitása azt jelenti, hogy nem változik az adórendszer. A nálunk sokkal fejlettebb piacgazdaságok tapasztalatai is azt mutatják, hogy bizony az adószabályokhoz évről évre hozzá szoktak nyúlni. Azok a szemrehányások, amiket az előző kormány a jelenlegi kormánypártoktól kapott, szerintem nem voltak indokoltak. Ebbe egy fejlett, civilizált országban bizony bele kell törődni. Önök is évről évre hozzá fognak nyúlni minden egyes adótörvényhez, aminek persze vannak hátrányai. A kérdés az, hogy milyen mértékűek ezek a módosítások.
Az adótörvények idei módosításának mi is a funkciója? Az alapfunkció kétségtelenül a következő:
A kormány megígért bizonyos látványos változtatásokat. Ilyen látványos változtatás a járulékok csökkentése, ilyen látványos változtatás a gyerekek utáni adókedvezmények bevezetése - aminek az érdemi tárgyalása majd a jövő héten a személyi jövedelemadó törvénynél kerül napirendre, és ott fogok róla beszélni -, és szeretné előteremteni ennek a forrásait. Ugyanis az a feltevés, hogy az adók és járulékok csökkentése majd magától javítja az adó- és járulékfizetési kedvet, és ezért úgy lehet bizonyos helyen kedvezményeket adni, hogy máshol nem kell többletterheket kiróni, ez a feltevés volt az egyik fő állítása a Fidesz választási kampányának; ez a feltevés nyilvánvalóan nem volt megalapozott, ezért most azon fáradozik a Pénzügyminisztérium és a kormány, hogy amit az egyik oldalon ad, azt máshol visszaszerezze. Visszaszerezze magán a személyi jövedelemadó-rendszeren belül az adójóváírás csökkentésével, és visszaszerezze az adórendszer más pontjain, az illetéktörvénynél, a gépjárműadónál és másutt.
Tehát világosan kell látni, hogy ennek az egész csomagnak nem az adók csökkentése, hanem a terhek átcsoportosítása a funkciója, mint erről már napirend előtt és korábbi hozzászólásokban is szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim már beszéltek. Azokból a kimutatásokból, amelyeket a Pénzügyminisztérium egyébként dicséretes módon elénk tett, kiderül, hogy a módosítások egészét tekintve az adófizető polgárok, vállalkozók összadóterhe nem csökken. Az alapvető állítás, amit a választási kampány hirdetett, nem vált be. Majd meglátjuk, hogy jövőre beválik-e. Az előrejelzését egyelőre mindenki tartsa meg magának, és majd egy év múlva meglátjuk.
Amellett, hogy az egyik oldalon csökkenő terheket a másik oldalon terhek növelésével próbálják ellensúlyozni, gondolják azt a kormánypárti képviselők, hogy és még az adók jobb behajtásával lehet többletbevételre szert tenni. Mindenki, aki azt képzeli, hogy az egyik oldalon terhet lehet csökkenteni, és a másik oldalon ezért semmit nem kell fizetni, azt az illúziót táplálja magában, hogy ha majd megszigorítjuk az adóbehajtást, ha majd megerősítjük az adóhivatalt, akkor valami hirtelen radikális változást lehet elérni az adóbehajtásban. Nos, európai tapasztalatok erre nézve nincsenek. Mármint nincsenek olyan tapasztalatok, hogy az adóbehajtás mértékében, az adómegkerülés visszaszorításában, a fekete-, szürkefoglalkoztatás szűkítésében olyan hirtelen változásokat lehetne bárhol elérni, amik erre alapot adnának. De kétségtelen tény, hogy a Fidesz és minden olyan párt, amelyik azt az illúziót kelti, hogy lehet adni anélkül, hogy máshonnan elvennénk, szeret ehhez nyúlni. Ezért is nyújtott be a Fidesz minden évben olyan módosító indítványokat ellenzékből is, hogy sok milliárdot adjunk az adóhivatalnak, és akkor majd egyszerre megugranak az adóbevételek is. Most kormányon módjuk van kipróbálni, van-e ennek realitása. Mindenesetre az általunk még nem ismert költségvetési számok és az általunk már ismert adó-előterjesztések azt mutatják, hogy ennek nincs realitása. Mégis, az adózás rendjére vonatkozó előterjesztésnek is az lenne a funkciója, hogy az adóbehajtás szigorításával, erősítésével teremtsen többletforrásokat az ígért kedvezmények számára.
Én azzal, hogy fölhívom a figyelmet arra, hogy ezek az illúziók nem jogosak, nem tagadom, hogy azok a törekvések persze jogosak, hogy az adóbehajtást javítsuk, az adócsalás, az adóelkerülés lehetőségét szűkítsük, pontosabban - és itt különbséget kell tenni - az adócsalást üldözzük, az adóelkerülés lehetőségét szűkítsük, mert ez két különböző kategória. Jogosak ezek a törekvések. Minden adószedő, a világ minden állama, a világ minden adóhivatala és a világ minden adószedője arra törekszik, hogy több adót hajtson be. Ugyanakkor a jogállamiság előtti időszakban, a középkorban egyszerűen arról volt szó, hogy az állam az adószedőket megbízta azzal, hogy amit el tudnak venni az adóalanyoktól, azt vegyék el. Rájuk bízta a módszereket, kiadta bérbe az adóztatást, és sarc volt az adó, mint erre jelenlegi földművelésügyi miniszterünk az előző ciklusban ellenzéki képviselőként oly gyakran emlékeztetett bennünket.
Jogállami körülmények között azonban a helyzet megváltozik. Jogállami körülmények között világos, törvényes szabályai vannak az adóztatásnak, az adóhivatal tevékenységi lehetőségeinek, és világos szabályok és elvek védik az adózót, a magánszemélyt és a vállalkozót is, ha úgy tetszik, az adóhivatallal szemben. Jogállami körülmények között jelenik meg az adótitok kategóriája, ami azt fejezi ki, hogy az adózási adatok csak az adózóra és az adóhivatalra tartoznak, más állami hatóságokra sem, ezek védik az állampolgár, az adózó személyiségét, az ő saját egyéni gazdálkodását, vállalkozói gazdálkodását attól, hogy bárki más ezekbe az adatokba belelásson. Ezt az alkotmányos elvet érvényesítette az Alkotmánybíróság is akkor, amikor az adószámot és a taj-számot elválasztotta a személyi számtól, éppen ezeknek az alapvető jogállami elveknek a tiszteletben tartásával.
Az adózás rendjéről szóló törvényünk abban tér el a többi adótörvénytől, amelyek az egyes adófajtákkal foglalkoznak, amelyek azzal foglalkoznak, hogy mennyit és milyen alapon kell fizetni, hogy magát a szabályrendszert, az adóhivatal lehetőségeire és az adózók biztonságára vonatkozó szabályokat tartalmazza. Alapvető jogállami kérdésről van itt szó, és ezért nagyon megfontoltan szabad az adózás rendjéről szóló törvényhez hozzányúlni.
(11.20)
Arról szól ez a törvény, hogy mit tehet az adózó, és mit tehet az állam, az adóhivatal. Ez a módosítás az adószedő, az adóhivatal lehetőségeit bővíti az adózó rovására, az adózó biztonságának rovására, ami bizonyos esetben lehet indokolt, más esetekben azonban nem. Mi, szabaddemokraták úgy látjuk, hogy ennek a javaslatnak vannak fontos elemei, amelyek támogathatók. Mindig azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogyha mi magunk ülnénk ott a Pénzügyminisztérium élén a kormányban, akkor ugyanezt csinálnánk-e. Nos, azt gondolom, hogy igen, amikor arról van szó, hogy egyesítsük az adóbehajtást meg a tb-járulékok behajtását, akkor mi is ezt tennénk; tehát ezeket az elemeket támogatjuk. Amikor arról van szó, hogy korlátozzuk a készpénzforgalom körét, és erre tegyünk bizonyos intézkedéseket, a javaslatnak ezeket az elemeit támogatjuk; amikor arról van szó, hogy az adószám használatát erősítsük meg, és ezzel biztosítsuk az adóhivatal munkáját, ezeket az elemeket is támogatjuk. Tehát szeretném hangsúlyozni, vannak nagyon fontos elemek, amelyeket támogatunk.
Vannak azonban olyan elemek is, amelyeket nem tudunk támogatni. Olyan elemek, amelyekre azt mondhatnám, hogyha mi ülnénk ott a kormánypárti padsorokban, ha mi ülnénk ott a Pénzügyminisztériumban, ezeket a javaslatokat az adóhivatali apparátus, a pénzügyi apparátus nyilván akkor is megfogalmazná - biztos vagyok benne -, de akkor nekünk mint kormánypárti politikusoknak az lenne a feladatunk, hogy legalábbis megszűrjük, visszaverjük ezeket az apparátusi javaslatokat.
Mire gondolok? Mindenekelőtt erre a bizonyos 2. §-ra. Az államtitkár úr nagyon korrekt módon ismertette ezt a 2. §-t. Én a bizottsági ülésen megkérdőjeleztem ezt a 2. §-t; ez az a bizonyos paragrafus, amely azt mondja, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, és minden olyan magatartás, amelynek az a célja, hogy az adótörvényben foglalt rendelkezéseket megkerülje, nem rendeltetésszerű, és akkor az adót úgy kell megállapítani, mintha rendeltetésszerűen járt volna el az illető. Akkor azt mondta a minisztérium képviselője, hogy ez a német, osztrák megoldás átvétele. Nagyon köszönöm a minisztériumnak és személyesen is az államtitkár úrnak, hogy eljuttatták nekem a német és osztrák szabályozást. Az a helyzet, hogy nem ugyanaz - ez nagyon fontos kérdés. Mit mond ez a bizonyos német szabályozás, amit köszönök a minisztériumnak? "Durch Mißbrauch von Gestaltungsmöglichkeiten des Rechts kann das Steuergesetz nicht umgangen werden." Vagyis a jog alkalmazási lehetőségeivel való visszaéléssel nem lehet az adótörvényt megkerülni; és az osztrák szabályozás is azt mondja, hogy joggal való visszaéléssel nem lehet az adókötelezettséget csökkenteni vagy megkerülni. De, tisztelt Országgyűlés, ez egy egész más fogalom, mint az, amit az önök javaslata tartalmaz!
Mit mond ez a fogalom? Tilt egy negatív magatartást, megmondja, hogy mit tilos, és azt mondja, hogy aki olyat tett, ami tilos, azt szankcionálom. Mit mond az önök javaslata? Előír egy pozitív magatartást, és azt mondja, hogy aki nem ezt a pozitív magatartást követi, azt szankcionálom. Itt arról az alapkérdésről van szó, hogy a polgári jogállamok azt mondják, hogy mindent szabad, amit nem tilos, önök pedig azt mondják, hogy csak azt szabad, amit én előírok. Ez két filozófia. Én azt javaslom, hogy térjünk vissza a jogállami filozófiához az adózás rendjéről szóló törvényben is, nemcsak mondom, hanem módosító indítványban már megtettem, megpróbáltam ezt a német, osztrák megoldást nemcsak nyelvileg, hanem tartalmilag is lefordítani a mi magyar viszonyainkra. Persze a legegyszerűbb az lenne, ha ezt nem tennénk be a törvénybe - az egyik módosítási javaslatom a 2. § elhagyására irányul. A másik lehetőség, hogy egy olyan megoldást alkalmazunk, amely a polgári jogállami elveknek és a német, osztrák megoldásnak felel meg. Ezt is megfogalmaztam, ha ezt elfogadják, akkor tudjuk támogatni a javaslatot, ha ezt nem fogadja el a kormánytöbbség, akkor aligha.
Emellett vannak itt még további problematikus pontok. Ilyen a 13. §, amely azt a bizonyos információszolgáltatási kötelezettséget, ami jelenleg is benne van a törvényben, kiterjeszti, kiegészíti azzal, hogy nemcsak az adóhivatal által megjelölt másik szereplőre, hanem minden másik szereplőre vonatkozik. Ezt nem tudjuk elfogadni, az egy fontos garancia, hogy az adóhivatalnak meg kell jelölnie, hogy kire kéri az információt.
A 15. §-ban a nemzetbiztonsági szolgálattal kapcsolatos kiterjesztést sem tudjuk elfogadni. Az adótitok nagyon fontos dolog! Az adótitkot korlátozni csak szigorú garanciák esetén szabad, még a titkosszolgálatok javára is, és önök éppen ezt a jogállami garanciát akarják enyhíteni, amit nem tudunk helyeselni.
Úgyhogy én azt gondolom, van itt néhány olyan pont, amelyek éppen a jogállami garanciákat akarják gyengíteni az adózás rendjéről szóló törvényben, és a jogállami garanciák gyengítésével egy ilyen fontos - az adózó és az adóhivatal, az adószedő közötti viszonyra, az állam és a polgár közötti viszonyra vonatkozó - törvényben a jogállami garanciák enyhítésével a Szabad Demokraták Szövetsége nem tud egyetérteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért a törvényjavaslatot módosító javaslataink elfogadása esetén tudjuk és szándékozunk támogatni, azok elvetése esetén azonban nem.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
