DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítására előterjesztett T/163. számú javaslat a törvény alapelveinek megfelel. A visszaélések megnehezítését szolgáló kiegészítésekkel pedig az adóhatóság ellenőrzési eszköztárának és információs rendszerének hatékonyabbá tételét célozza meg. A közterhek beszedésének eredményességét javíthatja a járulékbeszedéseknek az állami adóhatóság hatáskörébe történő telepítése.
Az APEH hatáskörének kiterjesztésével a Magyar Igazság és Élet Pártja egyetért. A beterjesztett törvényjavaslatot ezen generális szabály érvényesülése érdekében támogatni fogja.
Az adóztatás eredményességét, vagyis az adóbeszedés hatékonyságát olyan módosítások szolgálják, mint az összefüggő vállalatcsoportok, kapcsolt vállalkozások közötti pénzügyi elszámolási viszonyoknak az adóztatás minden területén történő egységes törvényi megítélése, illetve a megítélés érdekében a társasági nyereségadó-törvényhez hasonló szabályozás beépítése az alapelvek közé, amely a vállalati holdingok pénzügyeinek áttekinthetőségét vélhetően nagyban javítani fogja.
Ugyancsak az alapelvek kiegészítésével beépül az adójog intézményébe a nem rendeltetésszerű joggyakorlás fogalma és tilalma, amivel elejét lehet venni a befektetési adókedvezmények körül kialakult anomáliáknak, amelyek - mint ahogy ez tisztelt képviselőtársaim előtt is ismeretes - Magyarországon már meglehetősen gazdag hagyományokkal rendelkeznek.
(11.40)
Hosszasan sorolhatnám, tisztelt képviselőtársaim, az adózás rendjéről szóló törvény szigorítási elemeit, amelyek egyértelműen az adómorál javítását szolgálják. Kormánypárti képviselőtársaim azonban, úgy érzem, teljes körű terjedelmét adták a törvényváltozás tartalmi elemei ismertetésének. Kérem, engedjék meg azon megállapításom kifejtését, miszerint az adórendszer ellenőrzési mechanizmusai fejlesztésének felső korlátja azonban nagyon közeli állapot. Tehát lassan az adózási előírások, adóelkerülési fékek további szigorításának végéhez érkezik a pénzügyi kormányzat és az adóhatóság.
Majtényi László adatvédelmi biztos az 1997. évi beszámolójában említi, hogy már az előző kormány is érzékelte a közigazgatási működés, az adóbehajtás zavarait, és a közterhek beszedhetősége érdekében az információs rendszerek e tekintetben történő összekapcsolására tett javaslatot a központi adategyeztető és továbbító országos rendszer létrehozásával, közismertebb nevén a KATOR megteremtésével. Könnyen átlátható, hogy ez a rendszer tulajdonképpen az adóeltitkolások, a feketejövedelmek képződésének lényeges gátját szabhatta volna, ám ennek bevezetésére nem került sor, mert az adatvédelmi biztos mindezt alkotmányossági szempontból aggályosnak nevezte, az állam részéről az adózók terhére kialakuló információs túlhatalmat alkotmányellenesnek minősítette.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azon a véleményen vagyok, hogy a jó adórendszer legyen betartható és betartatható. Az alkotmányossági szempontokat át nem lépve, a jelen törvényjavaslattal úgy kell élnie az adóhatóságnak, hogy az APEH működésében a felruházott jogköreivel adózóbarát szemléletet érvényesítsen. Maguk az adótörvények legyenek betarthatók, legyenek méltányosak, ne torzítsák a termelési tényezők hatékony felhasználását, reagáljanak stabilizáló jelleggel a gazdaságpolitikai változásokra, maga a rendszer és preferenciái legyenek könnyen átláthatóak az adóalanyok számára. Tehát a betarthatóságon van a hangsúly, a kiszámítható, stabilitást tükröző adótörvényeken, mert a betartathatóság érvényesítése, megvalósítása, a hatósági fellépés, azt kell hogy mondjam, Magyarországon alacsony hatásfokú, nehézkes és igen nagy fokban költségigényes az adóhivatal berkeiben.
Ennek alátámasztására engedjék meg a tisztelt képviselőtársaim, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal néhány, 1998 első félévét érintő adatára utaljak. Az adóbeszedés hatékonyságát javító intézkedések - ilyen az ellenőrzés, a behajtás és bizonyos visszaigénylések jogosulatlanságának kimutatása - eredményeként, tehát a betartathatóság adóhatósági kényszerelemeinek hatására 1998 első félévében összességében 52,5 milliárd forinttal növekedtek az adóhatósági bevételek. Ezen belül az ellenőrzési megállapítások alapján 10,5 milliárd folyt be. A korábbi meg nem fizetett kötelezettségekből az adóhivatal behajtott 35,2 milliárd forintot, amelyből mindössze 4 milliárd forint volt a revíziók által feltárt tartozások összege. Megakadályozta az APEH 10,8 milliárd forint visszaigénylés kiutalását, mert megállapították annak jogosulatlanságát. Mindezen túlmenően az adóalanyok köztartozásai miatt visszatartottak 3,3 milliárd forint visszaigénylést, illetve költségvetési támogatást.
Tulajdonképpen elmondható, hogy az adóhatóság éberségének, az adózók irányában megnyilvánuló adóhatósági adóbetarthatóság következményeként összesen 101,8 milliárd forint bevétele származott az adóhatóságnak, míg összességében fél év alatt 925 milliárd forint. Tehát az adóhatósági fellépések eredményeként a féléves bevételeknek mindössze 11 százalékát realizálta az APEH, ugyanakkor ezen eredmény elérése érdekében az adóhatóság a féléves költség-előirányzatának és revizori munkaerő-kapacitásainak a 90 százalékát használta fel. Legyünk tárgyilagosak: amennyiben az adójogszabályok a betarthatóság követelményének megfeleltek volna, ezen többlet- és úgynevezett hatékonytalan ráfordítások igénybevételére nem került volna sor ilyen mértékben és arányban.
Statisztikai adatként hadd említsem még meg, hogy rengeteg a hibás bevallások száma, és az adóbehajtási nehézségeket támasztja alá az, hogy '98 első félévében 2124 felszámolási eljárás fejeződött be, amely 37 milliárd forint adóhátralékot érintett, amelynek viszont csak mindössze 2,5 százalékát egyenlítették ki pénzügyileg.
A vállalkozások és a lakosság védelmében is engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány körülményt megemlítsek. A lakossági kényszervállalkozások kontra nagyvállalkozói kör jövedelemforrásainak megadóztatása, annak aránytalanságai és az ebből adódó társadalmi igazságérzet megsértéséből fakadóan számos adókikerülési magatartás keletkezik. Egy adótörténeti visszatekintéssel alátámasztva: 1958-ban, tehát negyven évvel korábban a lakosság és a szövetkezetek fizették az állami költségvetésbe az adók 14,5 százalékát. Negyven év elteltével, 1998-ban az idejétmúlt szövetkezeti kategória kihagyásával a lakosság már az államháztartás bevételeinek 80 százalékát fizeti, tehát egy teljes körű arányeltolódás ment végbe, ugyanakkor - mint tegnapi felszólalásomban a társasági nyereségadó-törvény kapcsán utaltam rá - a Magyarországon működő külföldi tulajdonú vállalkozások nyereségadó-kedvezményei tulajdonképpen teljes körűek, tehát adót nem fizetnek. Ez nyilván a társadalom igazságérzetét, a kényszerből vállalkozókat, illetve a lakosságot mélyen érintheti.
A gazdaságpolitika és az adórendszer céljainak gyenge érvényesülését nem pótolhatja az adózás rendjéről szóló törvény jelen módosítása, szigorítása sem. A gazdaságpolitika belső autonóm céljainak következetes érvényesítése az elsődleges cél, mint a gazdasági növekedés serkentése, a fizetési egyensúly, az infláció, a munkanélküliség visszaszorítása; ezen tényezők hatására javulhat csak érdemben az adófizetők adófizetési morálja. Ha ez nem történik meg, az adóbeszedés hatékonyságát az adóelkerülés módszereinek fejlődése mindig meg fogja előzni. Olyan határozott, jogkövető, vállalkozási stabilitást biztosító, kiszámítható adójogszabályokra van szükség, amelyeket az adózók be tudnak tartani. A belföldi tulajdonnal jobbára kényszerből vállalkozók számára olyan állami hitelpolitikát és termelést támogató forrásokat kell kidolgozni és biztosítani, amelyek hatására a vállalkozások pénzügyileg megerősödhetnek, a kényszerből adókijátszásokra vállalkozó vállalkozások száma pedig csak ennek következtében szorulhat vissza lényegesen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd utaljak strukturális problémákra is. A költségvetési kényszer az adópolitika irányába kézzelfogható.
(11.50)
Az államháztartás bevételi előirányzatai elsősorban adókon keresztül szedhetők be, mert a tulajdonosi struktúrában végbement változások hatására - itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az állami tulajdon a privatizáció eredményeképpen kiiktatódott az államháztartás rendszeréből, amely a hathatós állami gazdaságpolitika és a közvetettebb gazdasági befolyást eredményező monetáris politika eszköztárát és a jövedelemcentralizáció lehetőségeit beszűkítette - az államháztartás rákényszerül a közvetlen hatást kiváltó adópolitikai elemek fokozott igénybevételére.
A strukturális jelenségek kapcsán kell szóljak arról, hogy Magyarországon az adózási rendszerek decentralizációja megy végbe, és az előterjesztésben szereplő azon megállapítás - idézem -, miszerint az adórendszerben javasolt változások eredményeként '99-ben is tovább csökkenne mintegy 2 százalékponttal a jövedelemcentralizáció mértéke, így erős fenntartásokkal fogadható, mert amit nem a központi költségvetés szed be reálértéken, azt a helyi adók szintjére telepíti át a pénzügyi kormányzat, tehát a helyi adók fokozottabb érvényesítése tapasztalható, ami kényszer az államháztartás pénzforrásainak előteremtésében, helyi szintre való lebontásában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatekintve 1988-ra, az adóreform lényegi bevezetésére, éves szinten '88-ban 600 milliárd forint bevétele származott az államháztartásnak adóbevételek formájában. 1999-re a pénzügyi kormányzat ezt az értéket 4000 milliárd forintra kívánja emelni, tehát itt hétszeres növekményről van szó. Ugyanakkor az államháztartási bevételek jövőbeni alakulásakor figyelemmel kell lenni arra is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a költségvetésben az úgynevezett GFS, tehát a vonal alatti bevételek vonatkozásában a privatizációs bevételek, amelyek az államháztartás pénzügyi pozícióit pótlólagosan eddig mindig javítani tudták, ezek a pénzügyi források a végükhöz érkeztek, hiszen a mobilizálható, értékesíthető vagyon elfogyott. Ez adózási kényszert fog kiváltani a jövőben.
Az adótörvényeket vizsgálva, elemezve tisztán látható, hogy itt tulajdonképpen egy teljes körű, átfogó adóreform előkészítése megy végbe. A 2000. évre tervezi ezt a kormányzat; magam is azon a véleményen vagyok, hogy a magyar államiság ünneplésének 1000. évfordulóját egy adórendszerrel nem kellene elrontani, és azt mondjuk, hogy az adórendszer átdolgozása ugyan történjen meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - rögtön befejezem, elnök asszony -, de a lakossági jövedelmek viszonyait is rendezni kellene, illetve a kényszervállalkozások pénzügyi viszonyait is az európai átlagos jövedelmi viszonyokhoz kellene igazítani.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps a MIÉP soraiban.)
