KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést, de nem gondoltam volna, hogy képviselőtársamnak nincs tizenöt perc mondandója erről a rendkívül fontos törvényről. (Moraj a kormánypártok és a MIÉP soraiból. - Taps az MSZP soraiból.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Felkészülésem során megpróbáltam megfelelni annak a szerepnek, melyet a miniszterelnök úr ellenzéki képviselőtársaitól elvár. Szerinte az ellenzéknek az a feladata, hogy a kormányprogramban írt teendő végrehajtását ellenőrizze. Ezért fellapoztam a programot, és kerestem benne az adózási rendszer működtetését célzó mondatokat. Sajnos nem tudok megfelelni Orbán Viktor miniszterelnök úr követelményeinek. Az egyébként valóban nem kis terjedelmű anyagban nem találtam semmiféle olyan utalást, amely az adózás rendjéről szóló törvény távlati alakítását célozná. Az pedig, hogy önmagában az adminisztráció csökkentését kívánja a kormány, nem új dolog, de meg kell hogy mondjam, a soros évi törvénymódosítások kapcsán ezek a szándékok most is, mint mindig az ellenkezőjükre fordultak át.
Az adózás rendjéről szóló törvény eddig 102 paragrafust és 17 kiegészítő szakaszt tartalmazott. Ehhez képest 11 új szabállyal bővült, és kiegészítő szabályozásokat tartalmaz 20 bekezdésben. Az adózás rendje egyáltalában nem lett egyszerűbb, sőt számos tételben kifejezetten növeli az adminisztrációs terheket, elveti a vállalkozások mozgástere korlátozásával kapcsolatos kifogásokat, ami esetenként már alkotmányossági kérdéseket is felvet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz azt ígérte választási kampánya során, hogy az adóhivatal a jogszabály-alkalmazást nem állásfoglalásaival kell hogy követhetővé tegye, hanem rögzített szabályok alkalmazásával, mintegy sorvezetővel segíti a polgárokat az előírások betartásában. Ehhez képest az előttünk lévő törvénymódosítás legkritikusabb eleme az a passzus, amely szerint, idézem: "a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni". Ez azt jelenti, hogy az adórendszerben az adózónak ki kell találnia a jogszabályalkotó szándékát. Ha a revízió során valamely módszert az adóhatóság rendeltetésszerű kategóriát meghaladónak minősít, máris megsértették valamelyik adótörvényt.
Az adózás valamennyi fejlett piacgazdaságú országban külön szakma, és attól külön szakma, hogy az előírások között mindig meg lehet találni azt a megoldást, amely a törvényeknek megfelelő adózást még biztosítja, de ugyanakkor a vállalkozás számára is konkrét előnyökkel jár. Ezt utólag rendeltetésszerűvé kell minősíttetni vagy ha nem, akkor csak a revízió során derül ki, hogy szándékainkkal ellentétben törvényt sértettünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adózás rendjéről szóló törvény előterjesztése általában alkalmas arra, hogy az adórendszer alakulását is érintsük. A pénzügyminiszter úr e tárgyban kiadott tájékoztatójában olyan célokat is szerepeltet, amely minden gazdaságpolitikus számára kedvező megítélés alá esik. Azonban a javasolt eszközök a hangoztatott szándékoktól lényegesen eltérő hatásokat váltanak ki. Például a gyermekes családok kedvezménye vonatkozásában mi, szocialisták egyetértünk azzal, hogy a gyermekek nevelését a lehetséges legnagyobb mértékig segíteni kell. Az előttünk lévő rendszer nem biztosítja azonban, hogy a gyermekek általában részesüljenek a kedvezményekből, csak abban az esetben, ha olyan családokban nevelkednek ezek a gyermekek, ahol jelentős jövedelem van, és jelentős adófizetés valósul meg. Ahhoz, hogy egy háromgyermekes család igénybe tudja venni a 80 ezer forintos adókedvezményt, valamelyik tagjának 600 ezer forint feletti keresettel kell rendelkeznie. Ez a 600 ezer forint rendkívül magas szint azokban a családokban, ahol három vagy háromnál több gyermek nevelkedése előfordul.
Ha tehát a személyi jövedelemadó-rendszer keretén belül támogatjuk a gyermekeket, akkor csak a viszonylag jómódú családokat támogatjuk.
Nagyon jó célkitűzés az élőmunka-terhelés csökkentése is, de ez sem egyértelműen valósul meg az előterjesztés szerint. Azzal ugyanis, hogy a társadalombiztosítási járulékok mértéke jelentős mértékben csökken, egyáltalában nem biztos, hogy valamennyi jövedelmi kategóriánál, ágazatnál csökken az egészségbiztosítási hozzájárulást is figyelembe véve az élőmunka költsége.
(10.50)
Az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulás megduplázódása és a munkavállalói kedvezmény felére csökkentése az alacsony jövedelmű kategóriánál nemcsak azt jelenti, hogy már az első forint után ténylegesen adót kell fizetni, hanem azt is, hogy kritikus esetben drágává válhat a munkaerő, és a kevésbé fejlett térségekben, a munkaigényes, bérmunkát végző ágazatokban, a szolgáltatási szektorban, az egészségügyben, az oktatásban és általában a pályakezdők között az élőmunka terhe bizony nőni fog.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kultúrállamokban nem szokás a minimálbért megadóztatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adóterhelés csökkentése nagyon jó célkitűzés. Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr nyilatkozta az egyik újságban, hogy a GDP-arányos elvonást az eddigi 50 százalékról 46 százalékra kívánja a kormány csökkenteni. Tájékoztatom a pénzügyminiszter urat ez úton is, hogy az elvonások mértéke már 1997-ben 45,8 százalék volt, s 1998-ban 45 százalék alatt marad. Ebben a vonatkozásban a Fidesz nyugodtan kipipálhatja egyik programpontját, mert azt az előző kormányzat már előre teljesítette. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
A pénzügyminiszter úr által készített tájékoztatóban az is szerepel, hogy a személyi jövedelemadó átlagos elvonási szintje 21,1 vagy 20,9 százalékos lesz, ami egészen biztos, hogy meghaladja az 1998. évi mértéket, ezáltal két év csökkenési tendenciája törik meg. Ebből a stabilitásból, ebből az azonos elvonási szintből az is egyértelmű, hogy ha a gyermekes családok számára 37 milliárd forint összegben jelentős kedvezményt akar adni a koalíció - hangsúlyozom, olyan kedvezményt, ami csak a magasabb jövedelműeket éri el -, nos, ezt a 37 milliárd forintot a többiektől kell beszednie, azaz jelentős adóteher- és nettójövedelem-átcsoportosítás várható ma, 1999 vonatkozásában Magyarországon.
Másképp fogalmazva: a közepesnél magasabb jövedelemmel rendelkező gyermekes családok adóterhe csökken, a még gyermektelenek, a már gyermeknevelési korból kinőttek, valamint a pályakezdő fiatalok és az alacsony jövedelmű munkavállalók átlagos elvonási szintje jelentős mértékben nőni fog.
Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló törvény az eljárási szabályokat, a célok elérését biztosító eszközöket, az állampolgárok, a vállalkozók jogait, az adószervezetek lehetőségeit rendezi. Nagyon sok ellentétes szempontnak kell, kellene egyidejűleg eleget tennie. Egyrészről az adójogszabályoknak világosaknak kell lenniük, és amennyire lehetséges, tömörnek; de ugyanakkor követelmény az is, hogy adjanak egyértelmű eligazítást a speciális esetekre is.
Jogos elvárás az adóbeszedés hatékonyságának javulása, de ugyanakkor az is szempont, hogy ne sértsük a vállalkozók szabad tevékenységét, ne sértsük az állampolgári jogokat, az adatvédelmi szempontokat.
Fontos, hogy a közteherviselés és a beszedés hatékonysága ne járjon együtt az adminisztrációs terhek folyamatos növelésével. A követelményekkel szemben az előttünk lévő jogszabálytervezet a meglévő rendszer toldozgatásával további új adminisztrációs terheket ró a vállalkozókra, de nem igazán garantálja az adók ütemes, folyamatos beáramlását, viszont legalább több vonatkozásban sérti a vállalkozók szabad tevékenységét, egyes kitételeivel, különösen "a jogok rendeltetésszerű gyakorlása" kifejezés adórendszerbe emelésével a jogbizonytalanság érzetét kelti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mik azok a legfontosabb változások, amelyek az adózás rendjéről szóló törvény előttünk lévő módosítási javaslataiban szerepelnek? Nem tekintem igazán új szabályozásnak azt, hogy a társadalombiztosítási járulékok adórendszeri kezelésének jogszabályi feltételeit a módosítás tartalmazza, amivel egyébként mi csak megfontolt ütemezésben értünk egyet.
Új a 4. §, mely szerint a vevő számára kötelező, hogy az értékhatáron túli készpénzfizetésről az adóhatóságot tájékoztassa. Túl azon, hogy ez újabb adminisztrációs teher, nem tiszta előttem a dolog egyoldalú kezelése. Miért pont a vevőnek kell a bejelentést megtennie? Miért nem a vevőnek és az eladónak külön-külön kell tájékoztatást adnia?
Az elmúlt ciklusban - mint az adózás rendjéről szóló törvény frakció-előadója - több alkalommal voltam kénytelen vitatkozni az akkori ellenzék prominens személyiségeivel arról, hogy az általuk is igenelt adórendszeri hatékonyságjavulás indokolja a becslés alkalmazását, igényli e nyilvántartási és statisztikai rendszerek működtetését, és ez hogyan függ össze a vállalkozók szabadságjogaival. Úgy gondolom, most is megállapítható, hogy a lét határozza meg a tudatot, pontosabban, a hollét határozza meg a tudatot. Akkori ellenzéki képviselőtársaink most kormányzati pozícióban sokkal mélyebben szólnak bele a vállalkozók egymás közti kapcsolatrendszerébe, rendelkeznek nyilvántartási előírásokról, a magánadatok feltüntetéséről.
A magam részéről a rendeltetésszerű joggyakorlás adórendszerbe emelése mellett még a 13. §-ban rejlő problémát látom kiemelendőnek, mely szerint nyilatkozattételre kötelezhető az adóalany, ami egyébként a korábbi szabályozásban is lehetőségként megvolt, csakhogy akkor az adójogszabály előírta, hogy csak az értesítésben megnevezett adóalannyal kapcsolatosan kell nyilatkozattételi kötelezettséggel számolni. E korlátozás megszüntetése azt eredményezheti, hogy a vállalkozók immáron távollétükben is számolhatnak olyan ellenőrzéssel, amely konkrét információ nélkül próbál meg jogszabálysértés vagy a kapcsolati rendszer felderítésére vizsgálatot végezni, azzal a lehetőséggel is számolva, hogy bizony ezáltal egy vállalkozás teljes kapcsolatrendszere is kideríthető és felhasználható.
Az adószervezet nyomozati szerepkörével függhet össze a 18. §, amely az ellenőrzés részére a székhelyen, a telephelyen kívül tárolt, őrzött értékek, adatok felmérését is lehetővé teszi. Ha ezt az előterjesztő általános érvényű házkutatási lehetőségként is értelmezi, úgy ennek állampolgári, jogállamisági garanciáit nem ártana pontosítani.
Összefoglalva az adózás rendjéről szóló törvény módosítására kialakított véleményt, az előterjesztés nem igazán tartalmaz új, érdemi, előremutató elemeket. Kiszámíthatatlan, adminisztrációt növelő hatása egyértelmű, és ezt, azt hiszem, nem árt elmondani még egyszer. A vállalkozók adminisztrációs terhei ma rendkívül magasak, az előttünk lévő törvényjavaslat ezt még csak tovább fokozza. Elölről, az alapoktól kezdve kellene felépíteni a rendszert, logikusan, vállalkozáscentrikusan, a kölcsönös garanciák beépítésével. Egyszer már meg kellene érteni, hogy az egyszerűsítés, különösen az előlegfizetés vonatkozásában és az évközi adatszolgáltatás terén a vállalkozó számára külön érték.
Miután az előttünk lévő törvényjavaslat nem ennek szellemében készült és nem ezt tartalmazza, fenntartásaink erőteljesebbek, mint egyébként a fekete- és szürkegazdasággal szembeni közös akaratunk a közös fellépésre.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
