PANCZA ISTVÁN
PANCZA ISTVÁN
PANCZA ISTVÁN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Közismert tény, hogy az adóztatás terheket ró az állampolgárokra, a gazdasági élet szereplőire. Gondosan ügyelni kell azonban arra, hogy a magántulajdonra és a vállalkozásszabadságra épülő piacgazdaságban a törvényhozás ne lépje túl a szükséges mértéket. Régi tétele a közgazdaság-tudománynak az, hogy az adóztatással kiszabott anyagi terhelés összessége társadalmi síkon nem haladhatja meg az adóztatás által betöltött funkciók eredményeként okozott összhasznosság mértékét. Meg kell teremteni tehát az adóteher és a társadalmi hasznosság összhangját, azok arányosságát.
A szóban forgó törvényjavaslat a fentieken túlmenően arra is tekintettel volt, hogy a módosítások megfeleljenek az adóztatás egyéb funkcióinak is.
(Az elnöki széket
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az adóztatás végső soron az államnak a gazdasági folyamatokba való beavatkozásának direkt és indirekt lehetőségét teremti meg, és részben ebből biztosítja a feladatainak ellátásához szükséges bevételeket. Ez az úgynevezett fedezeti funkció. Ehhez szorosan kacsolódik a befolyásolási funkció. Az állami befolyásolás, az állami preferenciák stabilitása rövid és hosszú távon egyaránt befolyásolja a gazdasági folyamatokat.
(11.00)
Végül a piacgazdaság arányos fejlődését szolgálja az adózás rendjének azon funkciója, amely biztosítja, hogy a mások kárára szerzett indokolatlan gazdasági előnyt szerző többletjövedelme a költségvetés vérkeringésébe jusson, tehát ne gyarapítsa a jogtalanul szerző vagyonát. Az adózási rendszerrel szemben támasztott alapvető követelmény a közteherviselő képesség is, vagyis az, hogy mindenki - egyén és gazdálkodó szervezet - teherviselő képességének megfelelő mértékben vegyen részt a közkiadások biztosításából: legyen következménye a szokásos piaci ártól való eltérésnek, legyen következménye a rendeltetésellenes joggyakorlásnak.
A jelenlegi adózási szabályok alapvető fogyatékosságát a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportjának tagjai az elmúlt ciklusban is gyakran szóvá tették. Sürgették az adózásra vonatkozó, tudományosan megalapozott alapelvek érvényesülését, a hatékonyság elvének következetes alkalmazását, mértékletességet a szabályozásban, a szabályozások gyakori módosításában, az egyértelmű és érthető rendelkezéseket abból a célból, hogy az adózó és az adóhatóság számára egyértelmű legyen a szabályok tartalma. Az adórendszer viszonylag jelentéktelenebb változtatása is jelentős piaci mozgást indukálhat. A szabályokat tehát stabilakká kell tenni, ugyanakkor nélkülözhetetlen azok kellő rugalmassága, amely azonban nem veszélyeztetheti a kiszámíthatóság követelményét.
A fentieknek megfelelően a javaslatban meghatározott célkitűzések a következők: a társadalombiztosítási járulékok hatékonyabb, olcsóbb és gyorsabb beszedése; az adókikerülő magatartások visszaszorítása; a bevallási kötelezettség egyszerűsítése. A mindezek megvalósítására vonatkozó szabályok egyidejűleg alkalmasak arra is, hogy a magyar adóigazgatás a legmegfelelőbb módon csatlakozzék az Európai Unió erre vonatkozó megoldásaihoz.
Az Országgyűlés e javaslattal párhuzamosan egyéb adójogi rendelkezés módosítását is tárgyalja. A társasági és osztalékadóról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslatok alapvető módosítást nem tartalmaznak. A pontosítások, kiigazítások szükségesek voltak. Ezek azonban messze nem olyan mérvűek, amelyek a jogbiztonságot vagy a stabilitást megkérdőjelezhetnék. A jogbiztonság érzetének növekedése hosszabb távú szemlélet kialakulásához vezethet, amely eddig gyökereiben hiányzott és hiányzik ma is a magyar adózás rendszeréből.
Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat az előzőeknél markánsabb változásokat mutat. Az elérni kívánt célok minden józanul gondolkodó hivatalnok és vállalkozó számára vitathatatlanul helyesek. A jogharmonizációs törekvések, az adminisztráció csökkentése, az adóbeszedés hatékonyságának növelése, a szabálytalanságok feltárása mind-mind egyenként is nagyon fontos cél. Az adóztatás elmúlt egy évtizedére tekintve azonban talán nem túl nagy bátorság kijelenteni, hogy e célok elérése felé igazán nagy lépések nem történtek, és véleményem szerint a mostani sem lesz elegendő. A törvényjavaslatba - az európai közösségi normáknak való megfelelés miatt - számos adókikerülést akadályozó és a feketegazdaságot visszaszorító intézkedés került. A cél nemes, az elképzelés jó, de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az adótörvényt alkalmazni kell, a szabálytalanságot pedig szankcionálni.
A T/163. számú törvényjavaslat elegendő ahhoz, hogy megfelelően adminisztráljuk magunkat az Európai Gazdasági Közösség felé, de még néhány vonatkozásban kevés ahhoz, hogy több rendelkezésének betartását még hatékonyabban lehessen ellenőrizni és a hibákat megfelelően szankcionálni. A jogalkotói törekvés azonban nem irányulhat lényegesen nagyobb terjedelmű revízióra, mert arra - a kormányprogram szerint - a 2000. évben kerül majd sor.
Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban néhány konkrét megjegyzést kívánok fűzni a javaslat egyes intézményeihez.
Az alapelvek nyilvánvalóan az adóztatás fő vonalait jelenítik meg, de az adóhatóság és az ügyfél vitájában konkrétumként jelentkeznek és mindkét fél másképpen értelmezi, hogy egyes kifejezések alatt mi értendő. Véleményem szerint egyértelműsíteni kellene az alapelveket, ezért konkrétan egyik fél sem hivatkozhat arra, hanem csak azokra a konkrétabb szabályokra, amelyek az anyagi jogszabályokban lelhetők fel.
Mindig is probléma volt, hogy a gazdasági események a polgári törvénykönyv és a számvitel szabályainak megfelelően sokrétűek lehetnek, sőt ugyanakkor egy-egy gazdasági esemény többféleképpen is elszámolható, de utóbbiak adóterhe lehet akár különböző is. Ezért a szerződéses és a vállalkozási szabadságot önmagában adókikerülésnek tekinteni nagy hiba lenne. Ahogy a vállalkozó nem hibáztatható azért, mert az olcsóbb alapanyagot szerzi be, ugyanúgy nem hibáztatható akkor sem, ha a kisebb adóteherrel járó elszámolási szabályt választja. Az indoklásban használt "nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerződési konstrukciók" kifejezés gyakran adóhatósági jegyzőkönyvekben is megjelenik konkrét magyarázat, bizonyíték vagy cáfolat nélkül. Ez nagyobbrészt az anyagi jogszabályok hibája, kisebbrészt az adóigazgatási jogszabályoké, mert nem utasítják a pénzügyminisztert vagy az APEH elnökét, hogy az eddigi tapasztalatokat értékelve adjon ki legalább irányelveket arról, hogy melyek a "nem rendeltetésszerű joggyakorlás" eddigi vagy fő esetei, mikortól bizonyított a "nyilván adókikerülési cél".
Megfontolandó a javaslatnak a készpénzfizetési bejelentésre vonatkozó rendelkezésének esetleges továbbfejlesztése. Azon kisvállalkozások körében, ahol a készpénzes beszerzések vannak túlsúlyban, nagyobb, a törvényi kiegészítéssel megcélzott vállalkozói körben pedig kisebb ellenállásra lehet számítani a törvényjavaslat 4. §-a miatt. Az előbbinek továbbra is probléma a pénzforgalom bankszámlán történő megjelenése, az utóbbinak - tekintettel az egy-, illetve ötmilliós értékhatárra - továbbra sem az. Ahogy a megcélzott körnek eddig sem jelentett nagy problémát a szabályok kijátszása, ezentúl sem lesz az. A változás csupán abban áll, hogy további adózási fegyelmet lazító tényező a szabályok megszegésének szankcionálása.
A bejelentéselmulasztási kötelezettség 200 ezer forintos mulasztási bírsággal való büntetése a feledékeny és tehetetlen kisvállalkozót sújtja, a több tíz- vagy százmilliós készpénzfizetést lebonyolító feledékeny - a törvényjavaslattal megcélzott - kört viszont nem, hiszen az ügylettel realizálható anyagi előny nyilván nem áll arányban az eset bejelentésének elmulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság nagyságával, tekintettel arra is, hogy a bejelentés az adókikerülés esetleges felfedezésével, a bejelentés elmulasztása akár az adott időszak ellenőrzésének elmaradásával is járhat.
(11.10)
A törvényjavaslat 18. §-a lehetővé kívánja tenni, hogy a helyszíni ellenőrzés az adózó vagy képviselője távollétében két hatósági tanú jelenlétében is megkezdődhessen. A tanúk helyismerete és az utólagos eljárással kapcsolatos viták elkerülése érdekében megfontolandó, hogy erre csak az egyszerűsített ellenőrzés esetében kerüljön sor.
Véleményem szerint az ellenőrzésről való előzetes értesítés mellőzése alkalmas azon cél elérésére, amelyet a javaslat rögzített.
Tisztelt Országgyűlés! A fenti megjegyzések természetesen csak arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy továbbra is törekedni kell a még egyértelműbb, világosabb és a feketegazdaság hatékonyabb visszaszorítására irányuló szabályozásra.
A fenti néhány javaslat a tervezet továbbfejlesztését kívánta elősegíteni. A törvényjavaslatot - esetlegesen kisebb módosításokkal - feltétlenül elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
