DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Takács Imre képviselőtársunk hozzászólása késztet arra, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzek az általa elmondottakhoz.
A képviselő úr említette hozzászólásában, hogy az IMF és a Világbank esetében egy stratégia végiggondolása történt az elmúlt időszakban, miszerint a szegénység problémájára felhívja ez a két nemzetközi pénzügyi szervezet az országok figyelmét. Úgy érzem, hogy a képviselő úr ez irányú kutatásai és a parlament falai között elmondott gondolatai mindenképpen figyelemfelhívó célzattal történtek. Mi - mint egy nemzeti radikális párt képviselői - magunk is már évek óta követjük nyomon az IMF és a Világbank ténykedését, és bizony meg kell mondanunk, hogy sok esetben az adott országokra - kimondom nyíltan - elhibázott stratégiai javaslatokat fogalmaztak meg. Ez történt tulajdonképpen a nyugdíjreform bevezetésénél és a magán-nyugdíjpénztárak erőltetésénél is. Tudjuk, utólag derült ki, hogy a nyugdíjrendszert az IMF által javasolt formában vezették be Magyarországon, ezt a modellt azonban, amely bevezetésre kerül, tulajdonképpen olyan országokban szokta javasolni a nemzetközi pénzügyi szervezet, ahol abszolút nincs nyugdíj, tehát ahol nem létezik állami nyugdíjrendszer. Tehát nem valaminek a folytatásaként jó ez a modell, hanem ahol abszolút semmi nincs.
A második dolog az, hogy mindig egy adott társadalmi csoport érdekérvényesítő képességének kérdése az, hogy a bizonyos járulékokat, a forgalmi adót, tb-terheket milyen fokban tudja az állam rájuk terhelni, illetve az adott csoport, réteg érdekérvényesítő képessége milyen mértékben tudja elhárítani. Ezen elmélet klasszikus, gyakorlati példája az 1997 telén, tavaszán indított gazdamozgalmak voltak, amikor az előző kormányzat többletadóterhek kivetésével a mezőgazdasági termelőket többletadó-fizetésre kívánta kötelezni.
Úgy érzem, hogy a magyar társadalom jelenlegi, fokozódó problémái mellett az adórendszer differenciált alkalmazására van szükség, tehát bizonyos jövedelemkategóriák alatt, bizonyos családszám fölött a mindenkori kormányzatoknak az lesz a kötelezettségük, hogy a lakosság elesettebb rétegeit támogassák.
Többen szóltunk már arról, hogy 2000 környékén - bár én javasoltam, hogy inkább 2000 után, hogy ne rontsuk el az ezeréves államiság ünnepét - bevezetésre kerül egy adóreform. Ez az adóreform nem szabad, hogy a normativitás elveire épüljön. Ennek az adóreformnak differenciáltnak kell lenni. Ebben az adóreformban benne kell hogy legyenek a környezetvédelmi szempontok, benne kell hogy legyen az általános forgalmi adó differenciált, megkülönböztetett alkalmazása, és úgy érzem, hogy az Európai Közösségek Tanácsának 6. irányelve - ami tulajdonképpen az általános forgalmi adó alapja - a tegnapi hozzászólásomban nagyon célratörően utaltam arra, hogy semmiféle normativitást - legalábbis kötelező normativitást - nem fogalmaz meg. Itt arról van szó, hogy a nemzeti kormányok az adott országban lévő szociális helyzetnek, gazdasági körülményeknek megfelelően alkalmazzák a forgalmiadó-rendszert. Tehát az a körülmény, amikor az előző kormányzat a többletadóterhek bevezetését a maastrichti kritériumokra vagy az Európai Unióra vetítette, tulajdonképpen ezen adótörvények háttéranyagaként szereplő jogszabályi hivatkozásokból látható, hogy nem volt alapos, mindössze egy állami adóbeszedési kényszer motiválta a kormányzatokat.
Befejezve: az volna a kérésünk a pénzügyi kormányzattól, hogy ezt a társadalom anyagi helyzetének, jövedelmi viszonyainak megfelelően alkalmazza. És ha nem is 1999-ben, de 1999 őszén, amikor a 2000. évi adótörvényekről vitatkozunk, ezek a szempontok, amelyek ebben a tartalmas vitában elhangzottak, kerüljenek végiggondolásra, majd beépítésre.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
