DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Lassan már valóban egyes számban mondhatnám. Elnök úr, először is engedje meg a személyeskedést: hadd gratuláljak, hogy a látható többséget meg tudta állapítani, amikor már alig látunk a fáradtságtól így fél 11 körül. Ezt a gratulációt fogadja el, mert fél 11-kor komoly kérdésekről valóban igen nehéz vitatkozni.
Megtisztelő számomra, hogy az adókkal kapcsolatos általános vitában utolsóként szólhatok. Így elállok azoktól a gondolatoktól, amelyeket már képviselőtársaim így vagy úgy elmondtak, ezért az áfával, az általános forgalmi adóval kapcsolatban inkább az általános problémákat szeretném felvetni.
Elöljáróban szeretném megjegyezni azt, hogy új szelek fújnak a világban, a társadalomban és a gazdaságban. Ezeket az új szeleket az adótörvények összeállításánál, kidolgozásánál is érdemes figyelembe venni. Ezzel kapcsolatban - az új szelek kapcsán - két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik: a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank még soha nem hangsúlyozta ki azt a tényt, hogy az országok pénzügyi és gazdasági stratégiájuk kidolgozása során a szociális szempontokat fokozottan vegyék figyelembe. Akik szakemberekként itt vannak, és az országban tevékenykednek, akik ismerik a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tevékenységét, azok tudják, hogy e szervezetek a közgyűléseiken még nem foglalkoztak ilyen sokoldalúan a szociális problémákkal.
A másik, amit szeretnék megemlíteni: a szakemberek körében köztudott, hogy a világban eddig több mint harminc közgazdasági Nobel-díjat osztottak ki. Leltárt készítenék a Nobel-díjasokról, akik munkáját - szakmámnál fogva - végigkísértem, és némely munkáról recenziót is írtam Magyarországon. Azt lehet tapasztalni, hogy ezek a közgazdasági Nobel-díjasok az elmúlt években, évtizedekben inkább a neoliberális elveket hangsúlyozták. Most azonban a cambridge-i egyetem professzora - Amartya Sen - a szegénységről, a szociális gondokról, a döntések központi meghozatalának fontosságáról, a jólétről írt. Hadd köszönjem meg a Közgazdasági Szemle szerkesztőségének és más folyóiratoknak, hogy Amartya Sen munkáit már évekkel ezelőtt is nagyon sokszor, több alkalommal ismertették.
Ez a két szél, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank a szociális problémákra kihangsúlyozott odafigyel. Amartya Sen szegénységgel foglalkozó témája, a szociális problémák sokaságával foglalkozó témája előtérbe került, ezt érdemes figyelembe venni a magyar gazdaságpolitika kialakításánál, a magyar pénzügypolitika kialakításánál is. Majd a későbbiek során az adótéma kapcsán visszatérek erre.
Hadd tegyem hozzá, hogy a kormány terve szerint 1999-ben az áfa területén az összadóbevétel 24,5 százalékát teszi ki az általános forgalmi adó. Ugyanakkor ebben az évben ez várhatóan csak 23,3 százalék lesz. 1990 óta egy évben sem volt olyan magas az áfa bevétele, mint ahogy azt a következő évben tervezi a kormány. Az áfa, valamint a jövedéki és fogyasztási adók 1999-ben várhatóan egyharmadát adják az összes adóbevételnek. 1989 óta nem volt ilyen jelentős a közvetett adók, az indirekt adók részesedése az összes adóbevételen belül.
Ez azt is igazolja - ezt a kormánynak is figyelembe kell vennie, a miniszterelnök úrnak is érdemes figyelembe vennie, amikor az elmúlt évekről szól -, hogy az elmúlt években jól megalapozott fellendülésre épülő fogyasztásnövekedés következett be, és folytatódik 1999-ben. A fogyasztásnövekedést egyértelműen igazolja a KSH kiadványa. Ennek persze van egy negatív oldala is, mert az import növekedése is beindult egyes területeken. Ez viszont a folyó fizetési mérleget megkérdőjelezheti, nehéz lesz az exportnak versenyt tartania az import növekedésével. A Pénzügyminisztérium tájékoztatója megállapítja, hogy a nemzetközi ajánlások szerint a közvetett adók arányát növelni kell. Valóban igaz, hogy a nemzetközi ajánlások ezt tartalmazzák. A szociáldemokrácia értékrendje szerint ez azonban gondot okoz, hiszen a közvetett adók az alacsony jövedelmű dolgozókra nagy terhet rónak, mert ők jövedelmük döntő részéből fogyasztási cikkeket vásárolnak. Így minél magasabb a közvetett adók részaránya az összes adóbevételen belül, annál nehezebb helyzetbe kerülnek a szegény emberek.
Államtitkár úr délelőtt - szó szerint próbálom idézni, nem hosszan, mert hosszú lenne, hanem röviden - kihangsúlyozta, hogy a jövedékiadó-tételek 11 százalékkal emelkednek, de ennél nagyobb mértékben kell a cigarettaadó-növelés - ezzel egyetértek -, csak most jön a gondom, amikor azt mondja, hogy az Európai Unióban előírt minimális adószinttől való igen jelentős elmaradás miatt. Ez igaz is. Azonban a közgazdász számára az okozza a gondot, hogy a Pénzügyminisztérium tájékoztatója viszont nem tartalmazza azt a tényt, hogy a legfejlettebb 20 OECD-ország közül 13 ország a szegények megsegítése érdekében az élelmiszerek igen kedvezményes adókulcsát érvényesíti.
Az idő rövidsége miatt erről most nem akarok szólni. Az egyik oldalról az Európai Unió figyelmeztetését ugyan figyelembe kell venni, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az egyes élelmiszereknél - tudjuk, hogy melyek ezek - kedvezményes adókulcs beépítése talán nem ártana. Ezzel a szociálpolitikai intézkedéssel előnyben lehetne részesíteni az alacsony jövedelműeket, akik jövedelmük jelentős részét valóban az említett áruk vásárlására fordítják. Az igaz, hogy az élelmiszerek alacsony adókulcsa növeli az adórendszer adminisztrációját, de mégiscsak fontosabb a kis jövedelmű szegény emberek megsegítése, mint az adminisztrációs problémák mérlegelése.
Azt is tudom - az elmúlt négy évben volt erről vita -, hogy a szociális kérdéseket hol érvényesítsük: az adórendszerben vagy a támogatási rendszerben. Ezen a területen bírálatot is kell mondanunk - az MSZP-hez tartozók -, mert mi a rászorultsági elvet, a szegények támogatását a jövedelemszinthez kötöttük, és tudjuk, hogy a jövedelemszinttel úgy lehet játszani, ahogy akarnak, a jövedelemigazolásokkal úgy lehet játszani, ahogy akarnak. Érdemesebb lenne a fogyasztáshoz kötni a szociális támogatást. De a háztartás-statisztika képtelen arra, hogy megmondja azt, hogy a Mari néninek és a Kati néninek mennyi a fogyasztása. Ezért valóban nehéz a szociális kérdések megoldása a valóságban. Valószínű, hogy a jövőben ezen a területen az önkormányzatokra nagyobb feladatot kell majd rábízni. De tény az, hogy az áfánál, a forgalmi adónál és más ilyen indirekt adóknál a szociális támogatásra valószínűleg jobban oda kellene figyelni.
(22.40)
A fogyasztás növekedése és így az indirekt adók volumenének emelkedése hazánkban is lehetővé tenné az egyes élelmiszer-kedvezmények adókulcsának bevezetését, de erre 1999-ben már nyilván nem lesz lehetőség, viszont a következő évekre azért érdemes ezt megfontolni, mert a szegénység nagyon-nagyon lényeges kérdés Magyarországon. Nem akartam adatokat emlegetni, hiszen lassan már éjfél lesz.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
