DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani felszólalásom eredetileg tegnap délután lett volna aktuális az általános vita során, de sajnos akkor épp egy bizottsági ülésre kellett elmennem, pedig talán nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot az illetékekről szóló törvényhez kapcsolódó hozzászólásom, mint most, amikor nem egészen egy tucat képviselő van jelen.
A lényegről: az illetékekről szóló jogszabályok megalkotásánál vagy módosításánál mindig alapvetően felmerülő kérdés az, hogy ez a jogszabály elsődlegesen az illeték jellege, meghatározása során milyen legyen. Vagyis az illeték adójellegű bevétel legyen-e, amely segíti a költségvetés hiányainak a pótlását, vagy pedig valamely szolgáltatás ellenértékét képezze. A gyakorlat általában az is-is megoldást szokta követni, természetesen hol az egyik, hol a másik eleme kerül előtérbe. A jelen módosítás is e kettősség jegyében készült. Nem lehet igazából tudni, hogy adóztató jellegű-e, vagy szolgáltatásellenérték-jellegű.
Ami pedig az elemeit illeti: valóban szükséges a törvénynek a bírósági reformhoz való igazítása, hiszen az ítélőtáblák rendszerbe állításával szükséges szabályozni az előtte folyó eljárások illetékét. Az is igaz, hogy az illetéket bizonyos időnként hozzá kell igazítani az infláció miatti értékváltozásokhoz. Hogy ez a hozzáigazítás a tervezetben szereplő értékeken indokolt-e, vagy lehetnének azok helyett esetleg más értékek is, azt nem tudom, mert a kapott anyagban erre vonatkozó információ nem szerepel. A tervezetben ugyanis vannak olyan illetékek, amelyek alig emelkednek - tehát az infláció növekedése alatt maradnak -, mások pedig messze az infláció mértékén felül emelkednek. Ez tehát nem teszi egyértelművé, hogy a gazdasági vagy inkább a politikai szempontok alakították az előterjesztett módosítást, ami elég gondot okoz a tervezet alapvető céljainak a megítélésében.
Örvendetes, hogy a tervezet fenntartja a fiatalok első lakáshoz juttatásának támogatását. Az azonban már kérdéses, hogy a legfeljebb 40 ezer forint összegű kedvezmény elegendő támogatás-e. Szerintünk nem. Ha a kormány egyik alapvető célkitűzése a népességcsökkenés megállítása, a fiatalok önálló élete kezdetének segítése, akkor nem szabad 40 ezer forintban maximálni a támogatást, hanem ennél lényegesen nagyobb mértékű kedvezményt kellene adni az első lakáshoz juttatás esetén. Legszívesebben azt látnám, ha ez illetékmentes lenne. Nem hiszem, hogy ez olyan mértékű bevételkiesést jelentene, amit megsínylene a költségvetés. Azonban a társadalmi előnye ennél összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetne.
Gondot okoz az első lakáshoz jutásnál az is, hogy a tervezet még érintőlegesen sem foglalkozik azzal, hogy a lakáshoz jutónál - bár neki nyilatkoznia kell arról, hogy korábban nem volt lakástulajdona, vagy ilyenben 50 százalékot meghaladó tulajdoni hányada, esetleg lakáshoz kapcsolódó vagyoni értékű joga - semmilyen formában nem kerül figyelembevételre, ha esetleg rendelkezik is lakástulajdonnal vagy lakásrésztulajdonnal, de használati jogát nem tudja gyakorolni, mert azon másnak haszonélvezeti vagy használati joga van. Ez lényegében egy alvójog, amely majd akkor éled fel, amikor a korlátozás megszűnik. Erre a tervezet sajnos nincs tekintettel, és semmilyen módon nem szabályozza ezt.
Ugyancsak aggályosnak tartjuk a cégbírósági eljárásoknál a cégalapítási illetékek drasztikus megemelését. Tudjuk, hogy a magyarországi cégalapítók nagy többsége a kényszervállalkozók közül kerül ki, akik elvesztették munkahelyüket, de nem akarnak az állam nyakán munkanélküliként élni, hanem megpróbálnak önerőből boldogulni. Az ő helyzetüket nehezíti meg alapjaiban a tervezett nagymértékű illetékemelés ezen a téren, főleg a kényszervállalkozók által tömegesen alapított legegyszerűbb társaságoknál, ugyanis pont ezeknél emelkedik legnagyobb mértékben az illeték.
Továbbmenve: az államigazgatási eljárásoknál nagyon sok gondot okoz, hogy az illetékek köre rendkívül szerteágazó és igen nehezen áttekinthető. Célszerű lenne, ha az előterjesztés valamelyest törekedne az egységesítésre, még ha nyilvánvaló is, hogy az államigazgatási munka maga is meglehetősen sokrétű, de azért elég bonyolult ahhoz, hogy szinte egy kódexet kell magával vinnie annak, aki az államigazgatási illetékekben ki akar igazodni. Ráadásul jelentős az illetékek emelkedése is az államigazgatási eljárások esetében, pedig ezek az átlagembereket és a kispénzűeket sújtják leginkább. Jó lenne tudni, hogy mennyi az a pluszjövedelem, amelyhez ezek által jut a költségvetés - sajnos erre sincs semmilyen kimutatás az előterjesztésben -, és mennyien mondanak le az emelés miatt az érdekeik érvényesítéséről, mivel nem tudják megfizetni az illetékeket, és nem esnek bele abba a sávba, amely illetékkedvezményben vagy illetékmentességben részesítené őket.
A tervezet indokolása is utal erre homályosan, úgy fogalmazva, hogy megfontoltabb eljárás-kezdeményezésre ösztönöznek a módosításban foglalt mértékek. Szerintem nem megfontoltabb eljáráskezdeményezésre ösztönöznek, hanem sokakat egyenesen visszatartanak az eljárás-kezdeményezéstől.
Ugyanakkor a tervezet indokolása alapelvként leszögezi azt is, hogy a költségarányos illetékek senkit ne akadályozzanak a jogérvényesítésben. Ez alapelvként nagyon szép, de meggyőződésem, hogy úgy a cégalapítási, mint az államigazgatási eljárási illetékek bizony jelentős tömegeket fognak akadályozni érdekeik jogérvényesítésében.
Magával az alapelvvel természetesen a MIÉP is egyetért, de fenntartjuk azt az aggodalmunkat, hogy a felsorolt illetékemelések, valamint az első lakáshoz jutók illetékkedvezménye még egyszer átgondolandó lenne. Éppen ezért kérjük az előterjesztőt arra, hogy amennyiben a kormányprogramban megfontoltakat ebben az esetben is fontosnak és betartandónak tartja, akkor ezeket a területeket még egyszer gondolják át és módosítsák, hiszen meggyőződésünk, hogy ez nem a kormányprogram szerinti eredeti szándék.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
