KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Látják, milyen furcsa helyzetet eredményez az, ha a politikusoknak szelektív az emlékezete!? Pusztán terapikus szándékkal szeretném az önök emlékezetét (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) felfrissíteni az előző ciklusban előfordult néhány példával. Gyakran előfordult az, hogy a parlament a hétfői napon elfogadta az arra a hétre vonatkozó tárgyalási menetrendet, és a keddi ülésnapon a vita nem fejeződött be éjfélkor, amikor a keddnek egyébként a normál logika alapján vége van, hanem szerdán is folytatódott, tehát a keddi ülésnapra elfogadott napirend ugye szerdán nem lehet érvényes.
Ezt egy alkalommal szóvá tettem az akkori többséget alkotó koalíciónak, megkérdezvén azt, hogy elfogadunk-e egy olyan határozatot, hogy a parlamentben a kedd az szerda hajnali egy órakor is folytatódik. (Vancsik Zoltán: Majd decemberben, Lajos!) Akkor a következő választ kaptuk a mostani ellenzéki, nagy vehemenciával az ügyet képviselő pártoktól: a Házszabályban leírt és értelmezett dátumot, illetőleg időszakot megjelölő szavak nem a köznapi értelemben értendők! (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) Önök mondták ezt, volt egy ilyen határozat! Akkor azt a határozatot fogadtuk el, hogy a parlamentben szerda egy óra az keddi napnak minősül. Ugyanis önök mondták azt, hogy a Házszabályban használt "nap", "hét", "ülésnap", "ülésszak" fogalmak nem a köznapi értelemben használatosak, hanem abban az értelemben, ahogy a házszabályi logika ezt diktálja, tehát ha keddre elfogadtunk egy napirendet, az még szerdán is tárgyalható, és ez nem házszabályellenes! (Dr. Hack Péter: Ilyen határozat nem volt, olvasd el, Lajoska!) Ezt a határozatot az akkori szocialista-szabaddemokrata kormánytöbbség fogadta el (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból: Nem volt ilyen határozat!), sőt nem fogják kitalálni, hogy az értelmezést ki volt szíves előadni a Házban: Kóródi Mária akkori alelnök! (A kormánypárti padsorokból: Húúú! - Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)
Éppen ezért én azt hiszem, hogy Tóth András képviselőtársunk erkölcsileg védhetetlen és hasonlóan bombasztikus kijelentései értelmezhetetlenek, mert a mi házbizottsági ülésen kezdeményezett állásfoglalásunk pusztán azt próbálta megakadályozni, hogy önök most homlokegyenest szembe menjenek az alig néhány évvel ezelőtt nyilvánvalóan nagyon elvszerűen kialakított házszabály-értelmezési álláspontjukkal. És pusztán arra teszünk egy gyenge kísérletet - hiszen ez önök által nyilvánvalóan elítélhető és elítélendő -, hogy önök ne mondjanak homlokegyenest ellenkezőket akkor, amikor kormányzati pozícióban vannak, és akkor, amikor ellenzéki pozícióban vannak.
(18.40)
Az akkori vitában az értelmezésben ugyanis - a képviselőtársaim nem fogják kitalálni - azok a szavak, hogy hatalmi koncentráció, koalíciós érdek, nem hangzottak el, hanem szigorúan, nagyon elvszerűen a házszabályi értelmezéseket hallottuk az akkori képviselőtársainktól, a kormánypárti oldalról, és ezt el is fogadtuk. Úgyhogy felhívom a szíves figyelmüket, hogy tartsanak ki az akkori álláspontjuk mellett! (Vancsik Zoltán: Aranyat ér a hozzászólásod!) A mi segítségünk pusztán arra szorítkozik, hogy ne kerüljenek állandóan önmagukkal ellentmondásba. (Vancsik Zoltán: Ezt még idézni fogjuk, Lajos!)
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kóródi Mária jelentkezik.)
