Tolmács
Tolmács
Tolmács: (Leonyid Kucsma, Ukrajna köztársasági elnöke beszédének helyszíni magyar fordítása):
Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés Elnöke! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Számomra nagy megtiszteltetés, hogy e szónoki emelvényről olyan emberek előtt felszólalhatok, akikre a magyar nép képviselete van rábízva a legfelső törvénykezésben. Meggyőződésem, hogy azok a választók, akik ezt a parlamentet kialakították, helyesen választottak.
Meggyőződésem, hogy az igen fontos állami tevékenységük során a Magyarország és Ukrajna kapcsolatainak további fejlesztésével és mélyítésével kapcsolatos kérdéseknek méltó helyet találnak.
Különösen is emelkedett hangulatot idéz számomra az, hogy Európa egyik legnagyobb épületének és építészeti remekének, kiemelkedő honfitársuk, Steindl Imre alkotásának falai között szólhatok önökhöz. Nem kevésbé fontos az is, hogy a törvénykezésnek ezt a szentélyét a kék Duna partján nemcsak kifinomult alakja tette híressé. Ma, majdnem száz évvel azután, hogy Pestnek ebben a szép kis zugában felépült ez az építészeti egység, meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a magyar nép elérte a klasszikus parlamentarizmus magas szabványait: az önök országának régi és tartós demokratikus hagyományai, az országházi választások során ezek szemléletes megvalósítása, és ami a legfontosabb, hogy ezek a magyar parlamenti képviselők mindennapi szorgos munkájukkal tovább tevékenykednek és gazdagítják országukat. Azonban önök és mi is emlékezünk arra, hogy ezek a hagyományok kegyetlen megpróbáltatásoknak lettek kitéve, ugyanúgy, mint népünk örök törekvése szabadságra, demokráciára, humanizmusra.
Elég visszaemlékezni az 1956-os forradalmi eseményekre, aminek évfordulójáról Magyarország a napokban emlékezett meg. Azokban a vészes napokban e Parlament falai előtt gyűlt össze a szabadság és demokrácia eszméjének védelmére több tízezer budapesti lakos. Akkor az önfeláldozás és a bátorság, a néppel és állammal szembeni felelősségérzet került az élre, fegyverrel a kézben kiálltak a jövőjükért. Ismert okokból ezek a törekvések, valamint a nyugati szövetséggel való integráció csak harminc év után valósulhatott meg.
Ebben a szövegkörnyezetben nem tudok nem megemlékezni azoknak az eseményeknek még egy, véleményem szerint igen szimbolikus eseményéről. Mint ismeretes, a magyar forradalom kitörésének kiegészítő lökést adott a lengyelországi demokratikus erőket támogató diáktüntetés.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azok az eszmék, amelyekért férfiasan harcoltak a múltban a magyar hazafiak, aktuálisak maradnak ma is, annak ellenére, hogy a világban nagy változások történtek. Megváltozott Magyarország, döntő lépéseket tettek nemzeti gazdaságuk reformja érdekében, befejeződött a privatizáció, olyan jogi és gazdasági feltételeket hoztak létre, melyeknek köszönhetően jelentősen megnövekedett a külföldi tőkebehozatal. Mi, ahogyan a magyarok is, azt mondjuk: kalapot emelünk az önök eredményei előtt.
Azonban Ukrajna nem állt egy helyben ez alatt az idő alatt. Az, hogy gyakorlatilag nulláról kezdjük a feladatainkat, nagyon megnehezítette a mi lépéseinket. Egy időben kellett kialakítani a gazdasági struktúrákat, a kormányzati struktúrákat, tökéletesíteni a pénzügyi és bankrendszert. Teljeskörűen valamennyi poszt-szovjetunióbeli országnak el kell végeznie ezeket a feladatokat. Gondolok itt a korábban deportált népekre, akik százával térnek vissza történelmi hazájukba, a csernobili események felszámolására, a nukleáris fegyverek felszámolására, mindez vállvetve a deformáltabb gazdasági struktúrával. Óriási erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az elhatározott gazdasági változásokat végrehajtsuk.
Ukrajna függetlenségének hét éve alatt azért sok mindent sikerült megtenni. Megalapoztuk Ukrajna államiságát. Jelentős elemeket korszerűsítettünk a kormányzásban, megszüntettük az adminisztratív, parancsuralmi módszereket, jelentős lépéseket tettünk a gazdaság hiányosságának felszámolásában, biztosítottuk a piac feltöltését. Nemzetközi szervezetek támogatják Ukrajnát ebben, és úgy tekintjük, hogy következetesen hajtjuk végre, amit elvárnak tőlünk a piacgazdaság kiépítésében. A nemzetközi porondon gyakorlatilag átalakítottuk a volt Szovjetunió egyik köztársaságát: tekintélyes tagja a nemzetközi világközösségnek. A kiegyensúlyozott, mérsékelt külpolitikai irányvonalnak köszönhetően Ukrajna bekapcsolódott az európai struktúra kiépítésébe, részt vett Horvátország, Bosznia és Hercegovina, a Moldovai Dnyeszter-melléki köztársaság, illetve Grúzia békefenntartásában.
Úgyszintén bejelentettük közösségünket a koszovói nemzetközi rendfenntartó erők részvételében. Egyidejűleg a szomszéd országokkal való kétoldalú kapcsolatokat fejlesztjük, többek között a Fekete-tengeri régió országaival. Kijev összekötő kapoccsá vált a Fekete-tengeri és a baltikumi régió között. Bővülnek Ukrajna tengeren túli kapcsolatai. Megalakult az Ukrajna és az Egyesült Államok között a stratégiai partnerségi viszony. Aláírtuk az Ukrajna és a NATO közötti különleges partnerségi viszonyról szóló okmányt. Ma már törvényszerű és következetes, hogy Ukrajna kulcsfontosságú tényező nemcsak Kelet-Európában, hanem az egész kontinensen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az európai integráció és a közös európai biztonsági rendszer kialakításának jelenlegi eredményei vitathatatlanok. Az európai szolidaritás kérdése azonban mindeddig nyitva maradt. Mi több, ez egészen keményen alakul ma: egységes legyen-e Európa, vagy maradjon megosztva sajátjaira és "idegenekre"? Az Európai Unió határai esetleg politikai európai határokká válhatnak.
Én célszerűnek tartanám azt, hogy emlékeztessünk arra: amit hagyományosan Kelet-Európának neveznek, az gyakorlatilag Európa földrajzi központja. Itt nem Brüsszelig vagy Strasbourgig kell mérni a távolságot és azt tekinteni európai távolságnak!
(14.20)
Tehát a valódi európaiság elsősorban azokban az értékekben és elvekben nyilvánul meg, amelyek jellemzők egyik vagy másik országra: az emberi jogok iránti hűség, a szabad és nyílt piacgazdaság megalapítására való törekvés szándéka és megvalósulása.
Egyes külföldi szakértők bírálják Ukrajnát, hogy nem elegendőek az átalakulás folyamatai. Jó lenne, ha ezek a bírálók javaslatokat és tanácsokat adnának, amelyek jobban figyelembe veszik a mi történelmi tapasztalatainkat és a mai realitásainkat. Nem tárok fel nagy titkot, amikor azt mondom, hogy két héttel Ukrajna függetlensége elnyerése előtt valakik határozottan arra szólították fel az akkori vezetést, hogy maradjon a Szovjetunió kötelékében; azután, hogy ne váljon függetlenné. Most pedig a piacgazdaság meggyorsítására szólítják föl. Nem utolsósorban az a törés, amit a gazdaságunk szenvedett a nemzetközi pénzügyi válság eredményeként, sokkal kisebb volt Ukrajnában, mint Oroszországban.
De most mint annak az államnak a feje, amely mindig támogatta Magyarország törekvéseit az európai és az euro-atlanti integrációs törekvésekben, szeretném elmondani, hogy értékeljük Magyarország tapasztalatait e téren, és készséggel tanulmányozzuk ezt a tapasztalatot. Azt szeretném mondani, hogy Ukrajna Európától való izoláltsága évtizedeken keresztül mesterkélt volt. Most előttünk áll az a cél, hogy mi is tagjai legyünk az Európai Uniónak.
Ezt megelőzi a szabadkereskedelmi övezet létrehozása. Az efelé tartó első lépést már megtettük a bécsi csúcstalálkozón. Önök nagyon jól tudják, hogy mennyire nem könnyű ez a lépés, ez a folyamat. A közeli partnerek, a jó szomszédok nélkül nagyon nehezen lehetne úrrá lenni ezen a helyzeten. Számítunk Magyarország támogatására, és ebben nagyon fontos szerepet játszanak önök, képviselők.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem üres helyen építjük ki a kapcsolatokat országaink között. Amikor jellemezzük ezeket a kapcsolatokat, nagyon gyakran az "első, elsőként" hangzik el, mivel Magyarország ismerte el elsőként Ukrajna függetlenségét; elsőként nyitotta meg Ukrajnában a követségét; elsőként írta alá Ukrajnával az alapszerződést. A magyar köztársasági elnök elsőként látogatott Ukrajnába, rég azelőtt, mielőtt függetlenné vált volna. Nagyra értékeljük Magyarország támogatását a Közép-európai Kezdeményezéshez való csatlakozásban.
Az euro-integrációs terveink tekintetében reális támogatásnak tartjuk azt, hogy Lembergben tartjuk a közép-európai államfői találkozót '99-ben, és Magyarország is részt vesz ezen. Talán egyetértenek velem abban, hogy az eddig elvégzett munka jó alapot szolgáltat az újabb érzékelhető lépések megtételéhez, a bizalom és megértés erősítéséhez, a kölcsönösen előnyös együttműködés mélyítéséhez.
Hogyan látjuk ezt Kijevből? A politikában előnyben részesítjük a partneri kapcsolatok fejlesztését Magyarországgal. Valamennyi elvi jellegű kérdésben a koordinációt tartjuk szem előtt. Ez alatt a legmagasabb szintű rendszeres politikai párbeszédet, az európai és euro-atlanti integrációs folyamatokban a kölcsönös támogatást és a már említett kölcsönösen előnyös együttműködést értjük. Kiemelve a köztársasági elnök úrral meglévő intenzív és gyümölcsöző kapcsolatainkat a kormány tagjai és a miniszterek közötti párbeszéd hasznosságát, szeretném aláhúzni az ukrán és a magyar parlament közötti együttműködés fontosságát.
Ugyanakkor szükséges a következőkre is rámutatnom: míg az említett területeken a kétoldalú kapcsolataink viszonylag dinamikusan fejlődnek, addig a gazdaság területén a két ország lehetőségei messzemenően nincsenek kihasználva. Önöknek is és nekünk is vannak még itt tennivalóink. A kereskedelmi és gazdasági együttműködésben továbbra is megmarad a prioritása a már hagyományosnak számító közös beruházásokban való részvételnek, valamint a vegyes vállalatok alapításának, a harmadik országok piacán való közös fellépésnek. Nem kisebb jelentőségű feladatnak tekintjük a kooperációs kapcsolatok felújítását, az új technológiájú, nagy léptékű projektek közös kidolgozását, elsősorban a gépiparban, a gyógyszeriparban és a haditechnika területén.
Országaink szomszédos államok. Számunkra igen nagy jelentőségű a határmenti gazdasági együttműködés bővítése. Hozzáfűzöm, hogy az európai uniós eurorégiók legjobb hagyományai és tapasztalatai alapján kell fejleszteni. Nevezetesen konkrét lépéseket kell tenni a záhony-csapi vállalkozási övezet kialakítására. Jelentős távlatok nyílnak meg országaink előtt a Budapest és Kijev közötti közlekedési folyosó kiépítésében, autópálya megépítésében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül röviden szeretném érintetni kapcsolataink rendkívül fontos területét, amely a nemzeti kisebbségeinket illeti. Figyelembe véve a mi államaink kapcsolatát, a kölcsönös megértést, még ebben az igen fontos, nehéz kérdésben is, többek között irányadónak tartva az európai szabványokat, az Európa Tanács ajánlásait, ezeket a megállapodásokat, kérdéseket konkrét tartalommal töltjük meg. Az ukrán emberek, akik több évszázadon keresztül saját bőrükön tapasztalták a nemzeti és kulturális elnyomást, nem absztrakt módon közelítik meg ezt a problémát. Az ukránok mint többségi nemzet, különösen gondoskodnak arról, hogy a nemzeti kisebbségek megőrizzék az eredetiségüket, nemzeti identitásukat, anyanyelvüket.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A népeink közötti kapcsolatok történelme a régmúltból származik. Már a Kijevi Rusz idején dinasztikus rokonsági kapcsolataink voltak. Grigorij Szkovoroda költő és filozófus, akit ukrán Szókratésznek is neveznek, több évig vándorolt Magyarország útjain. Budapesten jelent meg az első ukrán nyelven írt évkönyv, a Dnyisztrovi Sellő. Kijevben, a nevezetes Ászkold fejedelem sírja mellett nemrégen a magyarok honfoglalásának 1100 éves évfordulója tiszteletére emléktáblát avattak fel. A történészek azt állítják, hogy ezen a helyen találkoztak a magyarok a kijevi fejedelmekkel.
Ukrajnában többször megfordultak a magyar művészet zseniális képviselői: Petőfi Sándor költő, Liszt Ferenc zeneszerző. A régmúlt és a legújabb történelem sok-sok példája feljogosít engem arra, hogy kijelentsem: Ukrajna és Magyarország jó szomszédok és megbízható partnerek voltak a múltban, jelenleg is azok, és a jövőben is azok maradnak.
Engedjék meg, hogy az ukrán nép nevében minden jót kívánjak a magyar barátainknak, a magyar népnek. Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó taps. - Rövid szünet.)
