DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1997 júliusában elfogadott törvény hetvenhárom szakaszában, lényegesen több bekezdéssel pontosítva, tizenkilenc oldalon - jól vagy rosszul - próbálta szabályozni a kötelező egészségbiztosítási ellátást. Most nem kívánok abba belemenni, hogy mennyire jól vagy mennyire rosszul, a módosítással szeretnék foglalkozni.
Ezt az alig valamivel több mint egy évvel utána következő tizenhat szakaszt érintve akarják úgy módosítani, hogy az egészségügyi miniszter úr és az egészségügyi szaktárca lényeges elemeket változtatna meg a tervezet szerint. Feltételezésünk, hogy a kormányon belül az egészségügyi miniszter a betegek érdekeit, az orvosi munka zökkenőmentes folytatásának lehetőségeit és az ellátás lehetőség szerinti kiterjesztését képviseli - mondom, ez a feltételezésünk. Ehelyett az előterjesztésből úgy tűnik, hogy a Pénzügyminisztérium elvárásai szerint, a költségvetés megtakarítása irányában és a felügyelet kihelyezésében kíván tevékenykedni.
A javaslat tizennyolc szakaszából tizenöt egyértelműen szűkíti az orvostevékenység lehetőségeit, illetve a gyógyítás érdekében felhasználható pénzeszközök mértékét, és csupán két esetben bővíti az ellátás területét, illetve az ellátandók korhatárát. Ezenkívül két szakaszban pontosít, nem igazán jelentős mértékben és módon.
Úgy tűnik, a felügyeletet ki akarja venni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szervezetéből, vagy legalábbis a szakmai felkészültséget az orvosi szakma helyett más előképzésben óhajtja megszereztetni, netán nyomozói vagy adóellenőri előtanulmányokkal.
Úgy gondoljuk, ha egy törvény rossz, akkor újat kell készíteni. Módosítani a törvényt a jogalkotónak a törvényhozó szándékának tökéletesítése és nem lehetőségeinek szűkítése irányába kell. Ez a tervezet azonban sajnos ebbe az irányba mutat.
Nem kívánok most részletekbe bocsátkozni, hiszen az majd a részletes vitára tartozik, de azért mindenkinek el kellene gondolkodnia azon, hogy mennyire szolgálhatja a kötelező egészségbiztosítás ellátásának fejlesztését az, ha az előterjesztés négyötöde szűkíti az egészségügy lehetőségeit. Az egészségügyi intézmények szorító pénzhiányán nem úgy kellene változtatni, hogy szűkítjük az orvostevékenységek lehetőségét, hanem erre a célra megfelelő forrásokat kellene biztosítani.
Ami a térítési díjak mértékét illeti, jó lenne, ha a szakmán túl az azt kényszerűen igénybe vevők véleményét is megismerné a tárca, és figyelembe is venné a szabályozás során.
Meggyőződésünk, hogy a gyógyítás szabadságába félelemkeltéssel beavatkozni a szankcionálható, hibás tevékenységekkel fenyegetett orvos vagy ellátóintézet felelős vezetője irányába, annak felügyeletét nem orvos képesítésű ellenőrre bízva, hiba.
Célszerű lenne továbbá, ha az egymásra ható törvények vagy azok módosításai egy felügyelet alatt készülnének. Így az egészségüggyel kapcsolatos törvények és módosítások az egészségügyi miniszter felügyelete alatt készülnének, nem pedig úgy, hogy egy részüket az egészségügyi miniszter, más részüket pedig a pénzügyminiszter készíti elő. Nem biztos, hogy kellően egyeztetve és egymás előterjesztéseit figyelembe véve készülnek ezek, hiszen ma több összefüggő törvénytervezetet tárgyal a parlament, és ezek egy részét - bár mindegyik egészségüggyel foglalkozik - az egyik, más részét a másik miniszter készíti elő.
A szóban forgó törvénymódosítási javaslat az orvosi tevékenységet, annak működését korlátozza. Ezt a módosítást megítélésünk szerint az egészségügyi miniszter úrnak nem javasolni, hanem akadályozni kellene.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a MIÉP soraiból.)
(10.10)
