GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! A közraktározás nem új keletű dolog a magyar gazdasági életben, az 1875. évi XXXVII., azaz a kereskedelmi törvény a 6. címe alatt foglalkozott a közraktári ügylet szabályozásával, és hatályát egészen az 1996. évi XLVIII. törvény életbelépéséig megtartotta. Szinte példátlan, egyedülálló az újkori magyar jogban, hogy módosítás nélkül ilyen hosszú ideig élt egy jogszabály. A gazdasági élet szereplőinek robbanásszerű növekedése, a közraktári ügylethez kapcsolódó áfa problémájának rendezése, a tevékenység felügyeletének kérdése és a hatályos szabályozás egy törvényi helyre való csoportosulásának igénye mind indokolta azonban a tevékenység szabályozásának a megváltozott világhoz alkalmazkodó és egyben előremutató új törvény keretei között történő megújítását.
Az, hogy ma az 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról kell értekeznünk és majd határoznunk - mint ahogy az a módosító javaslat általános indoklásában is olvasható -, hazánk OECD-hez történt csatlakozásával vállalt kötelezettsége, azaz azt a külföldi vállalkozások valamennyi gazdasági területen fióktelep formájában történő működésének lehetővé tétele teszi szükségessé. Tehát szükséges a nemzetközi szervezet által vállalt kötelezettségünkhöz alkalmazkodni ezzel. E szükségszerűség a jogharmonizáción túl egyúttal lehetőséget ad - a törvény tapasztalati tesztelése után - bizonyos egyéb, nem a jogharmonizáció szükségszerűségéből fakadó, ám a szabályozás egyértelműségét és hatékonyságát javító módosítás átvezetésére.
A közraktárban árut - közraktározás céljából - szerződés alapján megőrzésre helyezhetnek el, és a letétbe tett áruról közraktárjegyet állítanak ki. A közraktárjegy rendeletre szóló értékpapírként funkcionál. Ez azt jelenti, hogy egyrészt a közraktárjegyre mint értékpapírra és a mögötte meghúzódó likvid árufedezetre a bankok hitelt folyósíthatnak, másrészt a törvény által biztosított keretek között a közraktár a közraktárjegy kiállítása után saját maga is kölcsönt nyújthat a közraktárjegy birtokosa részére a közraktárjegy fedezete mellett.
Hol, mikor és miért van létjogosultsága a közraktározásnak? Ezekre a kérdésekre a válasz nagyon egyszerű; mert minden olyan termelési területen fontos szerepet játszhat, illetve játszik a közraktár, ahol a termék viszonylag hosszú előállítási és költségrárakódási folyamat végén - természetéből fakadóan - egyszerre nagy mennyiségben, dömpingszerűen jelenik meg a piacon. Klasszikus példa erre a mezőgazdaság, azon belül is a gabonatermesztés.
Engedjék meg a képviselőtársak, hogy itt a közpincéről mint új fogalomról - amely legutóbb az egri hegybíró és más hegyközségek részéről is tapasztalható igényként merült fel - beszéljek. A közraktározásról szóló, jelenleg hatályos törvény szerint 500 millió forintot kell letétbe helyeznie annak, aki közraktárat alapít.
(16.30)
Valóban, az egyes hegyközségek, az egyes bortermő helyek nem tudnak ilyen nagy összeget biztosítani, viszont mindenképp állami segítség kellene - ezt legutóbb Egerben tapasztalhattuk a hegyközségben történő beszélgetés során -, és ezt igénylik is. Azoknál a hegyközségeknél, amelyek vállalnák a közpincét - ez a közraktár formájának megfelelő szervezeti forma -, mindenképp indokolt lenne a támogatása, természetesen nem az 500 millió forintos letétre, mert ők ezt nem tudják megoldani. Így a minőségi magyar borok érdekében gyakorlatilag lehetne segíteni az ezeken a területeken élő gazdákon.
Térségünkben, ahol a hosszú előkészítő munkák és természetesen azok költségvonzatai után évente egyszer kerül sor az aratásra, az új termés öröme mellett a gazdák mindig visszatérő fejfájása abból fakad, hogy mit is kezdjenek a terméssel. Mivel mindenki egyszerre arat, ráadásul nemcsak itthon, hanem külföldön is, így az aratást követően a kereslet-kínálat törvényszerűségéhez igazodva nemcsak a belföldi, hanem a világpiaci árak is igen nyomottak - idén ezt különösen tapasztalhattuk. A gabona ára a felhasználás mértéke és intenzitása függvényében a kínálat visszaesésével emelkedik. A problémát az jelenti, hogy ez a folyamat hosszú hónapokat is igénybe vehet, és a gazdának közben a természet törvényeihez igazodva már a következő évi termést biztosító költségigényes folyamatot újra kell indítania, és azt valamiből finanszírozni kellene. Tehát ezt a kérdést meg kell oldani.
A gazdák a termény értékesítésével, saját vagy külső források segítségével ki tudják-e várni a piaci konjunktúra kedvező hatását, vagy az újratermelés beindítása és annak folyamatos fenntartása érdekében kénytelenek ezt azonnal a túlkínálathoz igazodó nyomott áron eladni? A közraktár itt segíthet, ez a lényeg. A közraktár itt segíthet! A likvid árura felvett hitel segítségével az újratermelést az áru eladása nélkül is meg lehet kezdeni, az értékesítéssel így ki lehet várni az esetleges piaci konjunktúra kedvező hatását. A döntést megalapozó gazdasági elemzés során a közraktározás és a felvett hitel költségeit kell szembeállítani az idő előrehaladtával várt árfolyam-emelkedéssel, annak kockázataival együtt.
A törvényalkotónak - jelen esetben -módosítónak, hiszen most törvénymódosító munka van - ebbe az irányba kell hatnia, hogy ez a gazdasági döntési helyzet és kérdés minden érintett fél számára kedvező és biztonságos legyen.
Visszatérve a konkrét módosító törvényjavaslathoz: az abban foglaltak többsége az 1997. évi CXXXII. törvényben, a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseletéről szóló szabályozásban foglaltak teljesülése érdekében szükséges. Ez technikai jellegűnek minősíthető módosítás. A közraktárként működtetett külföldi vállalkozás fióktelepe vonatkozásában a javaslatban szereplő módosítások eredményeként érvényesítésre kerülnek az 1997. évi CXXXII. törvény 9. § (1) bekezdésben foglaltak, miszerint a külföldi vállalkozás fióktelepének létesítése és működtetése során a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetekkel azonos elbánásban részesül.
A szabályozás finomítását szolgálják azok a módosítások, amelyek a közraktárok alaptőkéjének szerkezetét, felelősségbiztosítási rendjét, a felügyeleti eljárási díj összegét, s a művi tározás ellenőrzését vagy az árverésen történő értékesítéshez kapcsolódó általános forgalmi adó meghatározását pontosítják.
Tisztelt Képviselőtársak! A Független Kisgazdapárt és a magam nevében is az említett szempontok alapján mindenképp elfogadásra javaslom a tisztelt Háznak ezt a törvényt, de egy-két kritikai észrevételt természetesen megteszek, és kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy ezt vegyék figyelembe.
Először is ott kell kezdeni, hogy a kérelmező székhelye szerinti állam, tehát az a külföldi állam, amelynek a polgára itt, Magyarországon fióktelepet akar létesíteni, tudja-e biztosítani a pénzügyi intézmények biztonságos működését. Ha egy magyar ember külföldön akarna hasonló, mondjuk közraktári fióktelepet létesíteni, gondolom, nagyon komoly ellenőrzésnek vetnék alá. Magyarországra az előző 8 év tapasztalata alapján, vagy talán mondhatnám, a '88. évi VI. törvény óta, az elmúlt tíz év alatt bizony nagyon sok olyan külföldi személyiség - idézőjelbe téve - jött, akik nem biztos, hogy teljesítették azokat a feltételeket, amelyeket szerződésben vállaltak.
Másodszor: a kérelmezőnek a székhelye szerinti államban, tehát a külföldi polgár saját államában az adóhatósággal, a vámhatósággal, illetve a társadalombiztosítással szemben van-e tartozása. Nem biztos, hogy van, de ezekre mindenképp jó lenne kitérni és információkat szerezni.
Harmadszor: az alapító tulajdonosi szerkezet részletes leírását is célszerű lenne figyelembe venni. A hitelintézetekről szóló törvény, az 1996. évi CXII. törvény és a fióktelepi módosítás is legalább 2 milliárd forint tőkéhez köti hitelintézet alapítását. Az 1997. évi CXXXII. törvényben meghatározott esetekben a külföldi vállalkozás fióktelepe és a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezet fióktelepe közötti jogi és technikai különbségek által indokolt körben és mértékben eltérő szabályozás állapítható meg.
Célszerű lenne megfontolni, tisztelt kormányzat, hogy a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében a külföldi vállalat fióktelepének közraktárként történő engedélyezésénél az alapítási alaptőkét nem - az említettekben foglaltakhoz hasonlóan - 2 milliárdban kellene-e meghatározni. Ezt az indokolja, hogy addig, amíg a hazai alultőkésített közraktárak önmagukban jelenleg nem képesek hitelezni - már a közepesen tőkeerős külföldi fióktelepek sem -, bizony lazább feltételrendszerben folytathatnák ezt a tevékenységet, sokkal tőkeerősebben.
A magyar közraktári piac 1996-tól kapta meg az új törvényi szabályozást. Az új szabályozás jelentősen növelte a magyar gabonapiac, és ezen keresztül a magyar mezőgazdasági termelők tárolási biztonságát. A biztonságos tárolási feltételek mindenképpen segítik a magyar gazdák piaci pozícióját, és így közvetlenül javítják a gazdálkodók értékesítési lehetőségét. Itt, ahogy említettem, az OECD-hez történő magyarországi csatlakozás követelte meg e törvényjavaslatot is, tehát az érvényes törvény módosítását. Ennek következtében a közraktározási törvény módosítása elkerülhetetlen.
Az elmúlt évek tapasztalata viszont azt mutatta, hogy a közraktárak száma csökkent. A közraktárak száma csökkent, ez nem kedvezett a közraktárak közötti versenynek, és így a mezőgazdasági termelők számára sem volt a legmegfelelőbb. Az új szabályozás a külföldi közraktáraknak fióktelepként ad lehetőséget közraktári tevékenységre. Ezzel fokozódik a verseny a magyar piacon, amit üdvözölni is lehet, de az előbb említett tőkeerők közötti különbségek miatt némi kockázatra is okot ad véleményem szerint.
A javasolt törvénymódosítások megfelelő biztonságot teremtenek a magyarországi közraktárak számára arra nézve, hogy ne kerüljenek jelentős versenyhátrányba külföldi versenytársaikkal szemben, természetesen amennyiben a kormányzat az említett feltételeket, amelyeket próbáltam vázolni, megteremti.
Összességében a közraktári törvénymódosítás elfogadását javaslom. Egy módosító indítványt viszont már beadtam a napokban, konkrétan a törvényjavaslat 19. § (3) bekezdését szeretném módosítani a következőképpen. A 19. § (3) bekezdése a következőképpen szól: az áru árverésen történő értékesítést ír. Abból kiindulva, hogy gazdasági életünkben a tőzsde szerepe jelentősen megnőtt, indokolt, hogy a közraktári áru értékesítése a tőzsdén is - tehát a fenti módon is - történhessen, tehát én így szeretném módosítani, ezt a módosítást adtam be, hogy az áru árverésen és tőzsdén történő értékesítése esetén az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség alapja az árverésen elért általános forgalmi adó nélküli ár. Az árverésen történő értékesítésre egyebekben az általános forgalmi adóról szóló, '92. évi LXXIV. törvény rendelkezései az irányadók.
A tisztelt kormányzat képviselőit és képviselőtársaimat is kérem, hogy amikor sor kerül rá, támogassák ezt a módosító javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiban is tapsol néhány képviselő.)
(16.40)
