DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az a törvénytervezet, ami most a Ház asztalán van, szakmailag nagyon egyszerű és könnyen áttekinthető, ugyanakkor ha politizálunk e törvénytervezet kapcsán, az veszélyeket is rejt magában.
Egyetértek azzal az SZDSZ-es képviselőtársunkkal, aki azt mondta, ennek a törvénytervezetnek a sok módosítás után végre gyógyítania kellene. Nem szabad úgy elfogadni egy törvénytervezetet, hogy tudjuk, egy helyen még mindig pontatlan. Ezért javaslom, fontoljuk meg azokat a módosító indítványokat, amiket Wekler Ferenc, illetve szocialista és MIÉP-es képviselők nyújtottak be.
A törvénytervezet 10. §-a - amint az előttem szólók is elmondták - fogalmazza meg a kárpótlás gondolatát, ugyanakkor ennek a szakasznak a 4. pontja határozza meg azt az alanyi kört, akik kárpótlásban részesülhetnek. Ez az alanyi kör a volt hadiárvákra, a volt hadigyámoltakra és a volt hadigyámoltak családtagjaira terjed ki, illetve szűkül. Ezzel még nincs gond. Többen megemlítették, hogy a kör gyakorlatilag az Alkotmánybíróság határozatával bővült, és azok, akik az előző körben nem jutottak be az alanyi körbe, most ennek az alanyi körnek gyakorlatilag a részesévé válnak.
A módosító indítványt tevők egy dologra már felhívták a figyelmünket, amit mint a Fidesz képviselője szeretnék megerősíteni, nevezetesen, hogy a 10. § 4. pontjával még mindig gondok vannak. Gyimesi József, a Fidesz vezérszónoka, illetve első megszólalója azt mondta, hogy az 1933. évi VII. törvény hatvan-egynéhány évig hatályban volt, de politikai okból - vagy mindegy, milyen indokkal - agyonhallgatták és nem alkalmazták.
(11.10)
Ugyanakkor a 10. § 4. pontja ezt az alanyi kört egy eljárásjogi cselekményhez köti, és azt mondja: a felsoroltak közül azok lennének jogosultak erre az egyszeri jelképes kárpótlásra, akiket az 1933. évi VII. törvény alapján nyilvántartásba vettek. De ugyanakkor ő azt is hozzátette, hogy hatvan-egynéhány évig hatályban volt a törvény, mégsem alkalmazták, azaz sokak esetében ez a nyilvántartásba vétel sem történt meg.
Wekler képviselő úr hivatkozott egy olyan választási körzetre, ahol nagy számban élnek németek. Nyilvánvalóan nemcsak a németeket érintheti ez a törvény, hanem akik abban az időszakban megfélemlítve éltek, és nyilvánvalóan eszükbe sem jutott volna, hogy kezdeményezzék azt, hogy ők nyilvántartásba kerüljenek.
Ugyanakkor, azt gondolom, az akkori hatóságok is értesültek azokról a jogi tényekről, magáról a halálesetről vagy később esetleg a bíróság által holttá nyilvánítás tényéről, ami alapján, az 1933. évi törvény alapján őket nyilvántartásba kellett venni. Ez a nyilvántartásba vétel mégsem történt meg, egyszerűen azért, mondom, mert lehet, hogy nem is kezdeményezték az akkori lehetetlen állapotok miatt, és ezért, mivel ők ennek az eljárási aktusnak most nem felelnek meg, kizárnánk őket az alanyi körből.
Egyébként egy ilyen tartalmú módosító indítványt a magam nevében - remélem, ezt a fideszes képviselőtársaim is támogatni fogják - beterjesztettem, hogy demonstráljuk azt is, hogy a Ház két oldala támogatja - mivel látom, hogy a szándék ugyanaz -, esetleg ismeretek hiányában ne menjen félre megint ez a törvénytervezet. Ezért azt gondolom, hogy a már beküldött módosító indítványokat, amelyek mind-mind ezt a kérdéskört boncolgatják, amit én most magam is beterjesztettem, fontoljuk meg, gondoljuk át, mert csak így lesz ez a törvény gyógyító hatású és nem okoz újabb sérelmeket.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
