DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos mérföldkő volt - közel ötven év hallgatása után - a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény elfogadása, amely a második világháborúban elszenvedett emberi veszteségekről, azok hozzátartozóinak kárpótlásáról, illetve az arra való jogosultságáról rendelkezett.
(10.40)
Ötven évvel a háború után adatott meg az a magyar törvényhozásban, hogy a vesztes háború áldozatairól, hadigondozottakról, hadiözvegyekről, hadiárvákról, azok kárpótlásáról törvény szülessen. A törvény megalkotása kapcsán azonban több, le nem szabályozott körülmény is felmerült. Az 1994-ben elfogadott törvény tehát sebeket gyógyított, de a nem teljes körű beszabályozás már-már behegedni látszó sebeket is felszakított.
A dr. Szabó János honvédelmi miniszter úr által T/46. számon előterjesztett törvényjavaslat alapvetően az eredeti jogszabály 10. §-át érinti. Szándéka nemes, hiszen sebeket kíván gyógyítani. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, lényeges arra utalnom, hogy az 1994-ben elfogadott XLV. törvény a 10. § (1) bekezdésében úgy fogalmaz, hogy "Az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették vagy szüneteltették" - ebből fakad tehát, hogy ellátását megállapították egykoron - "illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okokból elutasították, az elmaradt pénzellátásra, egyösszegű térítésre jogosult. Meg kell állapítani az egyösszegű térítést" - fogalmaz az eredeti, 1994. évi jogszabályhely - "annak a hadirokkantnak és hadiözvegynek is, akinek hadigondozotti igényjogosultsága 1991. december 31-e előtt fennállt, de számára pénzellátást ezen időpontot követően állapítottak meg."
A most T/46. számon előterjesztett honvédelmi miniszteri módosító javaslat a 10. § (1) bekezdésére vonatkozóan kiegészítő jellegű, hiszen a hadirokkantakon, hadiözvegyeken és volt hadiárvákon túl a volt hadigyámoltakat és a volt hadigondozott családtagokat is egyösszegű térítésre jogosulttá teszi, amennyiben a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okból szüntették meg vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okokból elutasították.
A T/46. számú törvényjavaslat elfogadásával alkotmányos kötelezettségét pótolja a Magyar Országgyűlés, hiszen az Alkotmánybíróság 2/1988. számon meghozott határozatában megállapítja, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő azzal, hogy az Országgyűlés az 1994. évi XLV. törvényben nem szabályozta a volt hadigyámoltaktól és volt hadigondozott családtagoktól politikai okokból elvont pénzellátás egyösszegű ellentételezését. Az Országgyűlés tehát a T/46. számú törvénymódosítás elfogadásával határidőben pótolhatja az 1998. december 31-ig meghosszabbított kötelezettségét. A Magyar Igazság és Élet Pártja ezért támogatja a honvédelmi miniszter úr T/46. számon előterjesztett törvényjavaslatát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor, hogy támogatásunkat hangsúlyozzuk, lényeges utalnunk további, eddig még le nem szabályozott körülményekre, olyan eljárásokra, amelyek a magyar társadalomban még mindig nem kerültek megnyugtató módon rendezésre. Sem az eredeti, 1994. évi XLV. törvény, sem a jelenleg T/46. számon előterjesztett törvénymódosítás nem nevesíti azon volt hadiárvák kártérítését, akiknek a háború után életben maradt szülője vagy más hozzátartozója a korábbi társadalmi helyzetéből kifolyólag politikai üldöztetéstől, társadalmi kirekesztéstől tartva a hadiárva-ellátásra vonatkozó kérelmét nem terjesztette elő, részére így ellátást nem állapítottak meg, azonban a jelen törvényben szabályozott hadiárva státusz körülményeinek megfelelő állapottal rendelkeztek, illetve rendelkeznek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kirekesztő helyzet feloldására a T/46. számú törvényjavaslathoz, pártállástól függetlenül, több módosító javaslat is született. T/46/2. számon jómagam is megfogalmaztam egy módosító javaslatot. A honvédelmi miniszter előterjesztett törvényjavaslatának kiegészítését az indokolja, hogy azon hadiárvák, akik a háború után, majd az azt követő politikai rendszerben politikai üldöztetéstől, társadalmi kirekesztéstől félve hadiárva helyzetüket nem legalizálták, a hadiárva-ellátásra vonatkozó kérelmüket nem merték előterjeszteni, ugyancsak részesüljenek az egyösszegű pénzellátásban, hadiárva státuszuk utólagosan rendeződjön, és legfőképpen nyerjenek a szerény összegű adható kárpótlás mellett erkölcsi elégtételt is.
A módosító javaslat elfogadásával rendezhető a T/46. számú törvényjavaslat 1. §-ában írt, az eredeti jogszabályhely 10. § (1) bekezdésére vonatkozó azon hadiárvák utólagos státusz-helyreállítása és egyösszegű pénzellátással történő kárpótlása is, akiknek a háborúban hősi halált halt vagy eltűnt szülőjének a holttá nyilvánítása csak 1949. január 1-je után történt meg, és a hadiárva-ellátásra az imént részletezett tartalmi elemek miatt nem került sor.
Lényeges, hogy az 1994. évi XLV. törvény 10. § (1) bekezdése alapján csak az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva jogosult az egyösszegű térítésre, akinek az 1949. január 1-je előtt megállapított hadigondozotti pénzellátását ezen időpontot követően politikai okból szüntették meg. Mindezek figyelembevételével így eleve kizárta az utólagos kárpótlásból azon volt hadiárvákat, akiknek szülője holttá nyilvánítása ügyében csak az 1950-es években került sor az akkor hatályos 12200/1948. számú kormányrendelet alapján.
A honvédelmi miniszter úr által előterjesztett T/46. számú törvényjavaslat viszont csak a státuszukban már legalizált, ellátási jogosultságában elismert hadiárvákra vonatkozik, akiknek a korabeli hadigondozó hatóság által már megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okokból megszüntették, szüneteltették vagy elutasították.
Mind a T/46. számú miniszteri előterjesztés, mind az annak kiegészítését célzó módosító javaslatok illeszkednek az 1994. évi XLV. törvény preambulumában foglalt azon általános jogelvhez, miszerint az Országgyűlés, eleget téve a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény rendelkezésének, tisztelettel emlékezve meg a hadiesemények során tanúsított példás helytállás következtében hősi halált halt vagy megrokkant katonákról, polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról, elismerve, hogy hadi eredetű veszteségek a jelenben és a jövőben is bekövetkezhetnek, figyelemmel a nemzetgazdaság korlátozott teherbíró képességére, gondoskodása jeléül törvényt alkotott.
Lényeges, hogy a kárpótlásból és a hadiárva-ellátásból kimaradt személyekre az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról rendelkező 1992. évi XXXII. törvény sem tette lehetővé gyermeki jogon a kárpótlás megállapítását. Így, tisztelt képviselőtársaim, ebben a törvénymódosításban és ezekkel a kiegészítő javaslatokkal kell eleget tegyünk ezen jogalkotói kötelezettségünknek.
(10.50)
Fontosnak tartom, hogy a T/46. számú és a hozzá kapcsolódó módosító javaslatok lényegüket tekintve erkölcsi kárpótlást jelentenek, még ha megjelenő jogi formájukban kárpótlásról is esik szó. A hadigondozásról szóló törvény, illetve az ellátásból eddig kimaradottak az elmúlt évtizedekben számos gyötrelmen mentek keresztül.
Pál apostol a korinthuszbeliekhez írt második levelében így fogalmaz: "Veszedelmes utakon jártam, sebes folyóvizeken keltem át, latroktól rettegtem. Veszedelemben forogtam a magam nemzetsége miatt csakúgy, mint pogányok miatt. Veszedelemben forogtam városban, pusztán és tengeren. Veszedelemben forogtam hamis atyafiak közt. Fáradtságban és vigyázásban, éhségben, szomjúságban, böjtölésben, hidegben és ruhátlanul tengődtem."
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtizedekben a hadiárvákkal, hadirokkantakkal, hadigyámoltakkal nem ez történt? A vesztes világháború katonáinak, munkaszolgálatosainak, gyermekeiknek sorskivetettség, üldöztetés volt az osztályrészük. Nekünk ezt most orvosolni kell, bár egy szülő, egy édesapa elvesztése gyermekfejjel, én úgy érzem, hogy most, 1998-ban 50 ezer forint egyszeri kártérítési összeggel nem pótolható.
Amennyiben az Országgyűlés most pártpolitikai érdekeken felülemelkedve megszavazza a miniszter úr által előterjesztett törvénymódosítást, illetve megszavazza azon képviselők módosító indítványait, én úgy érzem, hogy Pál apostol gondolatai, miszerint "ha bárki háborúságot szenved közülünk, én vele szenvedek" gondolat a Magyar Országgyűlés tagjaira illeszthető lesz, megfelelnek ezen tanítás szellemének. Kérem tehát képviselőtársaimat, hogy fogadják el a miniszter úr beterjesztett javaslatát s a hozzá kapcsolódó kiegészítő módosító törvényjavaslatokat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiban.)
