DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége és jómagam is támogatni fogjuk azt a törvényjavaslatot, amelyet a Ház most tárgyal. Annál is inkább, mert azzal szó szerint megegyező javaslatot nyújtottunk be egy hónappal ezelőtt, amely az első önálló képviselői indítvány volt ebben az Országgyűlésben, és amelyet a honvédelmi tárca átvett ebben a javaslatában. Egy nem lényegtelen kis módosítással tudjuk támogatni, majd ki fogok térni arra, hogy mi ez a módosítás, de azt gondolom, hogy itt is a részletekben lakozik a lényeg.
Nagyon sajnálom, hogy képviselőtársaim közül vannak, akik ezt a törvényalkotási hiányt vagy rosszul megalkotott törvényt is direktpolitizálásra kívánják felhasználni. Én nem ezt tenném. Szeretném meggyőzni képviselőtársaimat arról, hogy egy olyan ügy tárgyalása folyik, amely ugyan nem nagy számú embert érint ebben az országban, viszont azok, akiket érint, általában nem a jó anyagi helyzetben lévő emberek közé tartoznak, és többségük idős, nagyon idős ember, akiknek minden hónap, minden év késedelem egy lehetőség elvesztését jelenti.
Jómagam egy évvel ezelőtt találkoztam ezzel a problémával érdemben. Ugyanis - mint ahogy azt előttem szóló képviselőtársam már elmondta -, 1994-ben, amikor megszavaztuk ezt a törvényt, én sem láttam, hogy melyek azok a kis lyukak, amelyek problémát fognak okozni a végrehajtás során. Egy évvel ezelőtt Lánycsók település jegyzője keresett meg azzal a problémával, hogy a településén jó néhány ember megkapta azt az összeget - azt az 50 ezer, 75 ezer vagy maximum 250 ezer forintot -, amiről a törvény beszél és amely járt nekik; viszont az ugyanazon a településen, ugyanabban a körben élő emberek egy része nem kaphatja meg azért, mert nem tudja bizonyítani, hogy neki is járt volna, illetve azért, mert nem tartozik abba a körbe, akiket a törvény megcélzott.
Lánycsók Baranya megyében egy magyarországi németek által lakott település. Amikor utánajártam a problémának, kiderült, hogy az itt és a szomszéd településeken élők esetében - és később rájöttem, hogy Baranya megye nagy részén és az ország más olyan településein, ahol németek laktak - a gondot az okozza, hogy sem hadigondozotti, sem hadiárva-ellátást nem kaptak a negyvenes évek közepén azok az emberek, akik ezt megérdemelték volna. Két okból nem kaptak: vagy azért, mert az akkori önkormányzat vezetése hanyag volt, és nem hívta fel a figyelmet arra, hogy nekik jár ez, vagy azért - és ez volt a többség -, mert nem mertek jelentkezni ezekért az ellátásokért. Szó esett arról, hogy akkoriban nem nagy pénz volt, amit kaptak, és azért nem mertek jelentkezni a magyarországi németek, mert ugyanebben az időben zajlott a kitelepítés, és aki jelentkezett az önkormányzatnál, az nagy eséllyel nem a hadiárva-ellátást kapta volna meg, hanem felkerült volna a kitelepítendők listájára.
Úgy gondolom, ennek a mostani beterjesztett javaslatnak is ez a problémája, ugyanis rosszul határozza meg azt a kört, akiket kárpótolni kíván a mostani kormányzat, illetve kárpótolni kívánt az előző kormányzat, az előző parlament, illetve a még azt megelőző parlament. Szerintem hibás az a megfogalmazás, amely a beterjesztett javaslat, illetve a törvény 1. § (4) bekezdéséről szól, amely azt mondja, hogy "volt hadiárva, akit szülője halála miatt; volt hadigyámolt, akit szülője hadirokkantsága miatt; volt hadigondozott családtag, akit unokája, gyermeke vagy testvére halála miatt hadiárvaként, hadigyámoltként, illetve hadigondozott családtagként az 1933. évi VII. törvénycikk alapján hadigondozásba vettek."
Tisztelt Parlament! Nem ők a volt hadiárvák, hanem a volt hadiárvák azok, akiknek az édesapja meghalt a háborúban, függetlenül attól, hogy az 1933. évi törvény értelmében hadigondozásba vették-e őket valaha vagy sem. Ez az a pont, amivel nem tudunk egyetérteni, ezt javasoljuk módosítani, és ezt a módosító javaslatot beadtuk. Mi azzal egészítenénk ki - hárman, Jauernik és Mádai képviselőtársammal írtuk alá ezt a javaslatot -, hogy "továbbá, aki okirattal bizonyítja, hogy ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállt". Ez azt jelenti, hogy mindenki, akinek a szülője meghalt a háborúban, aki hadigyámolti vagy hadirokkanti ellátásban részesülhetett volna - függetlenül attól, hogy kapott-e vagy nem -, megkaphatja, ha a parlament megszavazza ezt a minimális kártérítési összeget.
Arra szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy mérlegeljék ezt a módosító javaslatot, és - a részletes vitában ezért nem fogok újra szót kérni - majd támogassák. Ugyanis nagyon rossz egy falu, egy kis közösség lakosaival úgy találkozni, hogy az egyik, még élő gyermek - akinek az édesapja meghalt a háborúban - megkapja az 50 ezer forintot; a szomszédja viszont - akinek az édesapja ugyanúgy meghalt a háborúban, esetleg egymás mellett estek el - nem kapja meg az 50 ezer forintot azért, mert annak idején valamilyen oknál fogva nem járt neki a hadigondozotti ellátás.
Arról, hogy hogyan semmisülhettek meg ezek az iratok '56-ban vagy azelőtt, hogyan nem, hosszan lehetne beszélni és anekdotákat mondani, azt hiszem, hogy ezt a kérdéskört véglegesen így lehet lezárni. Nem rejtem véka alá, hogy én magam általában nem értettem egyet a kárpótlás intézményével. Viszont azt itt is nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ha elkezdünk valakiket kárpótolni, akkor azt a kört teljes egészében ki kell elégíteni. Tehát nemcsak egyes embereknek kell megkapniuk azt az összeget, amelyről itt beszélünk, hanem mindenkinek, akit ez érint, kerüljön ez bármennyibe. És ahogy ez itt már korábban elhangzott, nem olyan óriási összeg az az 100-200 millió forint, amellyel ezt a problémát kezelni lehet. Annál is inkább, mert az előző Országgyűlés - Varga képviselőtársam - a költségvetésben megszavazta ennek a fedezetét, a Honvédelmi Minisztériumban rendelkezésre áll ez az összeg, egyszerűen a törvényt kell módosítani, és ki kell fizetni azoknak az embereknek, akiknek ez jár.
Arra is felhívom az Országgyűlés figyelmét, hogy az előző parlament utolsó hónapjaiban Sepsey képviselőtársunk egy újabb javaslatot nyújtott be. Ez a javaslat akkor arról szólt, hogy kamatosan kapják meg azok, akik az elmúlt évek rossz szabályozásai miatt hátrányban maradtak. Ilyen javaslatot én nem terjesztettem be, de természetesen, ha a kormányzat úgy ítéli meg, hogy van rá fedezet, akkor a magam részéről ezt is támogatni fogom.
Tisztelt Országgyűlés! Arra kérem önöket, hogy a politikai színeket félretéve próbáljuk meg ezt a kérdést véglegesen lezárni és egy olyan törvényt megalkotni, amelyhez nem kell visszanyúlni fél vagy egy év múlva, és amely azt a néhány embert - aki még itt él közöttünk és az elmúlt évtizedek történelmének kárvallottja - segíteni tudja a mindennapi életében.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
