DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja üdvözli a kormánynak azon erőfeszítéseit, amelyek a nemzetközi korrupció visszaszorítására irányulnak. Ami végett mégis ezen fontos országgyűlési javaslat általános vitájában szót kértünk, tulajdonképpen azt a tárgykört szorgalmazza, hogy vannak olyan területei ezen megállapodásnak, amelyek az Országgyűlést, illetve a jogalkalmazó szerveket teljes mértékben nem nyugtathatják meg.
Az OECD-megállapodások folyamatában is problémaként jelentkezett, és az egyik legvitatottabb kérdés volt a külföldi hivatalos személy fogalmának a meghatározása, ugyanis ezeken a tárgyalásokon az Egyesült Államok kezdeményezte, hogy a politikai pártok és azok tisztségviselői, valamint a jelöltek is az egyezmény hatálya alá tartozzanak. Ez az elképzelés, sajnos, az országok többségének komoly ellenállásába ütközött, és végső soron kimaradt az egyezményből.
Az általános vitát fölhasználva kérdezném egyúttal az igazságügy-miniszter asszonytól, hogy mi volt a korábbi kormánykoalíció által képviselt magyar álláspont ebben a vitában. Ugyanakkor a továbbiakban az OECD-megállapodások során néhány ország kifogásolta, hogy a parlamenti képviselők is beletartozzanak a hivatalos személyek körébe. Ezek az ellenvetések azonban sikeresek voltak; jóllehet erre a fölvetésemre kaphatom azt a választ, hogy az országgyűlési képviselőket tulajdonképpen a mentelmi jog alapján bírálják el, amennyiben bűncselekmény alapos gyanúja fölmerül.
Az OECD által elfogadott hivatalos verzió szerint az egyezmény értelmében tulajdonképpen a külföldi hivatalos személy végül is azokat a személyeket jelenti, akik jogalkotási, közigazgatási, illetve igazságszolgáltatási tisztséget viselnek egy külföldi országban, akár jelöltek, akár pedig választottak; olyan személyeket, akik egy külföldi ország közfunkcióit gyakorolják, ideértve a köztestületet és a közcélú vállalkozást, valamint a közcélú nemzetközi szervezetek tisztségviselőit, illetve ezek ügynökeit.
(18.00)
Úgy érzem, hogy valamennyi OECD-ország gyakorlatában, a parlamenti demokráciák esetében általános jelenség az, hogy pártfunkcionáriusok, tehát pártok tagjai lesznek valamilyen formában országgyűlési képviselők, illetve kerülnek a minisztériumok meghatározó posztjaira. Álláspontunk tehát az, méltatva a Magyar Köztársaság ez irányú erőfeszítéseit, amelyekkel nemzetközi szervezeteknek kíván megfelelni, támogatja a korrupcióellenes intézkedéseket, azon a véleményen vagyunk azonban, hogy a büntethetőség - tehát a szankcionálás - így nem lehet teljes körű, nem lehet teljes mértékű. Hiszen egy ember, egy potenciális megvesztegetett lehet parlamenti képviselő, lehet egy párt tagja, és tulajdonképpen lehet egy minisztérium vezetője is.
Mindezekre való tekintettel úgy érezzük, hogy az embert és a tisztségviselőt nem lehet ezen hármas funkcióban különválasztani. Az OECD-tárgyalások során tulajdonképpen az Egyesült Államok álláspontját éreztük olyannak, hogy ezen a vonalon lehetne a magyar Igazságügyi Minisztériumnak, a magyar kormánynak végigmenni. Azt kell mondanunk, hogy nem elég következetes modellt ad az OECD, majd magát úgy értékeli - és ez kiderül az egyezmény preambulumából -, hogy az OECD erősíti a nemzeti erőfeszítéseket a korrupció ellen, egyidejűleg az egyezményben lehetetlenné teszi, hogy hatékony, és hangsúlyozom, teljes körű Btk.-szankciók szülessenek meg.
Idéznék az idevonatkozó egyezményből: "Felismerve azt, hogy ezen a területen az előrelépéshez nem elegendőek a nemzeti szinten tett erőfeszítések, szükséges a többoldalú együttműködés, az ellenőrzés és további intézkedések." Ugyanakkor, ha továbbolvassuk az OECD-egyezmény preambulumát, felismerjük azt, hogy a felek által megvalósítandó intézkedések egységes véghezvitele lényegi eleme és célja az egyezménynek, amely szükségessé teszi, hogy az egyezmény ratifikálása fenntartások nélkül történjen meg, nem befolyásolva ezzel a megvalósítás egységességét. Ezen túl attól való eltérést, amit az OECD-ben részt vevő államok, illetve azon túl Chile és a többi állam is elfogadott - amely, jóllehet, egy kicsit hiányos, hézagos -, nem tesz, tehát egységes megoldást helyez kilátásba. Azt hangsúlyozza, hogy az egyezségtől ne térjenek el, mert esetleg még tényleg szankcionálnák a korrupciót, ami egyébként az OECD deklarált célja. Itt tehát önmagában is egy ellentmondó, paradox jelenségre lettünk figyelmesek az általunk nagyra értékelt javaslat vizsgálatakor. Valószínű, hogy a megállapodás sajnos csak országpropaganda célokat szolgál, hogy a nemzeti kormányok tényleg fellépnének a korrupció ellen.
Mindezek alapján azt kérnénk a tisztelt kormányzattól, az igazságügy-miniszter asszonytól, hogy a fölvetett gondolatok alapján a magyar álláspont kerüljön ismételten végiggondolásra, és magát a korrupciót, a megvesztegetés tényét a tényleges, valós mivoltának megfelelően értékelje, és képviselje azt a nemzetközi szervezetekben, hogy ez alapján a nemzeti törvényhozásokban is megteremtődhessen a csírája, a lehetősége a korrupció elleni, teljes körű, teljes mélységű harcnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
