PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Sajnos, az Országgyűlés előtt másodszor is szólnom kell a Csepeli Csőgyárról, arról az állami tulajdonban lévő és felszámolás alatt álló vállalatról, ahol egyre kezelhetetlenebb, kilátástalan helyzet alakult ki.
Magyarországon szinte példa nélküli és méltatlan az az állapot, hogy 750 alkalmazott több hónapja szinte minden jövedelem nélkül, magára hagyatottan, esélytelenül szenvedje a naponta ismétlődő megaláztatást környezetében és sajnos a családjában is, és mindezt azért, mert helytelen döntések sorozatával, az ott dolgozó emberekre nem figyelve születtek meg a nem működő tervek és koncepciók az ÁPV Rt. részéről. Nem elfogadható, hogy egy nagy gyár, amely 4 milliárdos árbevételre volt tervezve, mindössze 150 millió forint készlettel és 6 millió forint készpénzzel került indításra 1996-ban, a minimálisan szükséges 608 milliós forgóeszközzel szemben.
Ezért sem tudom elfogadni a Gazdasági Minisztérium szeptember 8-án itt, a parlamentben kifejtett álláspontját, mely szerint a melegen hengerelt csövek versenyképesen importból is beszerezhetőek, így a hazai termelés pótolható, vagyis mindössze piactechnikai kérdés egy gyár bezárása, 750 dolgozó munkahelyének megszüntetése. Ha ez így működne, kevés olyan magyar ipari és mezőgazdasági termék maradhatna talpon a saját hazai piacunkon, amelyet versenyképes áron e globalizált piacról nem lehetne importálni. Mivel a Csepeli Csőgyár Rt. felszámolás alatt áll, a kormányzat lemondott a lehetséges működtetés feltételeinek biztosításáról, az esetleges befektető pedig abban érdekelt, hogy nullához minél közelebbi áron kerüljenek tulajdonába az ingatlanok, így nem nehéz prognosztizálni, hogy a dolgozóknak járó 800 millió forintos felmondási és végkielégítési összegnek, a törvényben biztosított járandóságuknak csupán töredékét kapják meg az ezredfordulón.
Külön nehezíti helyzetüket, hogy várhatóan az októberben indításra kerülő tömeges felmondáskor nem áll rendelkezésükre forrás az elbocsátás költségeihez, így előfordulhat az a lehetetlen helyzet, hogy bár felmondanak nekik, de pénzt nem kapnak, ugyanakkor nem is jelentkezhetnek munkanélküli-segélyre. Ez azt jelentené, hogy legkevesebb 6 hónapig családjukkal együtt minimum 2500 állampolgár kilátástalan helyzetbe kerül.
Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ebben a nehéz helyzetben újból vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy valóban a csőgyár felszámolása, az ott dolgozók munkanélkülivé válása, utcára kerülése az egyetlen lehetséges kényszermegoldás. Kérem, mérlegelje, hogy mindezek hatására a volt Csepel Művek gyártelepén, Csepelen és környezetében további minimum 500 munkahely szűnik meg, és ez így összesen, a családokat összeszámolva 3-4 ezer embert érint. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ugyanakkor mindezek költsége, adóbevétel-kiesése, a várható munkanélküli-segély jelentősen meghaladja az azonnali érdemi döntés bekerülési összegét.
Kérdezem, hogy szükség van-e varrat nélküli csőgyárra (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.); látnak-e esélyt arra, hogy a dolgozókat valami úton-módon kompenzálják. Tisztelettel kérem, hogy a választ Molnár László képviselőtársam adja meg. (Taps az MSZP soraiból.)
