NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A közúti közlekedésről szóló törvény előttünk fekvő módosítása látszólag kisebb korrigálásokból, pontosításokból áll. A javaslatból világosan kitűnik, hogy célja a közúti ágazat érdekeinek markánsabb megjelenítése s ezáltal a közlekedés biztonságának növelése.
Egyértelműen jelentős viszont ez a javaslat a tekintetben, hogy a közúti törvény s annak módosításai a polgárok széles tömegét érintik. Érintik mindenekelőtt mint közlekedőt: a közutakon közlekedve nap mint nap szembesülünk útjaink műszaki állapotával, környezetének rendezettségével, a szépen lenyírt vagy éppen kaszálatlan padkával. Természetesnek tartjuk, ha a forgalomtechnikai eszközök, a KRESZ-táblák, az útvonaljelző táblák sikerrel eligazítanak bennünket, és bosszankodunk, ha egy forgalmi helyzetből nehezen tudunk kibontakozni, vagy néhány kilométer után döbbenünk rá, hogy nem sikerült megfelelően tájékozódnunk a táblarengetegben.
(16.20)
Kiterjed a törvény hatálya a közútjainkon és magánutakon megjelenő járműparkra, annak üzemben tartóira, a gépjárművek vezetőire is. Az utóbbi időben, ha a közúthálózat fejlesztéséről esett szó a híradásokban, az leginkább az autópályákra korlátozódott, matricás vagy kapus vitára szorítkozott. Fontos lenne azonban észrevennünk, hogy az ország lakossága többségének úttal kapcsolatos közérzetét nem az autópályák kiépítettsége, használata, hanem a környezetükben levő főútjaink, összekötő mellékútjaink, valamint az önkormányzatok kezelésében levő helyi utak állapota határozza meg. A közúthálózat fejlesztésében, annak előkészítésében részt vevő tervező, engedélyező hatóságok napi tevékenységét is érinti a módosító javaslat.
Az utak korszerűsítése, építése, az úton vagy annak közvetlen környezetében folyó közműépítések az egyik leggyakrabban előforduló veszélyforrások közlekedésünk során. Azonban ami az autósnak sebességkorlátozásra, hosszabb-rövidebb ideig való várakozásra kényszerítő akadály, az az útelzáró léc másik oldalán egy munkahely, egy speciális üzem, mely felett nincs tető, ahol szélsőséges időjárási körülmények között is kifogástalan minőséget kell előállítani természetes azonban az, hogy a közlekedés biztonságát kivitelezés közben is garantálni kell. A most beterjesztett törvényjavaslat erre több ponton is hangsúlyt helyez. Úti célunk eléréséhez nem elegendőek az állami közútkezelő kht.-k által elhelyezett kiépített forgalomtechnikai eszközök. Igényként vetődik fel, hogy az adott településen belül a kívánt termelő üzemet, közintézményt is megtaláljuk. Sőt, megjelent már olyan információs rendszer iránti igény is, amely az intézményen belül - egységet képezve a közútitábla-rendszerrel - az ajtóig vezeti az utazót.
A piacgazdaság kiépülésével robbanásszerűen jelentek meg az utak mentén is a reklámhordozók, melyek többnyire táblák. Ezek nem egyszer agresszív módon terelik el a közlekedők figyelmét, sőt gyakran a kilátást is közvetlenül korlátozzák. A most előttünk fekvő törvényjavaslat erősíti a közútkezelő ezzel kapcsolatos szankcionáló jogosítványait, hiszen miután a közúti hatóság felszólítja a jogszabályt sértő módon elhelyezett reklámhordozó tulajdonosát annak eltávolítására, a sikertelen kötelezés után a tábla eltávolítását a kötelezett költségére saját maga is elvégezheti vagy elvégeztetheti. Tehát nehezen és hosszú idő alatt érvényesíthető kötelezés helyett a közlekedés biztonsága érdekében a közútkezelő - melynek erre alkalmas szakmai és technikai felkészültsége is van - maga is megszüntetheti a veszélyforrást.
Épp ezért ellentmondásosnak tűnik, hogy a törvényjavaslat egy másik helyen hasonló veszélyhelyzet elhárítása érdekében enyhébb megoldást alkalmaz. Az út területén, az alatt vagy felett elhelyezett építmény, valamint útcsatlakozás esetén a közlekedés biztonsága érdekében felszólíthatja a tulajdonost vagy kezelőt a felújításra, korszerűsítésre vagy megszüntetésre. A felszólítás eredménytelensége esetén azonban a közlekedési hatóság a módosításban már csak kötelezheti az építmény tulajdonosát vagy az útcsatlakozás létesítőjét. A jelenleg hatályos törvényben - a megszüntetést kivéve - még annak költségére elrendelheti. Talán eredményesebb lenne itt is a szabálytalanul kihelyezett reklámhordozókhoz hasonló módosítás.
Ugyanakkor szembesülnünk kell azzal is, hogy az elbontandó reklámtáblák egy része nem közterületen, hanem magántulajdonú földrészleten kerül elhelyezésre. Meg kell vizsgálni, vajon nem követnek-e el birtokháborítást a közútkezelő kht. munkatársai feladatuk elvégzése során.
További gondot okozhat, hogy e módosítási javaslat sem határozza meg a jelzés, reklámtábla elhelyezése kapcsán a lakott területen kívüli terület fogalmát. Van, ahol a törvény ennek szinonimájaként külterületet említ. Egyértelművé kellene tenni, hogy itt nem a nullával kezdődő helyrajzi számú földrészletekről, hanem a "lakott terület vége" táblán túli területről van szó, erről miniszter úr is említést tett expozéjában.
Szintén definiálni kellene, hogy a közút területének nem közlekedési célú igénybevételekor az előírt feltételektől való eltérés esetén az igénybe vevő alatt kit értünk. Engedély nélküli útépítésnél, illetve az engedély nélküli használatbavétel esetén az építési hatóság az építtetőt kötelezi bírság megfizetésére. Viszont nem tudjuk, hogy az igénybe vevő alatt az építtetőt vagy a kivitelezőt kell-e értenünk.
Ugyancsak a közlekedés biztonságát szolgálja az az egyetlen szóból álló módosítás, mely arról rendelkezik, hogy a közút lezárása vagy forgalmának korlátozása érdekében kihelyezett közúti jelzéseket a munka befejezésekor, illetve az ok megszűnésekor - és itt az új szó: - "haladéktalanul" el kell távolítani. Nincs annál demoralizálóbb a közúti közlekedési szabályok betartása tekintetében, mint amikor indokolatlan sebességkorlátozással vagy egyéb tiltással találkozunk egy építés alatt álló útszakaszon. A kivitelezők gyakran feledkeznek el arról, hogy a munkaidő vagy a kivitelezés végeztével elfordítsák, lefedjék vagy eltávolítsák a korlátozó táblákat. E mulasztást amolyan bocsánatos bűnnek tekintik. Azzal szemben mindenképpen az, mintha ki sem helyeznék őket. Ez a fajta bakterszemlélet - hogy abból még soha nem volt baj, ha a sorompó le volt eresztve - odavezethet, hogy akkor sem hiszünk az egyenetlen úttest, egyéb veszély vagy sebességkorlátozó tábláknak, ha az valóban indokolt.
A törvényjavaslat legjelentősebb módosítását véleményünk szerint a 12. § jelenti, annak is az (1) bekezdése: "A közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével igénybevételi díjat kell fizetni." Tehát az úttesten végzettért kell fizetni. Mit jelent ez a módosítás? A törvény hatálybalépését követően, ha bármely infrastrukturális beruházás, gáz-, csatorna- vagy más közműépítmény fenntartása érinti az úttestet, igénybevételi díjat kell fizetni. A törvényjavaslat más helyen is védeni, óvni kívánja az út állapotát, például lehetővé teszi a közút lezárását, forgalmának korlátozását csupán a közút állagának védelme miatt, "egyéb ok miatt" rész helyett került ez a meghatározás a törvénymódosításba.
A közúti ágazat érdekeinek megjelenése azonban az előbb említett 12. § kapcsán a leghangsúlyosabb. Koncepcionális váltásnak érzem ezt a módosítást. Tíz évvel ezelőtt, a törvény születésekor az állami útban állami vállalatok helyezték el az állami közszolgáltató vállalatok amúgy közcélú vezetékeit. Azt hiszem, nem nagyon kell hangsúlyoznom, hogy a helyzet azóta mennyire megváltozott. Időszerűnek tartjuk annak érvényesítését, hogy ha valaki a közútkezelő érdekén kívül álló okból korlátozza a forgalmat, más célra veszi igénybe az utat, mint amire szolgál, akkor fizessen díjat ezért mindamellett, hogy a közműépítés esetén visszaállítja az eredeti állapotot.
(Molnár Róbert helyét a jegyzői székben Vidoven Árpád foglalja el.)
Itt hadd térjek ki erre is néhány mondat erejéig. Gyakran éri vád a közútkezelőt, hogy egy nyomvonalas közműépítés után, mikor előírja nyomvonal helyreállítását követően a pálya egész keresztmetszetében aszfaltburkolat építését, akkor a közműépíttetővel fizetteti meg a közműépítés nélkül is aktuálissá váló burkolatmegerősítéseket. Természetesen az is igaz lehet, hogy a magyarországi talajviszonyok mellett sok esetben a leggondosabb helyreállítással sem sikerül a közműépítés előtti minőség biztosítása.
Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy szoros együttműködés, adott esetben érdekegyeztetés elengedhetetlen a közútkezelő és az infrastrukturális fejlesztést végző beruházó között. A beruházó viszont jelentős lakossági pénzeszközök bevonásával közműépítés esetében többnyire az önkormányzat. Nem tudjuk, hogy a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért mekkora díjat kellene fizetni. Az azonban egészen bizonyos, hogy ez a lakossági célokat szolgáló beruházás költségeit is emelné. Együttműködést feltételezve a közútkezelő és az önkormányzat között, javasoljuk, hogy az igénybevételi díj kiszabása csak lehetőség legyen a közútkezelő kht. számára, s ne legyen kötelező érvényű.
(16.30)
Mindezen módosítások mellett a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a törvényjavaslatot támogatja, és azt elfogadásra javasolja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
