DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatását előirányzó törvénycsomagot, így az alkotmánymódosításra vonatkozó törvényt, az 1972. évi ügyészi törvényt és az ügyészségi szolgálati viszonyról és adatkezelésről szóló 1994. évi törvényt.
A bizottsági vita gyakorlatilag két kérdés köré csoportosítható; az egyik, hogy miért időszerű és miért most időszerű az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása. A másik kérdéskör - ami nyilvánvalóan ezzel szorosan összefügg -, hogy ez az alkotmányos változtatás adna-e a kormánynak olyan nemkívánt befolyásolási lehetőséget az ügyészség felett, ami nyilvánvalóan elkerülendő lenne. A továbbiakban ezekről a kérdésekről kívánom én a többség álláspontját az Országgyűléssel megosztani.
A vita során a bizottság előtt ismert volt nyilvánvalóan, és most is ismert mindannyiunk előtt két tény. Az egyik tény az, hogy jelentősen nőtt az elmúlt években a bűnözés, és ez a bűnözés a lakosság anyagi és személyi biztonságát egyre inkább fenyegeti, ugyanakkor a bűnözés felfutása hátrányosan hat a társadalmi fejlődésre. A másik közismert tény, ami az alkotmány 35. §-ából kiolvasható volt számunkra, hogy ez a 35. § a kormány feladatává teszi - ahogy miniszter asszony expozéjában is idézte - az alkotmányos rend és az állampolgári jogok védelmét és a törvények végrehajtását. Ebből a kormányzati feladatból sajátos felelősség is hárul a büntetőpolitika megalkotására és annak végrehajtására.
Vizsgálta a bizottság, és érveltünk pro és kontra amellett, hogy van-e elég mozgási lehetősége a kormánynak ahhoz, hogy az alkotmány által ráruházott felelősségnek eredményesen megfeleljen. A többség álláspontja az volt, hogy ez a mozgástér ma kicsi - megint utalok a miniszter asszony expozéjára. Ő úgy fogalmazott - és ezt az Igazságügyi Minisztérium ott lévő képviselője is gyakorlatilag így fejtette ki -, hogy csak a büntetési eljárás két végpontján, az elején és a végén van érdemi befolyásolási lehetőség, és a köztes mezőben gyakorlatilag csak az ügyészségen keresztül fejthetne ki a kormányzat némi befolyásolást arra, hogy a büntetőpolitika úgy alakuljon, ahogy ezt a lakosság a kormányzattól elvárja. Ezt a mozgáslehetőséget szűknek ítéltük, és ezért indokoltnak véltük a változtatást.
Az ügyészség kormány alá rendelésében - ahogy fogalmaztunk - a közjogi felelősség beágyazódna a végrehajtó hatalom tevékenységéért viselt alkotmányos felelősségi körbe. Fokozottabban érvényesülhetne a büntetőpolitika már a nyomozati szakaszban és a vádemelési gyakorlatban is.
Kitértünk a bizottsági vita során arra az ellentmondásos helyzetre, ami a miniszteri expozéban itt is megemlítésre került, hogy ma ellentmondásos helyzetet vélünk felfedezni a tekintetben, hogy az ügyészi törvény egyrészt tiltja az ügyészeknek a politikai tevékenységet, a legfőbb ügyész úr mégis szenvedő alanya volt sokszor az Országgyűlésben az elmúlt ciklusban annak, hogy egyfajta politikai felelősségre vonással vagy egyfajta nyomásgyakorlással az Országgyűlés nyilvánvalóan élhetett, amikor képviselők a legfőbb ügyészt interpellálták. Érveléseink között az is megfogalmazódott, hogy a magyar közjogi hagyományokhoz az a megoldás illeszkedik, amit ez a törvénytervezet, törvénycsomag most előterjeszt. Ez még akkor is igaz, ha az ellenzéki képviselők megfogalmazták azt, hogy amikor az 1800-as évek végén, 1871-ben megszületett az első ügyészségi törvény, csak egy minimális többséggel szavazta meg az akkori Országgyűlés azt a megoldást, amelyhez most visszatérnénk. Azt gondoljuk, hogy az a 78 év, ami a kormány alá rendelten telt el, gyakorlatilag megalapozza ezeket a közjogi hagyományokat.
Nyilvánvalóan vizsgáltuk azt is, hogy van-e visszaélésre lehetőség. Azt láttuk, hogy a normatív utasítási rendszer erre nem ad lehetőséget, az egyedi utasítás pedig csak kivételes esetben alkalmazott megoldás ebben a törvénycsomagban, és az is rendkívül erősen körbe van bástyázva olyan jogintézményekkel, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a visszaélést.
Az ügyészség megtartaná egységes szakmai szervezetét, és nem igazodna bele a közigazgatásba. Nyilvánvalóan szóba került az, hogy az ügyész kijelölése kulcskérdés, de az eljáró ügyész kijelölése az ügyészi szervezeti rendben megmaradó kérdés, ezért nincs befolyásolásra lehetőség.
A mellette és az ellene szóló érvek alapján a bizottság többsége azt látta indokoltnak megfogalmazni, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetén változtatni indokolt, és most indokolt változtatni. Ezért általános vitára a törvénycsomagot alkalmasnak tartottuk, és kérjük, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a törvénycsomagot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
