DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Általános vitáról van szó, következésképpen nem is kívánok a részleteibe bocsátkozni. Azonban alapvető és fundamentális kérdésekkel szeretnék foglalkozni. Azt vélem, hogy senki előtt nem egy olyan nagy titok: soha életemben nem voltam híve a különböző eseti és vizsgálóbizottságok gyakori létrehozásának, feleslegesnek tartottam, nemegyszer üresjáratot produkáltak.
Ez év nyarán azonban a köztársaság miniszterelnöke tett egy bejelentést. Tett egy bejelentést a köztársaság miniszterelnöke, amelynek súlyát nemcsak a tartalma adta meg, hanem a súlyát megadta az, hogy a miniszterelnök közölt valamit a pártjával, és miután nyilvános volt, az egész országgal.
(18.20)
Önmagában ez a tény egyértelműen megadja annak az indokát, hogy vizsgálóbizottságot kell létrehozni, illetve megadja annak az indokát, hogy ezzel a kérdéssel a parlamentnek, az Országgyűlésnek foglalkoznia kell. Úgy vélem, ezen nem is lehet vita. Vita lehet azonban azon, hogy a nemzetbiztonsági bizottság vagy egy külön vizsgálóbizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Ebben a kérdésben nyilván egymásnak feszültek és feszülnek az álláspontok. Véleményem, álláspontom és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának álláspontja ezzel kapcsolatban a következő:
Mi az első pillanattól kezdve - e vonatkozásban az Antalóczy képviselő úr által elmondottakhoz csatlakozva - megkíséreltünk kínos gonddal ügyelni arra - legalábbis személy szerint én mindenféleképpen -, hogy azokat az átkozott sok terhet hurcoló titkosszolgálatokat valamilyen módon depolitizáljuk, ne kössük működésüket, szereplésüket és a személyeket se az aktuálpolitikához. Ki merem jelenteni azt, hogy alkotmányos működésük olyan nagy kincs mindegyikünk számára - Nikolits úr, Mikes Éva és a többiek számára is -, amely senki számára nem jelenthet játékszert. Viszont pontosan ebből keletkezik az, hogy a nemzetbiztonsági bizottság nem vizsgálhatja ezt az ügyet, hiszen nagyon pontosan tudjuk az alkotmány, a Házszabály azon rendelkezéseit, hogy mely területre terjed ki a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálódásának határa, hol jelölte ki a Házszabályt alkotó, a gyakorlatot kialakító törvényalkotó a vizsgálódási területet.
A magam részéről - de a Fórum sem - nem kívánom ez ügy kapcsán hírbe hozni a Nemzetbiztonsági Hivatalt, a szolgálatokat - egyiket sem -, ezért óva inteném az Országgyűlést attól, hogy most, a vizsgálódás "kikelő tojás"-szakaszában e munkát ráhárítsa, áthárítsa a nemzetbiztonsági bizottságra, és ezzel implicite azt sugallja az embereknek, ha jobban tetszik, a polgároknak - nekem egyébként nagyon tetszik ez a kifejezés -, hogy emögött óhatatlanul szakszolgálati, nemzetbiztonsági s a többi szervezetek működhettek.
Úgy gondolom, pontosan a régebben Nikolits úr által, most Kövér miniszter úr által felügyelt szolgálatok védelme érdekében szükséges az, hogy vegyük ki az ügyet, vegyék ki önök a döntésükkel e kérdés vizsgálatát a nemzetbiztonsági bizottság kompetenciájából, és hozzanak létre egy vizsgálóbizottságot; amit egyébként - ismerve a parlamenti erőviszonyokat, az e vonatkozású jogszabályt is -, nem kétséges, a parlament meg fog tenni. Úgy szeretném, és higgyék el, kérem, hogy ez a frakció kívánalma, kívánsága, óhaja is, hogy ezen megfontolás alapján szavazzák meg önök is. Tehát azért, hogy védjük a szolgálatokat, ne vigyük be őket egy ilyen politikai viharba, ilyen indulatokat keverő politikai viharba!
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy-két kérdéssel szeretnék még foglalkozni az általános vita körén belül. Úgy vélem, hogy helyes és okszerű a Mikes-féle előterjesztés azon megállapítása, kérelme, hogy egy jelenlegi kormánypárti képviselő legyen a vizsgálóbizottság vezetője, hiszen az akkori, a Horn-Kuncze-kormány működése alatti (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) - pontosan fogalmazok, képviselő úr - történtekről van szó. (Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: És ha semmi sem történt?) Nem tudom, hogy ez a megfigyelés, titkos adatgyűjtés, ha úgy tetszik - ebben az esetben a helyes szóhasználat az adatgyűjtés -, hogyan történt, kinek a megrendelésére történt, de azt tudom, hogy időben behatárolható a kormányfői bejelentés alapján. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Ebből pedig egyértelműen következik az, hogy az akkori kormány ellenzékének kell adnia a vizsgálóbizottság elnökét, aki nyilvánvaló, hogy most valamely kormánypárti képviselő kellene hogy legyen.
Egy pillanatig sem tartom kétségesnek, illetve egy pillanatig sem szállnék vitába azzal az előterjesztői indítvánnyal, hogy paritásos alapon állíttassék fel a bizottság. Ezért e kérdéskörön belül nagyon elgondolkodtató az, amire az előterjesztő az indokolásában célzott, hogy a nemzetbiztonsági bizottságnak most tagja két olyan országgyűlési képviselő, akiknek az előző ciklusban beosztásuknál fogva minden információ a rendelkezésükre állt. Természetesen ez semmit sem jelent, nehogy bárki félreértse! (Hegyi Gyula és Nikolits István, a fejüket rázva: Nem, nem!) Ez egy ténybeli közlés, ez egy állapot leszögezése, amelynek a motiváló gondolata az, hogy nyilvánvaló dolog, hogy a mostani vizsgálóbizottság jelenlegi ellenzéki tagjai összehasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben vannak - pontosan az iméntiekre figyelemmel -, mint bárki más.
A fentiekből következően az előterjesztéssel egyetértünk, azt szavazatunkkal támogatni fogjuk. Azzal a kéréssel kíséreljük meg ezt a vizsgálóbizottságot így és olyan indokolással létrehozni, hogy ne keveredjenek bele idő előtt - és remélem, bele sem fognak keveredni - a szolgálatok.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
