DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a szocialista hangulatkeltés után (Moraj az MSZP soraiban.) jobbára száraz tényekkel szembesítsem őket is és mindannyiunkat a nyugdíjemelési vitában.
Elöljáróban azonban engedtessék meg, hogy szóljak arról is, nehéz érzelmek nélkül beszélni az immár több mint hárommillió nyugdíjasról, hiszen mindannyiunknak van nyugdíjas hozzátartozónk, jól ismerjük nyomorúságos, kiszolgáltatott helyzetüket; azt, hogy például volt olyan kormány, amely az adminisztrációs költségeket sem fedező félszázalékos nyugdíjemelésről rendelkezett (Dr. Szabó Zoltán: Hazudik! - Deutsch Tamás, dr. Szabó Zoltán felé fordulva: Orvost! Rosszul van!), volt olyan kormány, amely regnálásának négy éve alatt közel 20 százalékkal csökkentette a nyugdíjak vásárlóértékét (Folyamatos zaj, közbeszólások a bal oldalról.), és volt olyan kormány, amely tevékeny szerepet vállalt az ország vagyonának, ide értve humán tőkéjének jórészt értelmetlen kiárusításában (Francz Rezső: Ez volt az MDF-kormány!), s azzal együtt legalább hárommillió ember koldusbotra juttatásában. Szégyen és gyalázat, de a koldusbotra juttatottak java része nyugdíjas, mégpedig olyan nyugdíjas, akit csak a büszkesége tart vissza a koldulástól. Hát körülbelül ezt köszönhetjük (Francz Rezső: Szégyen!) az elmúlt négy év kormányzásának. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból. - Közbeszólás az MDF soraiból: Így van!)
Így jutottunk a mostani nyugdíjasvitához, és akkor, azt hiszem, nyomban érdemben tudok válaszolni Nagy Sándor képviselőtársam... (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Nem kell válaszolni! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki kért rá, hogy válaszolj?) - ha megengedik, talán mégis válaszolnék - ...szembeállításaira, hogy ők mit javasoltak, akartak és a jelen kormány mit tesz.
Nos, elöljáróban: az ellenzék harsogva arról szól, hogy jók a gazdasági mutatók (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: A kormány is mondja! A miniszterelnök mondja!), ami igaz. Önmagunkhoz képest javuló tendenciát mutatnak a makrogazdasági mutatók. Ellenben nem esik szó arról, hogy milyen áron jók ezek a mutatók. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na, ez az!) Megkoplalták a nyugdíjasok (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így igaz!), különösen az elmúlt négy évben, megkoplalták a bérből és fizetésből élők, mindmáig a legnagyobb adózók, és megspórolták valamennyi közintézményen azokat a közkiadásokat, amelyek miatt ma már szinte tarthatatlan a közoktatás, a kultúra, a közegészségügy, a közbiztonság és még hosszan sorolhatom, hogy mi minden közfeladat, illetve közintézmény helyzete. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.)
Ennek a restriktív pénzügypolitikának a tartalékai kimerültek, további szigorító lépések - legalábbis a korábbi gyakorlatnak megfelelő elvonások formájában - nem tehetők. (Bauer Tamás: Sok a nyugdíjas!) De vajon levonható-e ebből a pénzügypolitikából az a következtetés, hogy a negyven plusz négy szűk esztendő után a jövő évben, azaz 1999-ben kell minden lemaradást és hiányt, minden mulasztást pótolni? Aligha.
Engedjék meg, hogy az ellenzék jeles szakértőjére, Bokros Lajosra hivatkozzam, aki szerint változatlanul szigorú költségvetési politikára van szükség - legalábbis erre biztatja a mai kormányt. Persze az szinte biztos, hogy az általa ajánlott szigorúságot a magam részéről egészen másként értelmezem, más súlypontok megjelölésével; ellenben az is biztos, hogy kellően át nem gondolt, netán lazuló pénzügypolitikai intézkedések olyan inflációs spirált gerjesztenek, ami garantáltan szétzilálja a gazdaságot, és még nagyobb nyomorba taszítja a legsérülékenyebb réteget, a nyugdíjasok társadalmát.
Miért nem megalapozott a nyugdíjemelés mértékéről szóló ma hatályos rendelkezés? Álláspontunk szerint szakmailag védhetetlen a közel 20 százalékos nyugdíjemelés, minthogy a döntéshozatal időszakában nagyságrenddel magasabb inflációval számolt a tisztelt Ház (Közbeszólás az SZDSZ és az MSZP soraiból: Ez nem igaz!), szemben az ez év végén, jövő év elején várható 11 százalékos inflációval. Márpedig önmagában az emelés mértéke, elszakítva a gazdaságban zajló reálfolyamatoktól és különösen a várható inflációtól, nyilván megalapozatlan. Egy ilyen döntés, még ha az törvényen alapuló rendelkezés is, inkább tekinthető politikai deklarációnak, mintsem realitásnak, realitásokkal számoló és tartalmában az értékmegőrzést célzó nyugdíjemelésnek.
A nyugdíjemelés előkészítésekor nem számoltak és nem is számolhattak azokkal a külső pénzügyi folyamatokkal, amelyek ismerete nélkül jó döntés ugyancsak nem hozható.
Mindezek után joggal kérdezhetik, hogy mi a helyes döntés. Ha számba vesszük azokat a pénzügyi folyamatokat, amelyek Latin-Amerikától a Távol-Keletig vagy onnan Oroszországon keresztül zajlanak a nagyvilágban, akkor nyilván egy visszafogott, de mindenképpen teljesíthető nyugdíjemelés szándéka felel meg a realitásoknak és nem utolsósorban a nyugdíjasok érdekének. Erről szól a polgári kormány programja.
A kormány erkölcsi és alkotmányos kötelezettségének tekinti a nyugdíjak értékállóságának biztosítását. Az alapcél a nyugdíjak reálértékének megőrzése és lehetőség szerinti emelése, amely lehetőséget értelemszerűen a gazdaság általános helyzete határoz meg. Az így kiszámítható értékmegőrzésre adta voksát a választópolgárok többsége, annak végrehajtására vállalkozik a polgári kormány.
Igaz az is, hogy a velünk szemben állók ezt a fajta mértéktartást élesen bírálják, mondván: a kormánynak mindig arra van pénze, amit fontosnak tart. Igen, mi fontosnak tartjuk, hogy a nyugdíjasok kiszámítható és értékét megőrző nyugdíjemelésben részesüljenek. Ezt szolgálja a várható 11 százalékos inflációval szemben kilátásba helyezett nyugdíjemelés, ez felel meg a stabilitás követelményének, amelynek megőrzése mindannyiunk elemi érdeke.
Összegezze az ismertetett tényeket és a ma kalkulálható makrogazdasági folyamatokat, azt javaslom, hozzunk olyan döntést - lehetőség szerint egyetértésben -, amely vásárlóértékében több nyugdíjat jelent holnap, mint az volt tegnap, főként a korábbi kormány időszakában. Sokéves mulasztásuk számlája egy év alatt nem rendezhető.
Az értékmegőrzés természetesen nem zárja ki, sőt mint hallottuk, feltételezi a nyugdíjemelés differenciált kezelését. Elemi anyagi igazság érvényesítése az, ha különös figyelemmel foglalkozunk a kisnyugdíjasok ügyével, akik köztudottan a leghátrányosabb, a legméltánytalanabb helyzetben vannak, hiszen az önmagában elfogadhatatlan tény, hogy a nyugdíjba vonulás időpontja jórészt determinálja a nyugdíj mértékét, és ebből fakadóan a régen nyugdíjba vonultak eleve hátrányos helyzetben vannak a közelmúltban vagy a jelen időszakba nyugdíjba vonulókkal. És akkor még nem is szóltam arról, hogy akik most vonulnak vagy egy-két évvel ezelőtt vonultak nyugdíjba, jellemzően azért még olyan egészségi állapotban vannak, hogy jövedelmüket képesek kiegészíteni, szemben az időskorúakkal, akik már netán évtizedek óta a nyugdíjasok keserű kenyerét eszik.
(9.20)
Ezért is a magunk részéről jó szívvel támogatjuk a kormány ama törekvését, szándékát, hogy differenciált nyugdíjemelés történjék, az értékmegőrzés szem előtt tartásával. (Mádai Péter: Ez szociális kérdés, nem nyugdíjemelés!)
Végezetül engedjék meg, hogy a nyugdíjemelés kapcsán hozzam szóba a nyugdíjkorhatár ügyét. Közismert a népesség rohamos fogyása, az átlagéletkor európai mércével alig mérhető csökkenése, ami önmagában is indokolja a társadalom ellenérzésével kísért nyugdíjhatár-felemelés felülvizsgálatát. Mindaddig, amíg a jelzett kóros társadalmi folyamatokkal kell szembesülnünk, meggyőződésem, hogy a nyugdíjkorhatár visszaállítása elkerülhetetlen szükség, az megfelel a már nyugdíjban levők vagy ahhoz közelállók érdekének csakúgy, mint a fiatalság érdekének. A korhatár visszaállítása ugyanis az ugyancsak pusztító munkanélküliség radikális csökkentésének egyik hathatós eszköze.
Kérem, fontolják meg javaslatomat a békés nyugdíjas évek meghosszabbítása érdekében, valamint a munkából kiszorult fiatalok elhelyezkedési esélyeinek javítására.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és MIÉP padsoraiban.)
