GYIMESI ISTVÁN
GYIMESI ISTVÁN
GYIMESI ISTVÁN (Fidesz): Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg nekem, hogy a vitát talán egy más aspektusból közelítsem meg. Reggel, amikor kimentem a házam elé, száraz falevelekre léptem, az éjszakai szél fölszárította az esőt. Ősz van. Talán a nyugdíjasok helyzetét, ami egyfajta jelző, az idős emberek élethelyzetéből közelíteném meg, az élet szeretete és az élhető életminőség oldaláról.
Szombaton lesz 60 éves az az iskola, ahol tanultam. Egy jelmondat volt fölírva az osztály falára: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag az égen, úgy érdemes." A csillagról most nem szeretnék beszélni. (Közbekérdezés: Melyik csillagról? - Derültség. - Mádai Péter: Az egy sok ezer éves csillag!) Mondom, abban az iskolában, ahova én jártam, ez a jelmondat volt, és ezt szívtam magamba, ahol arra is megtanítottak, hogy nem illik belebeszélni abba, ha más beszél. (Taps a kormánypártok soraiban.) Nagyon sajnálom, hogy ilyen színezetet vesz a hozzászólásom, és ezzel elvesztem azt az időt, amit, remélem, elnök úr majd méltányol.
Az időskorúak élethelyzetéről szerettem volna beszélni, arról, hogy generációk élnek egymás mellett, és arról, hogy mennyire szeretik az életet és egy élhető élet esélyét. Knoll István barátom, az Életet az Éveknek Nyugdíjszövetség elnöke, aki ma nem lehet már velünk, és Krizsán Sándor a megyegyűlésben - Pest megyéről beszélek -, amikor ilyen helyzetek adódtak, hölgyeim és uraim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a költőkhöz nyúlt, és onnan vett idézetet. Ha megengedik nekem, elmondanám majd a szünetben önöknek. (Derültség. - Taps a kormánypárti oldalon.)
