BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatás intézményi integrációjának immáron tízéves előkészítése során alapvető döntés született december 16-án. A kormány meghatározta annak a 11 integrált állami egyetemnek és 12 főiskolának az összetételét, nevét és székhelyét, amelyek tervei szerint a jelenlegi több mint 50 intézmény helyére lépnek 2000. január 1-jétől.
A döntés teljesíteni szándékozik azokat a kormányprogramban vállalt célokat, amelyeket a Magyar Igazság és Élet Pártja is támogat. Lényeges körülmény, hogy a folyamat a felsőoktatási támogatások bővülésével esik egybe. Az integrációnak a gazdasági megtakarítás nem fő célja, megmarad az egyetemekből és főiskolákból álló duális rendszer, vidéken pedig létrejöhetnek a széles képzési kínálatú regionális főiskolák.
(13.20)
Ami azonban egyelőre tisztázatlan marad - pedig a továbbiak szempontjából meghatározó -, az integráció pontos menetrendje a 2000. január 1-jei határidőhöz igazodva. Az Oktatási Minisztérium ez év szeptember 30-án közreadott anyagában december 31. még egy fontos határidőt jelentett, az intézményhálózatra vonatkozó javaslat Országgyűlés elé terjesztését. Ez a határidő most február 28-ra változott, ami önmagában két hónap csúszást jelent.
A másik nehézség abból adódik, hogy a kormányzat most kiterített lapjai érthető módon nem pontosan úgy vannak csoportosítva, ahogyan azt az intézmények valamennyien szeretnék. Például a Közgazdaság-tudományi Egyetem integrálása a budapesti tudományegyetembe - ha megvalósul - hosszabb folyamatnak látszik, tekintettel az ettől eltérő szándékra és az ebből adódó előkészítetlenségre. Több esetben már előkészített integrációs menetrendet borít fel a megismert terv azáltal, hogy bővíti az adott intézménycsoportba összevonandók körét. Erre egy jellegzetes példa a leendő budapesti műszaki főiskola. A Kandó Kálmán Főiskola és a Bánki Donát Főiskola integrációjának előkészítése előrehaladott állapotban van. Októberben benyújtották pályázatukat a világbanki hitelre, meghatározva a képzés tartalmi szempontjai alapján létrehozandó főiskolai karokat, az összevonás során teljesítendő feladatokat, a pontos menetrendet, és igényelték ehhez a forrásokat.
A most napvilágra került elképzelés szerint azonban hozzájuk kellene csatlakoznia a Könnyűipari Műszaki Főiskolának is. A jelenleg megválaszolatlan kérdések: hogyan és miképp módosulhat benyújtott pályázatuk - a feladatokat és a kért összeget tekintve - egy harmadik társ belépése esetén? Az eltervezett pontos menetrend érvénytelenné vált, a létrehozandó új intézmény struktúrája alapvetően el kell térjen az eddig elképzelttől. Lesz-e elegendő idő és pénz a működéshez szükséges infrastruktúra kialakításához, a beruházásokhoz?
Végül mindezek tükrében a legfontosabb kérdés: minek a határideje 2000. január 1-je? Az eredeti elképzelés szerint a tényleges szervezeti és tartalmi integrációt megvalósító működésé, vagy az említett nehézségek miatt csak az egyesülés jogi aktusáig kell eljutni? Az intézményvezetőknek ezeket a kérdéseket teszik fel, és ha nem tudnak rá kielégítő és pontos választ adni, hiába elkötelezettek az integráció iránt, felemás helyzetbe kerülnek. Ma a felsőoktatás kapcsán az intézményi átalakítás került előtérbe, holott megítélésem szerint egy másik feladat megoldása legalább ennyire fontos.
A kérdés: hogyan tartható fenn, netán emelhető a felsőoktatás színvonala a képzés tömegessé válását követően? Nyolc év alatt az összes hallgató létszáma 100 ezerről 250 ezerre emelkedett, az egy oktatóra jutó hallgatók száma 2,3-szeresére nőtt, a reálbér 16 százalékkal csökkent.
Az integráció kapcsán előszeretettel beszéltek a kritikus oktatói tömegről. Az oktatók azonban ma a hallgatók tömegét érzékelik kritikusnak, amikor gyakorlati órát, laboratóriumi foglalkozást tartva olyan nagy létszámú csoportokkal találkoznak, hogy a jól bevált módszerek nem alkalmazhatók. A korszerű oktatás-módszertani eszközökhöz pedig pénzügyi támogatásra lett volna szükség, ugyanakkor '94-98 között az utolsó két év emelkedése ellenére a támogatás reálértékben 27 százalékkal csökkent. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tömeges képzés és minőség egyidejűleg - ez ma a felsőoktatás legnagyobb kihívása, és ezt egy mégoly sikeres intézményintegráció sem képes önmagában megoldani.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
