KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásomban éppen a kormánypártok és az ellenzék viszonyáról és a parlamenten belül kialakult feszültségről, a parlamenten belül kialakult hangulatról akartam beszélni. Hát semmi nem tudta volna jobban példázni ezt a hangulatot, mint éppen az imént hallott, egyébként tartalmában és előadásmódjában is számomra visszataszító felszólalás. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbekiáltások: Úgy van!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a felszólalás is beleilleszkedik egy sorba, amit úgy is össze lehet foglalni, ahogy miniszterelnök úr mondta: "az ellenzék nélkül is működik a parlament". Ezt a kijelentést azóta persze többen próbálják magyarázni, de valóban, az elmúlt időszak fejleményei mutatják az ilyenfajta gondolkodást is, miközben mindezek ellentétesek a parlamentben az elmúlt nyolc évben kialakult gyakorlattal.
Nézzük ennek a jellemzőit! Vita volt a bizottsági helyek elosztásánál; volt olyan frakció, amelyik nem kapta meg a számarányának megfelelő helyeket. A parlamenti ellenzék ellenőrző funkcióját folyamatosan gátolták többségben lévő képviselőtársaim, vagy a meglévő bizottságokban, vagy a vizsgálóbizottságok megalakításának meggátlásával. A napirend több alkalommal került megállapításra konszenzus nélkül, egyoldalú döntéssel - ez sem volt gyakorlat korábban. Az ügyrendi bizottságban a többség, élve többségével, több alkalommal hozott a Házszabállyal és egyébként a korábban hasonló tárgyban hozott döntésekkel ellentétes döntéseket. Most lesz hamarosan előttünk egy kezdeményezés a médiakuratóriumok összetételének megállapítására, ami persze megint csak egy korábbi hagyományt - nevezetesen azt a hagyományt, hogy ilyen döntéseket konszenzussal terjesztünk a Ház elé - rúg fel. Mindez együtt, tisztelt képviselőtársaim, jelenti az ellenzék jogosítványainak korlátozását, és éppen ennek a következménye az a feszültség a frakciók, az ellenzéki és kormánypárti frakciók között, aminek számos alkalommal lehettünk tanúi az elmúlt időszakban, és ennek a következménye az együttműködés hiánya is az ellenzéki és kormánypárti frakciók között.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor hivatkoztam az elmúlt nyolcéves gyakorlatra, hivatkozhattam volna természetesen az alkotmányra és arra a szellemre, amit az elmúlt nyolc év alatt teremtettünk ebben a parlamentben, akár a kétharmados törvények szűk körű megszabásával, amelyek olyan alapvető viszonyokat tartalmaznak, mint például az alaptörvényünk, az alkotmány. A hatalmi ágak elválasztásával kapcsolatos törvények tartoznak ebbe a körbe; a kormány és az ellenzék viszonyát szabályozó törvények tartoznak ebbe a körbe; az állam és polgárai viszonyának alapkérdései tartoznak a kétharmados körbe; az emberi jogok érvényesülésének alapkérdései tartoznak ide. Mindezt annak idején azért foglaltuk ebben a szűk körben az alkotmányba, tisztelt képviselőtársaim, mert ezek olyan kérdések, amely alapkérdésekben hosszú távra szabályozzuk a viszonyokat. A cél az volt, hogy ezeket az ügyeket ne szolgáltassuk ki az esetleg ciklusonként változó egyszerű többségű politikai akaratnak, megváltoztatásukra a politika és ezzel a különböző nézetrendszerek minél szélesebb körű egyetértése mellett kerüljön sor. Ez teremt ugyanis stabil, kiszámítható viszonyokat, jogbiztonságot, ami pedig a jogállamiság egyik fontos feltétele.
Jól működő parlamentáris demokráciákban természetes, tisztelt képviselőtársaim, hogy a többség él a többségéből adódó lehetőségekkel, mint ahogy az is természetes kellene hogy legyen, hogy ismeri és elismeri a többségi akarat érvényesítésének korlátait is. A probléma éppen itt van: több alkalommal történt kísérlet ezen korlátozások kipuhatolására, esetleg a korlátok tágítására, sőt esetenként a korlátok átlépésére is sor került.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még nem késő a jövőre nézve következtetéseket levonni a kialakult helyzetből, még nem késő visszatérni a parlament demokratikusan kialakított kereteinek betartásához, még nem késő mindent megtenni annak érdekében, hogy éppen az imént is idézett hangulat ne fordulhasson elő ebben a Házban. A kialakult helyzetből mindenkinek egyaránt le kell vonnia a következtetéseket, az első lépéseket azonban éppen a többségnek kell megtennie a helyzet feloldása érdekében. Bízom benne, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az előttünk lévő egyhónapos szünet elegendő lesz ezen következtetések levonására, és ekkor lesz boldogabb új évünk nekünk is és az ország lakóinak is, amit én is kívánok nekik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
