POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A napirend előtti hozzászólásában fontos, aktuális, időszerű kérdéseket vetett fel. Valóban a napokban véleményezik az egyetemek és a főiskolák azt a javaslatot, azt az anyagot, amit a tárcánk, az oktatási tárca szétküldött. Szeretnék sorba menni azokon a kérdéseken, amiket felvetett.
A felsőoktatási intézmények, az egyetemek, a főiskolák integrációja nem hoz megoldást minden gondra, amit ön érintett - ez így van. Az integráció, ahogy mondani szokták, egy szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy ezeket a válaszokat, a megoldásokat megtaláljuk, önmagában nem elegendő.
Minek a dátuma a 2000. január 1-je? Nem a problémák, nem is a késlekedés, hanem a dolog természete miatt 2000. január 1-jére az egyesülés jogi aktusát lehet lebonyolítani. Több év, két-három év nagyon kitartó, következetes munkája kell ahhoz, hogy ezek a nagy integrált egyetemek valóban össze is érjenek. Hogy kié az érdem, kié a felelősség, hogy ezt a programot az Orbán-kormány végrehajtja, ezt nyilván sokan fogják majd maguknak vindikálni. Egy bizonyos: az elmúlt tíz évben a magyar felsőoktatás-politikának vezérlő gondolata volt az, hogy integrálódniuk kell a szétaprózódott egyetemeknek. Így volt ez az Antall-kormány idején, az universitas-program keretében. Ennek a meggyőződésnek adott jogi keretet a '96-os törvénymódosítás, és ezt tükrözi a kormányprogram is. Ezt tükrözi a szeptemberben szétküldött vitaanyag, ezt tükrözi a december 9-én kihirdetett kormánydöntés, és ezt tükrözi a december 13-án szétküldött vitaanyag is.
Nem a rendszerváltástól keletkezik azonban ennek a gondolatnak az indulópontja, vagy nem ekkor született, hanem 1952-ben, amikor az akkori államhatalom szétszabdalta a tudományegyetemeket, akkori szóhasználattal élve szovjetizálta a magyar, akkor népköztársaság felsőoktatását; ettől a pillanattól kezdve ott él a magyar felsőoktatásban gondolkozó stratégák fejében, hogy ezt nem lehet így hagyni. Negyven-ötven év adóssága tehát az a program, amelynek a végrehajtására most vállalkozunk. Tudjuk azt is, hogy az integráció nem öncél, nem önmagáért való.
Négy fontos értéket fogalmaz meg a kormányprogram és az előbb említett dokumentumok is, amelynek értelmében van teste, van értelme ezt a programot végigvinni. Az egyik ilyen cél az, hogy olyan felsőoktatásunk legyen, amely gyorsabban képes reagálni a tudomány, a munkaerőpiac, a valóság változó igényeire, azaz egy rugalmasabb képzési kínálatot tudjon adni a diákoknak, a szülőknek, a felsőoktatást igénybe vevő állampolgároknak.
A második cél az, hogy garantáltan jobb minőségű legyen hosszú távon. A minőség garanciái számosak a különböző felsőoktatásokban, Európában és a tengerentúlon is, különböző bizottságokat, törvényeket alkotnak erre, de van a minőségnek hosszú évszázadok óta egy kiváló garanciája: ez pedig az, ha intézményesen nem szakad el egymástól a kutatás és az oktatás, a felsőoktatás. Ez a célja az integrációnak: kutató egyetemeket létrehozni, olyan nagy kapacitású egyetemeket, ahol az intézmény falain belül kutatják reményeink szerint világ- vagy európai színvonalon azt, amit ugyancsak ott tanítanak is a felnövekvő generációknak.
A harmadik cél - ahogyan ön is fogalmazott - regionális, több karú főiskolák létrehozása, hogy a felsőoktatási intézmények be tudják tölteni azt a szerepet egy város, egy vidék és környéke tekintetében, amit be kell tölteniük.
A negyedik cél - valljuk be ezt is -: azt reméljük, hogy ettől hatékonyabban, takarékosabban fognak majd gazdálkodni az intézmények. A menetrend a következő: mi január közepéig várjuk az intézmények véleményét; az én tárcám január végéig készít javaslatot a kormány számára. A kormány a mai szavazással elfogadott költségvetési törvényben kötelezte, kötelezi el magát arra, hogy február 28-ig ide, önök elé, a parlament elé terjeszti az integrációról szóló törvényjavaslatot.
Önöknek a szokásoknak megfelelő módon másfél-két hónapjuk van - április végéig - ezt a törvényt elfogadni. Így tehát mód lesz arra, hogy nyáron az intézmények felkészüljenek erre, és szeptemberben már úgy tervezzék a '99-2000-es tanévet, hogy január 1-jétől ezt a jogi váltást, a jogi keret megváltoztatását zavarmentesen végre tudják hajtani.
Köszönöm a figyelmét, és várom a közreműködését - nemcsak önnek, hanem valamennyi képviselőtársamnak - ehhez a fontos programhoz, amit szerintem erkölcsi és a jövő évtizedekkel szembeni anyagi kötelezettségünk, kötelességünk is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) jó lelkiismerettel végigvinni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
