BAJOR TIBOR
BAJOR TIBOR
BAJOR TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt rész-Országgyűlés! 1994 óta vagyok a területfejlesztési bizottság tagja, és nagyon jól emlékszem, '96-ban az akkor még ellenzékben lévő Balsay képviselő úrral a területfejlesztési bizottságban mennyit küzdöttünk végig ennek a területfejlesztési törvénynek a jobbá tételéért.
Akkor egy teljes konszenzus alakult ki, ami a törvény zárórendelkezésébe be is került, hogy a törvényben foglaltakról, tehát a régió, a megye, a kistérség funkciójáról, feladatáról, lehatárolásáról, működéséről a parlament elé értékelő beszámolót kell készíteni, és azt majd meg fogjuk vitatni, hogy hogyan tovább. Tudom azt, hogy jelen pillanatban a területfejlesztési törvény hatásosságáról felmérés készül. Élek a gyanúperrel, hogy ezt a törvénytervezetet azért hozta be a kormány, ha esetleg a felmérés nem igazolja ezt a törvénytervezetet, akkor a tények ne kerüljenek szégyenbe.
Amit szeretnék még hozzátenni: 1993-94-ben a Stumpf István által vezetett Századvég Iskola hallgatója voltam, és félévkor a regionális politikáról írtam dolgozatot, amit a Századvég Iskolában kiadásra javasoltak. Meg kell jegyeznem, hogy ami ebben a törvénytervezetben van és ami abban a dolgozatban volt, köszönő viszonyban nincs egymással, úgyhogy Stumpf Istvánéknak el kellene gondolkodni, hogy kétévente változtatni akarnak-e az elképzeléseken, vagy pedig marad minden a régiben.
Alapvető problémája a törvénytervezetnek a megye és a régió kapcsolata. A regionális politika egy adott, nagyobb keretek között megvalósítandó érdekegyeztetés összességét jelenti, melynek feladata a térségfejlődés kiegyensúlyozása a helyi sajátosságok alapján. Azonnal fölvetődik a kérdés, mekkora ez a nagyobb keret, megyékben vagy tájegységekben kell-e gondolkodni, kik vegyenek részt az érdekegységben, mi az, hogy helyi sajátosság. A régió Magyarországon megszűnt történelmi képződmény. Ilyen régió volt Erdély, Felső-Magyarország, a Vajdaság és a többi. Jelenleg egy az EU-tagság igénye miatti régiókialakítás történik, nincs tényleges funkciója, pedig lehetne. Ott a Balaton, ott a Hortobágy, csakhogy ezen régiók nem a megyehatárokhoz igazodnak. Ha a megyehatárokban gondolkodunk, az a kísérlet, amit itt sugalltak, hogy majd felváltva legyen a régióközpont, teljesen lehetetlen dolog.
Az is biztos, hogy valamilyen oknál fogva állandó régióközpont létre fog jönni, ha másért nem, akkor azért, mert a törvénytervezet 16. §-ának 5. pontja azt mondja, hogy a regionális fejlesztési tanács székhelyét az alapszabállyal együtt kell elfogadni. Ha nincs megegyezés, akkor majd a kormány dönt. Tehát vagy megegyeztek vagy nem. Ami jelenleg történik, hogy három megyéből egy régiót akarnak csinálni, véleményem szerint egy olyan kísérlet, mikor három magyaros almás rétesből valaki francia krémest akar csinálni. Ez a kettő nem fog összejönni, mert alapvető kérdés, akármilyen változás történik ebben az országban, közigazgatásilag mi lesz a megyével. A parlamenti pártok egy jelentős része csak megyében gondolkodik, egy másik jelentős része pedig teljes egészében elutasítja magát a megyét.
A megyék politikai, adminisztratív hatalmukat II. József óta kőkeményen és eredményesen védik. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a megyehatárt hol fogják kijelölni, teljesen mindegy, hogy megyének vagy régiónak hívom, a legfontosabb az, milyen döntési, elosztási, ellenőrzési funkciókkal rendelkezik majd a megye és majdan a régió. Az államilag jóváhagyott pénzügyi támogatás hogyan, milyen úton jut el a felhasználóig, a települési önkormányzatig? A megye ugyanúgy, mint az ország egésze, fejlettebb és elmaradottabb települési önkormányzatokra, kistérségekre bontható. Ezért változtatni kell hosszú távon a fejlett megye és az elmaradott megye fogalmán, mert fejlett megyében is lehet az országos átlagnál elmaradottabb térség és fordítva.
Az állam feladata a területfejlesztés körében, hogy az országosan elfogadott politikai szempontok, a gazdasági feltételek alapján meghatározott módon kompenzálja a kistérségi különbözőségekből és lehetőségekből adódó feszültséget. A megyének ugyanez lenne a feladata, demokratikusan működő megyei közigazgatás esetén ezt csak a kistérségekkel megkötött konszenzus alapján lehetne megoldani. Azt azonban, hogy az érdekegyeztetésben kik vegyenek részt, a helyi sajátosságok alapján kell részben meghatározni. Helyi sajátosság lehet a történelmi különállóság, ipari hagyományok, formája lehet önkéntes társulás, kényszertársulás, a földrajzi kiterjedése a magyar sajátosság alapján a formájától függ, a statisztikai körzet például azonos a volt járással. Amennyiben a tartalom az elsődleges, akkor önkéntes társulásról van szó, amennyiben a forma az elsődleges, úgy az önkéntesség, öntevékenység elsikkad, a működést pillanatnyi érdekérvényesítés határozza meg, ezzel együtt jár az urambátyám kijárós viszony.
Alapvető kérdés, hogy mi a vidékfejlesztés vagy területfejlesztés első lépcsőfoka, az összes többi felvetésre adott válasznak ez az alapja. Ha törvény jelöli ki, hogy kik kötelesek együttműködni, annak az lesz a vége, hogy a vidékfejlesztésben részt vevőknek az első találkozóhelyét a politika határozza meg. Ez azt is jelenti, hogy az ez alatti szint elsikkad, nincs jelentősége, nem a helyi érdekekhez fog viszonyulni, hanem ahhoz a személyhez, akit törvényileg erre kijelöltek, és a törvényben kijelölt formában képviseli a törvényileg meghatározott döntési helyzetben magát a kormányt. Magyarán, egy ember fog ebben az egész elosztási rendszerben diktálni.
Nézzük meg, hogy a megyén belül hogy zajlik le ez a folyamat! Az adott megye fejlesztési tanácsa elkészíti a megye fejlesztési tervét, ez azonban nem az önkormányzati és kistérségi tervek koordinálása, mert vagy nincsenek ilyen tervek vagy ha vannak, nem egyeznek mások elképzeléseivel, mondjuk avval, aki a megyei fejlesztési tervet csinálta. Ezt követően a terv bekerül a kormányülésre, onnan az országos fejlesztési tanácshoz, onnan a regionális fejlesztési tanácshoz, majd visszatér a megyéhez. A kormányülésre a minisztériumi apparátus véleményezi majd a fejlesztési tervet, mégpedig személyileg azok, akik részt vettek az országos regionális és megyei fejlesztési tanács testületében, hiszen ez a törvénytervezet ezt írja elő. Ugyanakkor a megyei fejlesztési tanács elnökei vesznek részt a regionális és az Országos Területfejlesztési Tanács munkájában, vagyis a megyei tervek, fejlesztési terv elkészítése során majd a készítők saját magukkal fognak egyeztetni. Saját magukkal megvitatják, és majd saját maguk el is fogadják. A folyamat tökéletes, csak az önkormányzatok és a kistérségek maradnak ki belőle.
Hogy ez mennyire így van, szeretném idézni a törvénytervezet 2. §-ának 10. pontját, amely úgy szól, hogy a megyei fejlesztési tanács működését felügyeli a megyei közigazgatási hivatal elnöke.
(21.20)
Szó szerint így szól az idézet: "Ha a megyei területfejlesztési tanács elnöke határidőn belül nem intézkedik a jogsértés megszüntetése érdekében, vagy a megyei területfejlesztési tanács elutasítja a közigazgatási hivatal vezetőjének felhívását, illetve nem dönt a felhívás tárgyában, a közigazgatási hivatal vezetője keresettel fordul a bírósághoz. Ismételt súlyos jogszabálysértés esetén a megyei területfejlesztési tanács annak szerve vagy tisztségviselője működését felfüggeszti, és felügyelőbiztost rendel ki a megyei területfejlesztési tanács törvényes működésének helyreállítására." Uraim, Jókai Mór véresre tapsolná a kezét. Ezt ő már megírta a Kőszívű ember fiaiban; ott úgy hívták, hogy adminisztrátor. Szépen visszatértünk!
Ez a törvény azt is kimondja, hogy a regionális tanács üléseire meg kell hívni a kistérségeket, melyeket a döntések érintenek. Tessék nekem egyetlenegy olyan kistérséget mondani egy adott régióban, amelyet nem érint a más kistérségekre vonatkozó döntés! Mindegyiket érinti, ebből következik, hogy elvileg mindegyiknek ott kéne lenni.
Végezetül, ez a törvény nem kezeli a határmenti kistérségek problémáját. Ez a térségi tanács dolog nagyon érdekes a törvénytervezet szerint, ugyanis a megyei tanácsoknak kéne létrehozni, tehát azoknak a tanácsoknak kéne létrehozni ezt a tanácsot, amelyeknek ezzel a saját hatáskörük, a saját feladatuk csökken. Tehát saját maguk ellen kell hogy meghozzanak egy döntést, amit soha nem fognak meghozni.
Végezetül csatlakozom azokhoz, akik azt javasolták, hogy ezt a törvénytervezetet vissza kellene vonni átdolgozásra. Nem azért, mert nem lenne időszerű, hanem azért, mert ha egyszer folyik egy törvény-előkészítő, ellenőrző munka, akkor talán várjuk meg annak a végét, és a tények alapján döntsünk arról, hogy mi legyen a jövőben, nehogy egy év múlva, fél év múlva újra ezzel a témával találkozzunk.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
