DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Képviselőtársaim! Életemben először adatik meg, illetve az elmúlt ötéves praxisomban, hogy utolsó hozzászólóként, ráadásul ismételt hozzászólóként megpróbáljak kötetlenebbül, és valóban az elhangzottakkal összefüggésben mondani néhány szót.
Amikor ez az egész vita megkezdődött itt egy-két héttel ezelőtt, akkor a lelkem tulajdonképpen teljesen tele volt keserűséggel, mert világos volt számomra, hogy a kormány a maga 51 százalékával ezt a törvényt úgy fogja módosítani, ahogy akarja. Úgy éreztem, hogy tulajdonképpen nincs sok értelme, hogy itt mi megszólaljunk.
(22.30)
Ma este, amikor Torgyán miniszter úr le akarta záratni az általános vitát, akkor azt gondoltam, beigazolódott, lám-lám, értelmetlen dolog egyáltalán beszélni. Most mégis azt érzem, talán azért, mert a hozzászólók közül én voltam a legöregebb - hadd csatlakozzam Göndör képviselőtársamhoz -, hogy agg, hajlott koromra való tekintettel érdemes még egy kísérletet tenni, ezért még egy módszertani javaslattal is megtoldanám az eddigi gondolatainkat.
Én nem tudom, hogyan történik ez a minisztériumban - bár én is dolgoztam államtitkárként egy tárcánál, de nem volt szerencsém foglalkozni ilyen törvényjavaslat elemzésével -, azt javaslom, el kellene olvasni ezeket a hozzászólásokat, ebből kellene csinálni egy tisztességes listát, hogy ezekben mik voltak a fontos gondolatok, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki oldalról jöttek. Mindegyik pártból meg kellene kérni egy-egy olyan hozzászólót, aki jelentősebb és értelmesebbnek tűnő gondolatokat mondott el, és a nyarat kihasználni arra, hogy mielőtt a részletes vita megindul, esetleg bizonyos konszenzusra lehessen jutni. Annyi egybehangzó és kifejezetten előrevivő gondolat volt, hogy nem lehet szégyenteljes a magyar polgári kormányzat miniszterének az, ha létre tud hozni egy olyan egyezséget egy ilyen vita után, amelyik a szavazatok területén eléri azt a bizonyos 80-90 százalékot is.
Miért tartanám ezt nagyon fontosnak? Azért, mert nincs igazuk azoknak, akik egy ilyen törvénynél azt gondolják - s Hargitai képviselőtársamnak is válaszolnék ezzel -, hogy egy vagy három év múlva majd módosítjuk ezeket. Nem! Az alap-törvényjavaslat és az országgyűlési határozat - elfogadom - tele van megoldatlansággal, ami nagyon sok problémát is okoz, de lényegét tekintve mégis progresszív, előremutató törvényjavaslat és országgyűlési határozat volt. Emlékszem arra a hihetetlen vitára, ami ezeket megelőzte, akár az akkori koalíciónkon belül, akár azon kívül. Emlékszem arra a délutánra, amikor Balsay államtitkár úr jelenlétében ez a bizonyos hétrégiós változat végül is több párt jelenlétében, a miniszter úr koordinációjával kompromisszummal ért véget, és belekerült az országgyűlési határozatba, hogy a tanulságok alapján két éven belül - pontosabban 2000 végéig - ezt felül kell vizsgálni.
Mi történik? Elfogadtunk akkor egy kompromisszumot, betettük egy országgyűlési határozatba, de most nem vizsgáltuk felül, hanem egy az egyben beemeljük egy törvénybe és azt mondjuk róla, hogy majd lesz ettől független régió. Nem hiszem el! Ezek a lépések, ez az intézményrendszer önmagát legitimálja, és sajnos rossz irányba fogja legitimálni. Van már annyi történelmi tapasztalatunk, hogy tudjuk, képes erre egy adminisztratív rendszer. Most érdemes megállni, mielőtt ezeket a törvényi megfogalmazásokat megtesszük.
Elmondom, hogy számomra körülbelül mik voltak azok a pontok, amiket mint fogalmakat nagyon gyorsan végig kéne járni, közös értelmezésben vagy elvetni, vagy elfogadni.
Először is jó és helyes dolog, hogy ebben a törvénymódosításban a regionális fejlesztési tanácsot - amit hozzákötünk az ország területét egységesen lehatároló statisztikai-tervezési körzethez - megkülönböztetjük, nevezzük térségi tanácsnak; majdnem mindegy, minek hívjuk, de megkülönböztetjük. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a megkülönböztetés így, ebben a formájában nem konzekvens és nem azt fejezi ki, mint amit Hargitai képviselő úr vagy mások is mondanak. Ez a tervezési-statisztikai körzet gyakorlatilag fejlesztésinek jelenik meg, a benne működő társaságot is fejlesztési tanácsnak hívjuk, és nekik akarjuk adni ezeket az eszközöket és döntéseket, szemben a térségi tanáccsal, aminél pontosan tudjuk, hogy valóban komoly területfejlesztési programok végrehajtására alkalmas, ahol is sem eszközzel nem rendelkezik, nincs meghatározva a döntési jogosultság, és ugyanaz a megyei, ugyanaz a regionális tanács hozhatja létre, amelyik egyébként is létezik, tehát önmagában véve ez csak porhintés, addicionalitás. Ha ki akarnám tisztázni a kettő közötti funkcionális különbséget, máris óriásit nyernék ebben a törvényben. Ez egy nagyon lényeges folyamat volna.
Nagyon lényeges volna megnézni a kistérségi vagy területfejlesztési önkormányzati társulások jogi helyzetét, valóban elfogadni azt, hogy legyen egy jogi személyisége. S attól a pillanattól kezdve egy olyan vertikális rendszert lehet kiépíteni, ami nagyon sok antagonisztikusnak tűnő ellentmondást tud kiküszöbölni. Nevezetesen a kistérségi társulások esetén döntő módon természetesen az önkormányzatokból áll össze, miközben más szereplők is benne vannak. Biztos, hogy a megyei fejlesztési tanácsnál megjelenik az államnak egy képviselete és konkrétan az a gazdasági szervezet, amit kamarának nevezünk. A regionális tanácsnál már ezen önkormányzati szervezetek, gazdasági szervezetek és az állam jelentős jelenléte jelenik meg.
Mi történik az országos területfejlesztési tanács szintjén? Valóban domináns állami szerep is lehetséges. Miért? Azért, mert biztos, hogy az államnak nagyon fontos szerepe van a területfejlesztésben, de biztos, hogy a szubszidiaritást is a maga helyzetében érvényesíteni kell. Magyarul, egy olyan átmeneti rendszert kell felépíteni, amik egymásra épülnek; egyrészt kontrollt is jelentenek, másrészt a pénz természetszerű állami elosztásának megfelelő végrehajtási mechanizmusát is ki tudják építeni.
Ezek a gondolatok nemcsak erről az oldalról jöttek, hanem egyformán jöttek a másik oldalról is, ezeket össze lehet dolgozni és egy egységes rendszerbe lehet illeszteni. Mélyen meg vagyok róla győződve, hogy elképesztő gyorsasággal kéne ebben lépni, mert valóban - hadd mondjam azt a Phare-miniszter úrnak - nagyon fontos volna, hogy megteremtsük azt az eszközt, ami a nemzeti fejlesztési programnak és regionális programoknak a gazdája lehet, de hosszú távon a végrehajtásáért felelős, ellenőrizhető gazdája legyen, ami az európai együttműködéseknek megfelel. Ezek a régiók ezzel a lehatárolással teljes mértékben alkalmatlanok lesznek! Indirekt módon az összes kormánypárti képviselő elmondta - az MDF és a Fidesz is elmondta -, csak nem úgy fogalmaznak, mint mi, hogy alkalmatlan, hanem azt mondják, hogy sajnos időhiány miatt most nem lehetett lefolytatni azt a vitát, amit az önkormányzatisággal, nem tudom, mivel, ugyanazt fejezi ki. Ez pontosan ugyanazt jelenti, hogy ez a dolog erre alkalmatlan!
És amikor a nagyságrendekről, a léptékekről vitatkozunk, tessék elhinni, hogy elképesztő mennyiségű csúsztatás van benne! Azok az európai régiók - amiket nevezünk tartományoknak, régióknak, teljesen mindegy -, amelyek megjelennek a NUTS II. rendszerben, jelentősen ütőképesek, átlagában is messze fölötte álló régiók. Elképesztően gyenge, vak vezet világtalant, történelmi, gazdasági és infrastrukturális összefüggés nélküli régiók ezek. Még programrégióknak - nem tudom, mi ez a fogalom - se alkalmasak!
Szeretnék visszatérni az alapfogalmi rendszerre is. Kérem szépen, aki azt képzeli el, hogy egy régiót lehet létrehozni a 8-as autópálya vagy a 6-os autóút megépítésére, rendkívüli módon téved! A régió fogalmát alapvetően minimálisan négy kritérium közötti kölcsönhatás - a fogalom lényege -, a természeti, a társadalmi, a gazdasági és kulturális szervezetek közötti kölcsönhatás határozza meg. Ha ebből egyet kiemelek, az nem régió, az egy ágazati fejlesztés, és maximum annak a területi hatásait elemző valamilyen együttműködés. Ebből korlátlan mennyiségű lehet, és a világon semmit se zavar. Ha ezeket a kérdéseket tisztességesen, nyugodtan végigbeszélnénk, máris ki lehetne alakítani az alapvető megegyezést.
Ugyanez az ellenőrzés kérdése. Senki nincs az ellenzéki oldalon, aki azt mondaná, hogy nincs szükség a törvényességi felügyeletre. Igen, van. Óriási pénzek elosztása és végrehajtása fog itt megjelenni. És nemcsak az államnak kell kontrollálni az önkormányzati felhasználást vagy a tanácsi munkát, hanem bizony az állami elosztás rendszerét, az állam részvételét is megfelelően ellenőrizni kell. De kérem meghallgatni ezeket a csacsiságokat - nem tudom, minek nevezzem -, ami a törvény konzekvens végigolvasásában jelenik meg, ami túlhatalmat ad egy egyszerű adminisztratív szervezetnek! Ha ezzel egyetért a kormányzat, rég nagy baj van! Ha egyetért azzal, hogy ilyen jellegű szervezeteknek szavazati joggal kell benne lenni, akkor valóban összekeveri a választott szervezeteket, amelyeket így lehet felelősségre vonni, vagy pedig a végrehajtásra utasítható szervezeteket és azoknak a funkcióit. Nem igaz az, hogy egy fejlesztési tanács végrehajtó szervezete - tehát egy munkaszervezet - azonos szervezet magával a tanáccsal. Nem igaz, hogy egy miniszter és egy minisztérium felelőssége azonos egy hivatal, egy dekoncentrált szervezet felelősségével. Óriási különbség van a számonkérhetőség és az egész végrehajtásban a felelősség tekintetében! Ne keverjük egy szervezetbe össze, különítsük külön! Lehet jelen, hozhatja a forrásait, részt vehet a vitákban, részt vehet a program kialakításában, de a döntésben azok legyenek, akiket a választópolgárok igenis - akár parlamenten, önkormányzaton vagy kamarákon keresztül - számon tudnak kérni.
Végül is azt gondolom, hogy ezekben meg lehet egyezni, de ez munkát igényel. Én személy szerint bármikor felajánlom nemcsak a magam, hanem munkatársaim hozzájárulását is ahhoz, hogy ezek a fogalmak kitisztuljanak, és olyan közös egységes rendszerbe lépjenek bele, ami egy önkormányzati törvény módosításáig, egy régió kialakításáig, adott esetben az alkotmánymódosításig kiterjedően megjelenik.
(22.40)
Nem beszélve arról, amit a másik miniszter úrhoz szólva mondtunk, hogy a forrásokkal kapcsolatban vannak problémáink: igen, alapvető baj az, hogy ha hozzányúltuk ehhez a törvényhez, akkor azt a gyávaságot, amit mi nem tudtunk megcsinálni, mert gyengék voltunk, hogy végrehajtsuk, meg kellene lépni. Igenis, most már hosszú távra kell biztosítani a forrásokat, mert pontosan tudjuk, hogy az Európai Unióban hétéves tervezési ciklusok vannak, és nem éves költségvetéshez igazodnak. Magyarul, minimálisan a stabilitást biztosítani kell, ha egyszer intézményt is hozok létre, akkor azt eszközökben is biztosítani kell. Miért nem lehet ebben a törvényben benne? Ezzel a törvénymódosítással nagyon sok mindenre lehetne utalni, csak a szándéknak kellene megjelennie.
Majdnem végezetül hadd mondjam el, hogy azt hiszem, a célok tekintetében tökéletesen egyetértünk. Igen, lehetőleg a leghatékonyabb, a leggyorsabban felépíthető, hosszabb távon is stabil rendszert kell létrehozni, aminek a végső célja természetszerűleg az emberi életkörülmények, a környezet, az infrastruktúra javítása és így tovább. De ennek is kétfajta metszete van, és ez is visszavezethető arra - talán ez a mondanivalóm lényege -, hogy mekkora a különbség egy statisztikai tervezési és egy fejlesztési régió között. Egy statisztikainak nevezett régióban a közös programmal módosítani lehet, mondjuk, a foglalkoztatás szerkezetét általában, elő lehet segíteni a szakképzést, lehet a munkanélküliség arányain, a belső képzési rendszereken módosítani, lehet ellátási rendszert kialakítani, mert ezek normatív alapon is összehasonlíthatók, és egy nagyobb térségben is, egy statisztikai régióban statisztikailag elemezhetők, és meg lehet tervezni a munkanélküliség csökkentését és ahhoz egy eszközrendszert.
De végrehajtani ostobaság és lehetetlen, azt egy meghatározott program alapján olyan régióban lehet, ahol ezek a feladatok, ezek a problémák összefüggnek, és a megoldására azonos eszközöket lehet kiemelni. Számtalanszor elhangzott ebben a teremben, és tipikus esete a Balaton. A Balaton nem egy statisztikai régió, de ahhoz, hogy a Balaton problémáját megoldjam, kistérségi lehatárolásokkal megoldandó az adott feladat, az adott program. Azt gondolom, hogy messze megkülönbözteti a térségi tanács és a statisztikai régió fogalmát.
Azt gondolom, hogy sokkal egyszerűbb, átláthatóbb és valóban stabilabb statisztikai tervezési körzetet kell létrehozni, hogy Magyarország nagy térségét és az európai fejlődést össze lehessen hasonlítani; hogy normális GDP-számítást lehessen végezni, és be kell avatkozni. Az én számításaim egyértelműen mutatják Nyugat-, Kelet- és Közép-Magyarország között azt a hármas különbséget, hogy ha nagyobb középső körzetet veszek - amit egyébként már a statisztikai évkönyvek is számolnak -, és a budapesti központi körzetben vizsgáljuk ezt a GDP-t, akkor 876, az Alföldön 609 és a Dunántúlon pedig 766. Igenis jelentős, statisztikailag nagy léptékű különbségek vannak. Ezt csökkenteni kell, de amikor a csökkentés eszközét meghatározom, mérhetetlen különbségek vannak, és egészen kis térségig le kell tudni ezeket bontani. Ennek a törvénymódosításnak pontosan ki kell tudnia fejezni ezeket a különbségeket, különben egy totális feladatzűrzavar, áthatás, áthallás, eszköztelenség fog ebben megjelenni.
Nagyon szépen köszönöm a türelmet, hogy ilyen későn is megtiszteltek képviselőtársaim a figyelmükkel. Tudom, hogy mi egy kicsit alsóbbrendűek vagyunk - ebben egy kis iróniát a miniszter úr engedjen meg -, még a mi vezérszónokunk és a csapat legszebb szarvasa, Kovács úr is kisebb szellemi képességű, mint Torgyán miniszter úr, ezt tegnap megtanultuk. Én természetszerűleg még csekélyebb értelmi képességű vagyok, mint Kovács úr, de kérem, értse meg azt a szándékunkat, hogy jobbat szeretnénk, együtt dolgozni szeretnénk, békét szeretnénk, és egy törvényt szeretnénk az ország érdekében hosszabb távra.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
