DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy ilyen törvény módosítása kapcsán az általános vitában amellett, hogy az ember igyekszik megfogalmazni jól, vagy rosszul a saját gondolatait, ez az általános vita természetesen alkalmat ad arra is, hogy vitázzunk egymással. Ha ezt így tesszük, az a törvényt csak erősíteni fogja. Nyilvánvalóan alkalom kínálkozik arra is, hogy elsősorban ellenzéki vezérszónokokkal, akiknek mondandójára igyekeztem odafigyelni, és hogy valamelyest a késői órában vitatkozni lehessen, legalábbis az egyikkel, Baráth Etele képviselő úr itt van most is a teremben. A kisebbik volt kormánypárt vezérszónoka nincs itt, ezért az ő mondandóját csak marginálisan fogom... (Dr. Baráth Etele: A MIÉP? - Dr. Lamperth Mónika: Volt kormánypárt.) A volt kormánypártok közül mondtam a kisebbet, a MIÉP-et így nehéz ebbe a sorba sorolni. A volt kormánypártok közül a kisebbik vezérszónokáról beszélek. A mondanivalóm tartalmánál felsejlik majd, hogy kinek az állításaival vitatkozom. Nem lesz ezt nehéz kitalálni. (Dr. Torgyán József visszaérkezik az ülésterembe.)
Egyszóval az első kérdés az, hogy miért módosítjuk a területfejlesztési törvényt. Erre több indokot is találunk. Az egyik indok, ami ezt a módosítást - ha úgy tetszik - egyszerűen kikényszeríti, hogy van ennek a területfejlesztési törvénynek, ennek a '96 óta működő intézményrendszernek olyan és annyi fogyatékossága - most csak egyet említek, és ez a törvényességi felügyelet problémája -, amely miatt már indokolt lenne ezt a törvényt módosítani.
Egy másik, ennél nyomósabb indok, vagy legalább ilyen nyomós indok maga az a kényszer, ahogy Baráth Etele képviselő úr is fogalmazott, amit az Európai Unió megfogalmaz azokkal az elvárásokkal, amelyek arra sarkallnak minket, hogy ezt az intézményrendszert alakítsuk, ennek is a leggyengébb láncszemét, a regionális intézményrendszert, amely ad hoc jellegű. Összeálltak valamilyen módon régiók, és ha akarták, akkor másnap ezt a regionális szerveződést fel is bontották. Egy ilyen instabil intézményrendszer európai uniós forrásokkal történő finanszírozása nyilvánvalóan az Unióban is kétségeket hagyna. Megjegyzem: azt gondolom, hogy megérettek valamilyen módon a feltételei annak, hogy ezt az intézményrendszert ezen a szinten is - ha úgy tetszik - szilárdítsuk.
Egy másik indok, amit bizottsági elnöki megszólalóként elmondtam már, a költségvetési törvény elfogadásakor is előrevetítettük ennek a törvénynek a módosítását, hiszen a költségvetési törvényben forrásokat helyeztünk el arra, ha majd feláll ez az új regionális intézményrendszer, akkor a működésükhöz legyenek meg a források.
Ezek után azt gondolom, érdemes rátérni arra, hogy körülbelül mik azok a nagy csomópontok, amelyeket ez a törvénymódosítás megcéloz. Az egyik ilyen, amit már említettem, a törvényességi felügyelet problémája. Ha közpénzeket oszt el ez az intézményrendszer, és közpénzeket oszt el, ezzel életviszonyokat jócskán befolyásol, akkor egy ilyen intézményrendszerrel szemben a minimális elvárás az, hogy valamilyen szervezet törvényességi kontrollt gyakoroljon felette. Nem hiszem el egyébként, a törvénytervezet indoklásában ott van, hogy kevés jelzés érkezett el kormányzati szereplőkhöz arra vonatkozóan, hogy esetleg vannak törvénytelenül működő részei ennek az intézményrendszernek. Mégis szükséges a törvényességi felügyelet megteremtése.
Tudom, hogy vannak ennek a rendszernek olyan részei, ahol bizony törvénytelenségek előfordultak, és akkor itt hadd utaljak csak egyre. Van olyan regionális fejlesztési tanács ma Magyarországon, amelyik az első pillanattól kezdve illegitim, tehát illegitim szereplője is van ennek a tanácsnak, a törvény által nem oda tett szereplője. Nyilvánvalóan a kistérségek körül kell keresni az ilyenfajta szereplőket, mert ott lehet mozgáslehetőség, hogy ki az az adott kistérségi szereplő, vagy melyik az az adott kistérség, amely megjelenhet egy regionális fejlesztési tanácsban. Amikor valahol politikai szempontokat nagyon mérlegelni akartak a szereplők összeválogatásánál, akkor odáig elmentek X regionális fejlesztési tanács esetében, hogy az önkormányzati társulási törvény alapján létrejött kistérséget vittek be ebbe a regionális fejlesztési tanácsba, ami nyilvánvalóan köszönő viszonyban nincs a jelenleg hatályos területfejlesztési törvénnyel.
Tehát ahogy én tudok egy törvénytelenségi példát, úgy nyilvánvalóan másoknak is lehetnek ilyen tapasztalatai, ezért mindenképpen indokolt ennek a korrekciónak a megtétele. Hogy erős jogosítványai vannak a közigazgatási hivatalnak, vagy sem, ezen lehet vitatkozni. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy mondjuk a legerősebb, a legdurvább lépéssel éljen az adott közigazgatási hivatal vezetője, kellő garanciák vannak ebben a törvényben - csak ismételt, súlyos s a többi, hadd ne idézzem a törvény pontos szövegét. Tehát elhamarkodott és indokolatlan lépésre a törvényességi felügyeletet gyakorlónak nincsen lehetősége.
A másik ilyen jelentős csomópont, amit a törvénytervezet megcéloz, gyakorlatilag úgy fogalmazható meg, hogy valamelyest átrajzolja azt az intézményrendszert, amit a '96-os területfejlesztési törvény valamilyen szinten pályára állított. Nem gondolom én személy szerint azt, és nem hiszem, hogy a kormányzat azt gondolná, hogy az az intézményrendszer, amely most átalakul, az az idők végeztéig ilyen lesz, tehát az úgy tökéletes, és tíz-húsz évig módosítani nem kell ezt a törvényt. Nem, ez egy szükséges kicsi lépés, amelyet most teszünk, és ennél nem több. Ezért azt így kell értékelni. Amikor Baráth Etele egyébként számomra viszonylag szimpatikus megszólalására fogok kitérni, akkor az ő érvelésével szemben az az igazi érvem, hogy ahogy '96-ban nem volt lehetőség egy ideális rendszert a semmiből felvázolni, ma, három év működés után messze nem az ideális rendszert fogjuk megszavazni, amikor ezt a törvényt megszavazzuk, hanem csak a lehető legszükségesebb korrekciókat, de szükséges korrekciókat teszünk ezen az intézményrendszeren.
Amikor azt mondom, hogy valamelyest átalakítja ezt az intézményrendszert, akkor itt elsősorban nyilvánvalóan a regionális fejlesztési tanácsok szintjére gondolok, ahol legalább törvényben megjelöli azokat a régióhatárokat, amelyek ma teljesen elmosódottak és instabilak a jelenlegi törvénytervezetben. Ezt már pozitívumnak kell tekinteni. Nem állítom, hogy ez a lehatárolás, ami most megtörténik, ideális, és hosszú távon is ezek között a keretek között kell gondolkodni, de azt gondolom, hogy ma másra és jobbra nem látunk lehetőséget, és ezért visszanyúltunk ahhoz az országgyűlési határozati javaslathoz, amit valamikor a parlament elfogadott. Ha egy pécsi professzort, egy földrajztudóst idézhetek, Tóth József professzort, ő azt mondja nekem, amikor ilyen kérdésekről beszélünk, hogy régiók vannak, azokat nem kell kitalálni.
(22.10)
Eddig én egyetértek a professzor úrral. Amikor az a gond, hogy határoljuk be ennek a régiónak a széleit, határoljuk be az intézményrendszert, akkor persze kezdődhetnek viták. Így egy kicsit felesleges vitának érzem azt, hogy hét vagy öt vagy kettő régiót hozzunk létre, mert mindegyik mellett vannak érvek és ellenérvek. Nem hiszem, hogy a mostani az ideális. Még egyszer mondom, egyszerűen ma nem érettek meg másra a feltételek, ezért azt gondolom, hogy átmeneti ideig ezzel a régiószámmal, ezzel a lehatárolással és ezekkel a határokkal a területfejlesztési törvény operálni tud. Mindenképp előrelépés, hogy a törvényben rögzített határok lesznek, és így kiszámíthatóbbá teszi e rendszer működését az Európai Unió számára is.
A másik, az átrendezés során lényeges kérdés, amikor ez a törvénymódosítás létrehozza a térségi tanácsokat. Nyilvánvaló annak számára, aki gondolkodik, hogy amit a most hatályos törvény tartalmaz, hogy régiós lehatárolódásokat sugall, ugyanakkor lehetőséget teremt az úgynevezett programrégiók létrejöttére, és a kettő között nem tesz különbséget, ebben nem sok logikát lehet találni. Ha minden egyes infrastrukturális fejlesztésre, amely mondjuk, megyehatárokat lép át, a jelenlegi hatályos törvény szerint mindig lehet vagy indokolt csinálni egy úgynevezett programrégiót, ahogy a jelenlegi törvény gondolkodik - akkor ez az ország semmiből nem fog állni, mint állandóan változó programrégiók sokaságából. Ebben olyan sok fantáziát, azt gondolom, nem lehet találni!
Ezért azt gondolom, hogy indokolt különbséget tenni az érdemi régiók között - Zongor Gábor képviselő úrnak mondanám, ha itt lenne -, amelyek persze most csak megcélzottan tervezési és statisztikai régiók. Ezért volt érdekes azt az okfejtést hallani, hogy Lenártek képviselő úr a tervezési-statisztikai régiókról beszél, és utána Zongor Gábor képviselő úr előveszi az Európai Régiók Chartáját, és felolvassa nekünk azt, hogy az európai régiók mit gondolnak arról a régióról, amelyet mi is szeretnénk majd tíz-húsz év távlatában megteremteni, és felsorolja, hogy az a kormányzati szint alatti szint, választott önkormányzatisága van, és így tovább.
Amit megcélzunk, az ennek a fejlődési pályának az első állomása, és az első állomásaként mindössze ezeket a tervezési statisztikai régiókat akarjuk és tudjuk létrehozni, mert messze nem érettek meg arra a feltételek, hogy az általa és az európai régió által ideális régió fogalmát Magyarországon azonnal meghonosítsuk és ezt az intézményt megtelepítsük.
Tehát ugyanakkor azt gondolom, hogy pozitívum, hogy a térségi tanács intézményét elválasztja a regionális fejlesztési tanács intézményétől.
Egy harmadik ilyen gondolatkör, amelyet a törvény kapcsán meg lehet említeni, hogy valamelyest átrendezi az intézményrendszerben lévő szereplőket. Azonban azt gondolom, durva átrendeződés nem történik. Ennek kapcsán szokás hivatkozni sokszor szubszidiaritásra és egyéb dolgokra, ami persze rendkívül nehezen értelmezhető, mert amikor a szubszidiaritás fogalmáról beszélünk, akkor eléggé furcsa megközelítések is elő tudnak jönni. Mi az, ami ebben a törvénymódosítási tervezetben történik, és csak az történik?
A törvény továbbra is azzal kalkulál, hogy a legkisebb egység, a kistérség szintjén teljes az önkormányzati dominancia, hiszen más szereplők nincsenek ott. Ha a megyei szintet nézem, nyilvánvalóan az önkormányzati dominancia egyértelmű, ott vannak a gazdasági szereplők képviselői, ami számomra megint teljesen egyértelmű, és megjelenik a kormány egy képviselője, jelesül az FVM-miniszter oda delegált képviselője.
Ha a térségi tanácsot nézem, gyakorlatilag ugyanezt mondhatom, ugyanezek a szereplők ott vannak, azzal a kivétellel, hogy ha a térségi tanácsi szereplők akarják, akkor már több miniszter képviselője is megjelenhet e tanácsban, míg a regionális fejlesztési tanácsban nyilvánvalóan a kormányzat és a miniszterek szerepe már dominánsabb, már nagyobb súllyal vannak ott. De ezt azzal is meg lehet indokolni - számomra teljesen érthető ez az indokolás -, hogy a területfejlesztés sokszereplős játék, nyilvánvalóan a régiók szintjén a kormányzat szerepe erősen tetten érhető. Én azt tartanám aggályosnak, ha a kormányzat ilyen módon, a miniszterek képviselőin keresztül nem lenne ott ezekben a fejlesztési tanácsokban.
Tehát nem gondolom, hogy felborul a megszokott rend, nem gondolom, hogy kormányzati dominancia lenne általános ebben az intézményrendszerben. Mindössze azt gondolom, hogy ahogy egy-egy fejlesztési tanácsnak nő a területe, a hatásköre - tehát a kicsitől a nagy felé haladva -, egyre inkább megjelennek a miniszterek vagy a kormányzat szereplői, ami számomra természetes, és meggyőződésem, hogy a munka eredményességét is hozza. Nem gondolom, hogy ez valamiféle partnerségnek, vagy nem tudom én, milyen európai uniós elvárásoknak, jelesül például a szubszidiaritásnak ellent mondana, mert nem látok ilyen ellentmondást.
Végezetül már csak két kérdést szeretnék érinteni - Wiener képviselő úr még itt van a sorok között. Amikor Lenártek képviselő úr a munkaszervezetről szólt, jelesül a regionális intézményrendszer munkaszervezetéről, amelynek ez a törvénymódosítás jogi személyiséget adna, akkor a képviselő úr elmondta, hogy amikor az önkormányzati rendszert az Országgyűlés létrehozta, tudatosan nem adtak jogi személyiséget az önkormányzatok hivatalainak. Igen. A törvény nem adott nekik jogi személyiséget - ugyanakkor nem is zárja ki azt. A mai önkormányzati intézményrendszerben is van arra példa, hogy önkormányzat hivatalának jogi személyisége van, és ez teljesen törvényes. Miért ne lehetne ezt a regionális intézményrendszer kapcsán megtenni? Ez egészen biztos! Kételkedő arcokat látok, de ez ettől még ténykérdés, amit mondok.
Wekler képviselő úrnak pedig az az okfejtése, hogy pusztán azért, mert a regionális szint munkaszervezetének jogi személyisége lenne, ez a tanácsi rendszert idézi - az ilyenfajta szlogenszerű kijelentésekkel nehéz mit kezdeni. Mert ha arra gondol, hogy valamikor a tanácsi rendszerben a szakigazgatási szervnek jogi személyisége volt, igen, persze, hogy volt jogi személyisége, de a törvény által oda telepített feladata is volt, ami lehet, hogy sokszor bántotta a valamilyen módon választott tanács mandátumát.
Ebben az esetben nincs erről szó, mert ha egy önkormányzat a hivatalának jogi személyiséget ad, mivel az önkormányzat adja, megszabja annak mozgási lehetőségeit. Itt a törvény nem ad önállóan feladatokat a munkaszervezetnek, csak a lehetőségét adja meg (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ez a jogi személyiség megteremtődjön.
A másik kérdésről, amelyről szólni szerettem volna, arról nem szólok, mert az időm letelt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)
