DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Talán néhány olyan konkrét üggyel kezdeném, megpróbálva megfelelni Boros miniszter úr elvárásainak, amelyek a vita előrevitelét, vagy a vitában történő egyetértés előrevitelét próbálják megteremteni.
Úgy tapasztaltam mind a vezérszónoki hozzászólásokból, mind pedig a ma délelőtt és ma este elhangzott hozzászólásokból, hogy van néhány pontja e módosításnak, amely párthovatartozástól, illetve kormánypárti-ellenzéki hovatartozástól függetlenül is kritika tárgyát képezi, illetve felveti a módosítás igényét. Mind Becsó képviselő úr, mind mások érintették a hozzászólásukban azt a tulajdonképpen eléggé abszurd elgondolását e javaslatnak, amely úgy kívánja megváltoztatni a szereplők körét a regionális fejlesztési tanácsokban, hogy a reálszféra képviselőit mérhetetlenül alacsony reprezentációban biztosítja, nevezetesen csak a munkaügyi tanács munkaadói és munkavállalói oldalának egy-egy képviselőjében, és ilyen módon az egyébként jelen pillanatban ott szereppel bíró reálszféra-képviselői kamarákat teljes mértékben kihagyja.
Miután ez a Fidesz több hozzászólójának a véleményében elhangzott, és miután az elmúlt héten pénteken Stumpf miniszter úr egy nyilvános fórumon ebben a kérdésben megengedő álláspontot képviselt, mely szerint a módosítások során ez a kérdés kezelhető lesz, azt hiszem, hogy ezen a ponton a benyújtott javaslat jó irányba változtatható, és úgy tűnik a hozzászólásokból, hogy ebben az ellenzék és a kormánypárt egyetértése kialakítható.
A második pont, amelyben szintén lehetett érzékelni vélemények megfogalmazását a kormánypárti oldalról is, ez a bizonyos FVM-hivatal képviselete a megyei fejlesztési tanácsokban tanácskozási joggal, tagsági joggal avagy tagi joggal. Azt hiszem, ha végiggondoljuk, hogy a minisztériumot már képviseli egy személy szavazati joggal - mégpedig bizonyos értelemben megkülönböztetett szavazati joggal - a megyei fejlesztési tanácsokban, akkor célszerű azt a jelenlegi állapotot továbbvinni és fenntartani, amely szerint a törvény kimondja, hogy a dekoncentrált szervek vezetői, akik a területfejlesztésben érintettek, meghívotti státuszban részt vesznek a megyei fejlesztési tanácsok munkájában.
Úgy gondolom, hogy ezen a két ponton az elhangzott vélemények alapján - ha csak a szakmai megközelítést nézzük - kialakítható olyan egyetértés, amely módosító indítványok szövegszerű megfogalmazásával mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról javíthatja a benyújtott javaslatot.
Problémája ennek a javaslatnak, hogy egyrészt - ez ma már kritikaként elhangzott - értékelés lezajlása nélkül került előterjesztésre, illetve azt is problémának érzékelem, illetve tekintem, hogy olyan módon került beterjesztésre, hogy az Országos Területfejlesztési Tanács ebben a tartalomban ezt nem vitatta meg, nem tárgyalta meg - egy másik törvényjavaslatot a februári ülésén tárgyalt. Az Országos Területfejlesztési Tanács május 13-ai ülésén csak úgy került a dolog szóba, hogy a tanács egyik tagja kérte, hogy mivel tudomása szerint a kormány már állást foglalt a benyújtott javaslatról, foglaljon ebben állást az Országos Területfejlesztési Tanács is.
Ezt követően a tanácsban jelen lévő minisztériumi képviselők már nyilván - miután elfogadott kormányjavaslatról volt szó - nem szavaztak, de az összes többi szereplő, tehát aki nem miniszteriális szereplő az Országos Területfejlesztési Tanácsban, egyértelmű álláspontot foglalt el abban, hogy az általam első pontként említett reálszféra képviselete nem megfelelőképpen van szabályozva a regionális fejlesztési tanácsok felállásában. Ennek kapcsán a korábbi, februárban tárgyalt javaslat tartalmával értettek egyet, és nem értettek egyet azzal a javaslattal, amelyik itt az Országgyűlés tárgyalásának a témáját képezi.
Ez már csak azért is érdekes, mert a '96. évi XXI. törvény ma is hatályban lévő szabályozása szerint a 8. § (3) bekezdés a) pontjában megfogalmazásra került, hogy részt vesz a területfejlesztési politika kialakításában és érvényesítésében, s döntés-előkészítő, javaslattevő, véleményező és koordinációs feladatkörben játszik szerepet az Országos Területfejlesztési Tanács. Azt hiszem, ha a tanács eme felhatalmazását komolyan vesszük, akkor azt is mindenképpen komolyan kell venni, hogy ebben a tanácsban májusban döntés született, és ezt a májusi döntést megítélésem szerint érvényesíteni szükséges a parlamenti vitában, akár úgy is, ahogyan már említést tettem róla: ellenzéki, illetve kormánypárti egyetértés alakulhat ki e kérdésekben.
Szeretném megemlíteni továbbá azt is, itt már többen kifogásolták, én is hiányoltam, s az előkészítés során, a bizottsági vitában is elhangzott, hogy ha e törvényjavaslat a következő években kiterjed az általunk áhított és megcélzott európai uniós források megpályázásának feltételrendszerére, akkor semmiképpen nem kerülhető meg az a kérdéskör, amely a törvényjavaslat pénzügyi, gazdasági megalapozását jelenti. És itt nem feltétlenül arról van szó, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén hány forint az az összeg, amely szükséges a javaslatban szereplő intézményrendszer működéséhez, hanem sokkal inkább arra gondolunk és azt hiányoljuk, hogy ennek a javaslatnak a benyújtásánál egyáltalán nincs érintve az a pénzügyi feltételrendszer, amely az uniós források eléréshez szükséges lehet, és szükséges kell hogy legyen.
Nincs érintve az, hogy milyen módon, milyen eszközrendszerrel fogja a kormány biztosítani a magyar finanszírozás, a magyar részvállalás kötelezettségét. Megítélésünk szerint ebben is az jelenti a problémát, hogy a benyújtásakor a kormány eléggé sajátságosan és egyoldalúan értelmezte a partnerség kifejezést; egyoldalúan értelmezte, mert úgy gondolta, hogy csak kormányzati szereplőknek kell partnerségben lenniük a területfejlesztés szereplői közül, és nem vette azonos jogú, azonos státuszú és azonos kötelezettségekkel is bíró partnereknek az egyébként jelen pillanatban ma azonos joggal rendelkező partnereket.
Nagyon fontosnak tartanám, ha ezt a kategóriát, ezt a kifejezést, hogy partnerség és partnerek, kellő tartalommal és kellő súllyal értelmezné újra a kormány, s akkor megítélésem szerint az imént elmondott sarkalatos pontokban a most benyújtott javaslat olyan módon lenne módosítható, olyan módon lenne korrigálható, ami lényegesen javítaná a későbbi együttműködést. Nem tudok elképzelni olyan területfejlesztést sem regionális szinten, sem megyei szinten, amelyben a reálszféra képviselőinek meghatározó szerepe ne lenne.
(22.00)
Nem lehet elképzelni, hiszen azt gondolom, hogy akik ebben a témában némi előzménnyel rendelkeznek, mindannyian tapasztalhatták, hogy valamennyi megyében - s itt már szóba került az északkelet-magyarországi régió és ez a bizonyos hatmegyés régió - rendkívül fontos volt az, hogy a folyamat szereplői milyen viszonyt tudnak kialakítani azokkal a gazdasági, potenciális fejlesztéseket megvalósító szereplőkkel, akik részben e régióban rendelkeznek székhellyel, részben pedig e régióban kívánnak megvalósítani fejlesztéseket.
Nem képzelhető el csak a kormányzati szereplők és csak az önkormányzati szereplők együttműködéséből valós gazdasági növekedésen nyugvó, végcélként az adott régióban, illetve az adott megyében az ott élők javát, az ott élők sorsának jobbra fordulását szolgáló területfejlesztés akkor, ha ebből ki akarjuk hagyni, vagy kihagyjuk a reálszféra szereplőit, kihagyjuk azokat a szereplőket, akik majdan gazdasági fejlődésükkel meg tudják alapozni az ott élők jövőjét.
Én tehát azt hiszem, hogy ezeken a pontokon, amelyeket megemlítettem, kialakítható, hiszen a három kormánypárt közül kettő képviselői itt, a parlamenti vitában is megfogalmazták e témában a vitapontjaikat, illetve feltételeiket. Tehát ezekben a kérdésekben úgy gondolom, kialakítható olyan egyetértés, amellyel módosító indítványok benyújtásával és elfogadásával ez a javaslat végül is olyanná tehető, amely néhány kérdésben legalább fenntartja azt a fajta, általam mégsem hibáztatható konszenzusra törekvést, amelyet a '96. évi XXI. törvény elfogadását megelőzően megéltünk a parlamentben. Megítélésem szerint ha ez még időbe is kerül, most itt van előttünk nyilvánvalóan két olyan hónap, amikor feltehetően a parlamenti vita nem folytatódik.
Ennek érdekében célszerű lenne kezdeményezni lépéseket a kormányzat illetékes szereplőinek is. Tehát ha még időbe is kerül, akkor is megéri azt a fáradságot, amit annak idején a XXI. törvény több mint 90 százalékos elfogadottsága jelentett a parlamentben, mert azért ez egy többpárti konszenzust jelent. Magyarország európai uniós csatlakozása előkészítéseként fontos törvénymódosításnak szerintem jobb, ha ilyen többpárti konszenzuson nyugszik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
