GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon nagy gondban vagyok, többször fontolgattam, hogy a bejelentett hozzászólásomat esetleg visszavonjam, mert annyi minden elhangzott már, hogy egy egységes kerek hozzászólást nehéz ma megtenni. Ami arra ösztönzött, hogy mégis mondjak néhány gondolatot, az Boros miniszter úr - előre elnézést kérek, hogy hivatkozom a miniszter úrra -, mert azt hiszem, az a két perc, amit elmondott, az a fontos.
Megfogalmazta azt a kérdést, amelyre nekünk itt közösen, együtt meg kellene próbálnunk megadni a választ. Jelesül azt, hogy tudjuk-e őt segíteni a munkájában, hogy olyan projektek készüljenek Magyarországon, amelyeket ő sikerrel el tud adni annak reményében, hogy hozzájussunk európai uniós forrásokhoz. Ezen a szálon vetődött fel a területfejlesztés és a régiók kérdése.
Képviselőtársaim! Hiszem, hogy ugyanúgy tudják, mint én, hogy a régió nem a '96. évi törvényben fogalmazódott meg először, hanem már sokkal korábban, és mindig valamilyen kudarc vagy valami miatt ez nem jött létre. A '96. évi törvény elindított egy folyamatot, amely lehet pozitív vagy negatív. Én most ezt a régiókérdésre szeretném exponálni.
Még egyszer teszek egy kísérletet, hogy tisztelettel kérem a miniszter urat, tegye lehetővé, hogy még nyáron foglalkozzunk e kérdéssel. Azt hiszem, hogy azok a képviselők, akik ma itt ülnek a Házban vagy akik már eltávoztak, készek arra, hogy az ötleteiket hozzátegyék ehhez a törvényjavaslathoz annak érdekében, hogy meg tudjunk felelni ennek a követelménynek.
(22.20)
Egy kicsit csipkelődve hadd utaljak vissza arra, amit Hargitai képviselő úr mondott: szóval, ne csak az lebegjen most előttünk, hogy valamilyen laza, lágy, puha keretet alkottunk a régiónak, hanem pont az a cél, hogy eredmény legyen. Úgy gondolom - és ebben Baráth Etelével értek egyet -, hogy ez a törvényjavaslat hiába van az asztalon, hiába fogadjuk el vélhetően október elején - a legszorosabb ütemezés szerint is -, ez nem hoz eredményeket. Tényleg az eredményesség irányába próbáljunk meg ellépni, tehát a tartalmi kérdésekkel kellene foglalkoznunk!
Mi az, ami előttünk van? Ami a törvényből hiányzik, amiről itt már sok szó esett: hogy körvonalazzuk a régiót mint földrajzi, területi valamit. De mi van utána? Mi van az államigazgatással? Miközben azért sokszor és sok helyen beszélünk az államigazgatás hatékonyságáról, a parlament, a kormány, a megye, a város, a kistérség kapcsolatáról, és végig lehet beszélni a karácsonyfát.
Én azt gondolom, hogy ma a kormányzó többségnek nincs meg az a kellő akarata, az a kellő súlya, ami elegendő lenne ahhoz, hogy törvényi szóval azt mondja, hogy márpedig így lesz, és ezt kell csinálni elsejétől. Hogy ez 2000 vagy 2001, az más kérdés. Ha nincs meg, akkor szükség lenne arra, hogy megfelelő konszenzust alakítsunk ki. Most még ott tartunk - én végig figyeltem a vitát -, hogy még ötleteket hozunk, amiket, úgy látom, már rettentő nehéz beépíteni ebbe a törvényjavaslatba.
Miért aggódom? Ha nincs meg ez a törvényi erőhöz való súly, akkor úgy érzem, nincs más lehetőségünk, mint az, hogy a keretszabályokkal egyfajta mézesmadzagot húzzunk folyamatosan a szereplők orra előtt, ami segíti, ösztönzi azt, hogy a régiók kialakuljanak.
Sokan hivatkoztak a kistérségekre. De hitem szerint, és ahogy körülnézek, mindenki tapasztalta, a nyolcvanas évek közepén, amikor a járások kezdték a feladatokat magukhoz venni, és kezdtek igazi közszereplővé válni, a központi hatalom ezt pillanatok alatt megszüntette.
Évek óta beszélünk a kistérségekről, a városokról, a városkörnyékről, de a mai napig nem tudunk megnyugtató megoldást adni a kistelepülések számára, hogy mi lesz velük, miben segítünk, milyen feladatokat kell ellátni. Tehát a kistérség kérdése, amit ők létrehoztak - létrehozták a kistelepülési polgármesterek, nyilván mert a forrás hozzájuk kerül legközvetlenebbül, de ők csak egy egész kis térség dolgait fogalmazzák meg. El kellene jutni addig - én úgy gondolom, hogy ez a szál kínálja ezt a lehetőséget -, hogy egy önszerveződéssel, megfelelő keretszabályokkal alakulhassanak ki a régiók. Azt hiszem, hogy a kormánynak számtalan lehetősége lesz és lenne arra, hogy létrejöjjenek ezek a régiók.
Egy másik kérdés: a gazdasági kamarákról is esett szó, de én ezt a dolgot hadd közelítsem meg egy másik oldalról. Sajnálatosnak tartom, hogy a törvény rettentő szigorúan korlátozza, kik lehetnek a résztvevői akár a térségi, akár a regionális tanácsoknak.
Azt támogatnám, és olyan jellegű módosító javaslatokat szándékozunk beadni képviselőtársaimmal, ami lehetővé teszi azt, hogy a lehető legszélesebb körben vehessenek részt ebben a regionális tanácsban a szereplők, jelesül egyetértve Veres János képviselőtársammal. Nem kellene leszűkíteni, hogy a három kamarából egy-egy fő! Nem, engedjük meg! Ha ma a területi kamara egyelőre megyét jelent, akkor azt mondjuk, hogy a területi kamarák vezetői vegyenek részt. A reálszférát ők képviselik! Ők tudják, hogy milyen valós problémák jelentkeznek egy adott térségben.
Én azt hiszem - és megint hivatkozom Boros miniszter úrra -, a célunk az, hogy ötletek jelenjenek meg ezekben a régiókban, szinte vég nélkül vagy számolatlanul, és ezért lenne szükség arra a hivatali szervezetre, amit én ma nem nevezek meg, hogy mi az, de kell egy szervezet, ami ebből olyan végső formát készít, ami utána egy tényleg valóban eladható projektként jelentik meg.
Tehát azt hiszem, hogy amikor keretszabályról beszélünk, én az irányba szeretném ösztönözni a miniszter urat, hogy nyissuk ki ezt a kaput, engedjük meg, hadd legyen több szereplő, hogy legyenek, akik behozzák az ötleteket! Éppen ezért gondolom azt, hogy nem a kormányzati tényezők túlsúlyának kellene megjelenni az egyes tanácsokban, hanem a helyi, akár a régió, akár a térség szereplői minél nagyobb számban.
Hadd mondjam azt ezen a késői órán: ez még abban is segítene, hogy a politikai kultúra fejlődjön, mert vitatkoznának és győzködnék egymást, hogy mely ötletek azok, amelyek valóban támogatásra érdemesek.
Befejezésül néhány konkrét javaslatot szeretnék tenni. Én azt javasolnám a miniszter úrnak, hogy fogadja el, ha a preambulumot módosítanák, hátha valaki ehhez kedvet kap, és szívesen csatlakozik. Én úgy érzem, hogy rendkívül hosszú, ezt egy rövidebb tőmondatban meg lehetne fogalmazni.
A másik kérdés: amikor a területileg illetékes főépítészről van szó. Ez is abba a körbe tartozik, amiről azt gondolom, hogy ha egyszer három megye lesz a régió, akkor mind a három megyének a főépítésze részt vehessen benne. Mind a háromnak lehetnek olyan javaslatai, ötletei, amelyeket fontos lenne, hogy ott megvitassanak. Tehát ez egy döntés-előkészítési szakasz, és az nagyon jó, ha a döntés-előkészítési szakaszban sokan vehetnek részt.
A kamarák kérdésében, azt hiszem, itt derülne ki az, hogy a kamarák ezen a szinten sok esetben azonos véleményen vannak a kormánnyal. Mert ezekben a tanácsokban a helyi szereplők nyilván területi problémákat, területi feszültségeket fognak megfogalmazni különböző súllyal, amíg a kormány képviselői valamilyen ágazati dolgot képviselnek, és itt lehetnek partnerek a kamarák. Talán ez még abban is segít, hogy a kormányzat ne ellenfélként, ne ellenségként kezelje a gazdasági kamarákat, amelyek a gazdaság szereplőinek az általános érdekeit jelenítenék meg.
Még egy dolog: a kistérségek képviselői. Gondolom, hogy ezt pontosítani kellene, mert a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy szavazati joggal vegyenek részt, ugyanakkor megengedi, hogy az adott kérdésben érintett kistérségek képviselői is részt vegyenek. Itt pontosítani kellene, hogy azok, akik egyébként nem tagjai ennek a rendszernek.
A végére hagytam a felügyelőbiztos kérdését. Nem jogot végzett képviselőként számomra érdekes az a mód, ahogy ebben a körben azt mondjuk, hogy súlyos vagy nem súlyos szabálytalanságok, vagy egyszerűen kimondjuk azt, hogy ismételt szabálytalanságok esetén mi történik. De én azt hiszem, hogy megfelelő jogintézmény áll rendelkezésre ahhoz, hogy a rend helyreálljon, és nem hiszem - én úgy minősíteném -, hogy gyámkodásra, felügyelőbiztos kinevezésére lenne szükség.
Befejezésként megismétlem azt, amit az elején mondtam: ha a miniszter úr mérlegelné, hogy még néhány hónap lehetőséget biztosít a képviselők és a szakértők, a külső érdeklődők számára, hogy gazdagodjon ez a törvényjavaslat! Mindannyiunk közös érdeke, hogy ebből egy megfelelő törvény szülessen, és azt gondolom, hogy megfelelő, nagy súlyú konszenzussal szülessen ez a döntés.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
