KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Az előttünk fekvő törvény általános vitája kapcsán, azt hiszem, nem is érdemes a részletekben elvesznünk, csak néhány fontos, alapvető, a módosítás irányára utaló legfontosabb elemet szeretnék én is kiemelni.
Az első, hogy ez a módosítás mindenképpen az önkormányzatiság rovására és az állami irányítás, a központi hatalom és szervei befolyásának növekedése irányába mutat.
A második állítás, hogy ez a javaslat merev, nem a múltban gyökerező, és nem a körülöttünk lévő változásokra alkalmas regionális szerkezetben gondolkodik, hanem hatalmi szóval eldöntött, sokszor véletlenszerű, de mindenképp mesterséges határok mentén.
A harmadik, hogy a benyújtott javaslat nem az alulról szervezett programrégió, hanem a felülről irányított állami programok végrehajtása alapján szerveződik.
A negyedik, ami számomra talán a legszomorúbb tény, hogy a választott és a delegált tagok, a testületek választott és delegált tagjainak az aránya a testületekben egyértelműen a delegált tagok irányába lép, és ez azért szomorú tény, mert úgy tűnik, hogy a Fidesz vezette koalíció nem bízik, nem hisz a választott testületekben. Ugyanakkor olyan módon tör be hatalmi területekre, mintha az elmúlt választásokkor nem parlamenti választások zajlottak volna le Magyarországon, hanem egy globális hatalmi választás.
Még egyszer visszatérve az egyes pontokra, az önkormányzatiság és az állami irányítás kapcsolatára: a kormány több ponton érzékelteti, hogy a különböző szintű szervezetekben a kormány kinyújtott jobb kezeként működnek a delegált személyek, s a testületeken keresztül kívánja a kormány a kormányzati programot megvalósítani. Elegendő csak néhány példát mondani, például hogy a megyei területfejlesztési tanácsokban túlsúlyban vannak a kormányzati delegáltak; hogy nem szerepel például a kamarák delegáltja a testületekben, ami döbbenetes, mert arra utal, hogy a civil szférával azon a szinten, még kamarai szinten sem tud vagy kíván kommunikálni; hogy kikerülnek a fejlesztési döntéseket hozó testületekből a vállalkozói képviseletek, kikerülnek a fejlesztést megvalósító és a fejlesztésben érdekelt szervezetek képviselői, s tulajdonképpen nagyon leszűkített, állami és önkormányzati delegáltakból álló testületeket kíván létrehozni.
Nagyon megfontolásra javaslom a Magyar Demokrata Fórum erőteljes kritikáját, amely megfogalmazta, hogy az alulról szervezett programrégió jelentheti az alapját egy jövőbeli sikeres területszervezési koncepciónak.
A második az önkormányzatisággal szemben irányuló központi hatalom előtérbe kerülése. Sok ponton észrevehetjük, hogy az önkormányzatiság sérült; a költségvetési törvénynél láthattuk a finanszírozási rendszer megváltoztatását; a pénzei megcímzése eszközében korlátozza az önkormányzatot, hiszen az oktatási finanszírozás átalakítása egyértelműen a szabad pénzeszközök csökkenését és a más törvényben előírt kötelezettségek alapján a megcímkézett támogatási rendszert alakítja ki, korlátozva ezzel az önkormányzatok mozgásterét, az önkormányzatiság lényegét.
(20.20)
Végül most már a programok, a tervek, a célkitűzések szintjén is korlátoz, és így gyakorlatilag nemcsak a működtetés, nemcsak a fenntartás, hanem a fejlesztés, a jövőre vonatkozó tervezés kérdésében is nagyon erősen korlátozza az önkormányzatokat.
Az általános vitában a kormányzati oldalról elhangzott, hogy ezt a javaslatot a bibói szellemiség járja át. Nos, én nem akarok senkit sem megbántani, de azt gondolom, hogy nem szabadna Bibóra hivatkozni egy ilyen törvényjavaslat során; egyrészt, mert le is járatódik így a bibói szellemiségre való hivatkozás, nem maga a szellemiség, hanem a hivatkozás, másrészt egész gyermekkorom a "Láttam Lenint!" hivatkozás jegyében zajlott sokszor. Nem lenne jó, ha új korszakokat nyitnánk, és a szakmai érvek helyett az ilyen hivatkozások teremtenék az alapot, és aki kritizálja ezt a dolgozatot, ezt a tervezetet, az mintha Bibóval, az ő szellemiségével menne szemben. Higgyék el, ebben a tervezetben egyetlen mondat erejéig sem fedezhető fel a bibói szellemiség.
Szeretnék beszélni a Balatonról és a kistérségekről is, hiszen ez a javaslat, ami előttünk áll, ezeket a kérdéseket egyáltalán nem tudja kezelni, a kistérségi társulások ügyét, a kistérségi fejlesztéseket, az olyan rugalmas és önálló problémával rendelkező fejlesztési területet, mint maga a Balaton és térsége. Ezeket nem tudja kezelni. Szeretném felhívni a kormányzat figyelmét, hogy itt, miután a településszerkezetből adódóan, különösen a kistérségi társulások vonatkozásában nagyon nagy szükség lenne ezeknek a jó működésére, jó lenne, ha a nyári szünetet kihasználva a kormányzat egy egyeztető munkával megpróbálná a működő, már meglévő kistérségi társulásokkal, önkormányzatokkal felvenni a kapcsolatot, átbeszélni a törvényjavaslatot, és megegyezni azokban a pontokban, ahol az új javaslat, vagy egy új formában benyújtandó javaslat már valóban segítené ezeket a társulásokat. Európában szinte egyértelműen kirajzolódik, hogy a regionalitás rugalmassága éppen a kistérségi társulásokon alapszik. Azok azok az egységes kisebb szerveződések, amelyek megteremtik a nagyobb régióban az együttműködés lehetőségét.
Számomra megint csak nagyon szomorú tényként olvasható ki az anyagból, amit említettem is, a választott testületekben, a választott képviseletben való hitetlenség. Nem akarom azt mondani, de muszáj a mai nap után: a mai parlamenti vita is ezt tükrözi, vagy a parlamenti jelenlét, vagy jelen nem lét, hiszen már olyan szintig ment el a bizalmatlanság a parlament munkájával szemben, hogy az a kormányzati oldal, amely nem kíván vitatkozni a területfejlesztésről, még a szót is megvonná attól az oldaltól, amely legalább el szeretné mondani a véleményét a tervezetről.
Ez azért mégiscsak példátlan, és mégiscsak valami olyasmit tükröz, hogy itt van a nyár, menjünk már haza, mit kell erről a törvényjavaslatról beszélni. Meggyőződésem, hogy vannak azért olyan képviselők, vannak olyan személyek itt, a parlamentben, akik a megválasztottságukban és ily módon a küldetésükben hisznek, és nem kellene az ilyen választott testületektől megvonni a szót. Ugyanez vonatkozik a civil szervezetekre, és az országszerte megválasztott civil szervezeteknek benne van a helye a területfejlesztés, a jövő meghatározásában. El nem tudom képzelni, hogy olyan fejlesztési testületek, tanácsok jöjjenek létre, amelyekben nincsenek benne a kamarák.
Kivel akar kommunikálni? A gazdasági szereplőkkel hogyan akar egyetértésre jutni? A fejlesztési törekvéseket hogyan akarja, a helyi törekvéseket a realitásokkal összhangba hozni, ha nem teremti meg a párbeszéd fórumát, ha nem teszi lehetővé, hogy civil szervezetek ott legyenek ebben a testületben, és érdemben kifejthessék a véleményüket?
A másik érdekesség, hogy ugyanakkor, amikor ezeket a szervezeteket látszólag gyengíti, hiszen nem von be - itt a fejlesztési tanácsokról van szó - olyan szervezeteket delegálás vagy képviselet formájában, akiknek ott lenne a helye, erre azt mondhatnánk, hogy ezek szerint gyenge szervezetet akar létrehozni, valójában pedig nem, mert ugyanakkor az állami túlsúllyal és az adminisztratív lehetőségekkel ezen törvény elfogadása esetén egészen az önkormányzati hatáskörig, az önkormányzatiságig tud előrevonulni, hiszen az a képtelen javaslat is benne maradt az előterjesztésben, hogy tulajdonképpen akár egy polgármester felfüggesztéséig is eljuthat egy tisztviselő. Azt gondolom, ez azért mégiscsak már az alkotmányosság próbáját sem biztos, hogy kiállja, mindenképpen távol van a hatalmi ágak függetlenségétől, az önkormányzatiság és a kormányzati szerep tévesztését jelenti ez.
Összefoglalva: én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezzel a módosító tervezettel nem az a baj, hogy egyes paragrafusaival nem értünk egyet, hanem az a baj, hogy az a szellemiség, az a látásmód, az a változtatási irány, amit tükröz ez a javaslat, számunkra elfogadhatatlan. 1990 óta nem ebbe az irányba megy az ország, és nagyon szomorú lennék, ha visszalépnénk 1999-ben, vagy az új évezredet azzal kezdenénk, hogy már nem a demokratizálódás, nem a rendszerváltás által kitűzött eszmék irányába haladunk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
