LENÁRTEK ANDRÁS
LENÁRTEK ANDRÁS
LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztésről szóló 1996. évi XXI. törvény előttünk levő módosítása kapcsán elöljáróban a törvénymódosítás kiemelt elemeiről szeretnék szólni, majd a későbbiekben egypár gondolattal reagálni a vitában eddig elhangzottakra.
A törvénymódosítás elsődleges célja, hogy a területfejlesztés intézményrendszere tovább erősödjön. Ezen belül csak részben foglalkozik a törvényjavaslat a megyei szintű területfejlesztési tanácsok tevékenységének pontosításával. Ezek közül is talán legfontosabb az eddig nem biztosított törvényességi felügyelet megjelenítése.
A törvényjavaslat kiemelt területe az intézményrendszer középszintjének, uniós fogalmakat alkalmazva a NUTS-II. szintnek a továbbfejlesztése, illetve az intézményrendszer működési feltételeinek további pontosítása. Miért is kerül erre sor? Egyrészt igaz az, hogy a 38/1998. számú Ogy. határozat már kialakította a törvényjavaslatban is szereplő hét tervezési és statisztikai régiót, a gyakorlatban azonban igazság szerint ez nem működik.
Itt említeném meg például az Északkelet-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácsot, ahol hat megye fogott össze fejlesztési elképzeléseik megvalósítására. A fejlesztési tanács működési területe nagyobb, mint az Ogy. határozatban megjelölt, illetve a mostani törvényjavaslatban is szereplő régió, de kitűzött céljai sok esetben egybeestek a jelen törvényjavaslatban megfogalmazott regionális célokkal.
A tanács működésének eddigi tapasztalataiból leszűrhető, hogy a sokszor eltérő érdekek lassú egyeztetési folyamata a területnagyság - ez körülbelül egyharmad országnyi területet jelent - és az eltérő gazdasági szerkezet miatt a döntések - így a tanács működése is - sokkal hosszabb időt vett igénybe a kívánatosnál. Ez nem volt jó.
Így fordulhatott elő például, hogy bár az akarat valamennyi szereplő részéről megvolt, mégsem sikerült hathatós intézkedéseket hozni a Phare-Sop '96-os programjának végrehajtásában, így a pénzeszközök gyors és hatékony felhasználásában.
Itt szeretném megjegyezni, hogy ahogy már ezt Becsó képviselőtársam is említette, ismerve a törvényjavaslat jelenlegi tartalmát, három megye - Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye - már előrehaladott tárgyalásokat folytat az új regionális szintű intézményrendszer kialakítása érdekében. Javasolnám ezt innen más megyéknek is, hogy lépjenek ki ebből a mókuskerékből, és minél hamarabb kezdjék meg azt az érdemi és tervezőmunkát, ami a későbbiek folyamán nyilván sok problémát meg fog oldani.
Tisztázni szükséges azt is, hogy a régiók létrehozását külső körülmények is indukálták. Az európai integráció közelsége és a Phare-segélyek, valamint a 2000-ben már megnyíló egyéb uniós programok - például az ISPA, a Shapard is - kényszerítő erővel hatnak abba az irányba, hogy egy törvényileg garantált, központilag elfogadott intézményrendszer kerüljön kialakításra. A regionális területfejlesztés törvényjavaslat szerinti egységei megfelelnek az Unióban alkalmazott nagyságrendnek, azaz az 1-2 milliós lélekszámot magukban foglaló régióknak. Meg kell jegyezni azt is, hogy ez a mutató országonként más és más. Ez nem egy egzakt szám. Franciaországban, Hollandiában például nagyobb lélekszámot foglalnak magukba a régiók.
Az is igaz - ez már a vitában szerepelt -, hogy a dunántúli régiók esetében kisebb, a központi régió esetében nagyobb a lakosságszám 1-2 milliónál, ami, azt gondolom, hogy ennek ellenére semmit nem von le a javaslat kivitelezhetőségéből. Az is igaz, hogy ha csatlakozni akarunk az Unióhoz, az általánosan nem jelenti minden formalizált szabály automatikus elfogadását, ott ahol pedig nincs markáns előírás - ilyen például a területfejlesztési intézményrendszer -, ott nyilván nincs jelentősége az igazodásnak.
A regionális fejlesztési tanácsok létrehozása két további fontos gondolatot vet fel. Először is ki kell mondani, hogy a törvényjavaslat életbelépésével olyan új intézményrendszer kerül kialakításra, amely történelmileg előzmény nélküli. A regionális fejlesztési programok tervezése, menedzselése, finanszírozása izgalmas szakmai kihívás, melyben egyeztetni kell a helyi - vagyis az adott projekthez kapcsolódó - érdekeket az országos kormányzati koncepciókkal és részben az EU elvárásaival is úgy, hogy az adott térségben mindez segítse a gazdaság fejlődését, mérsékelje a területi-társadalmi egyenlőtlenségeket, és járuljon hozzá a fenntartható fejlődés elvének érvényesítéséhez.
Az ágazati, a regionális és a helyi célok és érdekek összhangjának megteremtése nem kis feladat. Másodsorban a régiók kialakítása során továbbra is hangsúlyozni kell azok területfejlesztési program jellegét. Nincs szó tehát jelenleg, illetve belátható távon arról, hogy a regionalitás kiterjedjen a közigazgatás területére.
Tisztelt Országgyűlés! A regionális tanácsok működésének alapvető feltétele, hogy megfelelő szakmastruktúrájú, professzionális munkaszervezetek jöjjenek létre. A megyei területfejlesztési tanácsok működésének eddigi tapasztalatai azt igazolták, hogy célszerűbb a tanács tevékenységét különválasztani a munkaszervezettől, a programfinanszírozást a működésfinanszírozástól, a stratégiai döntéseket az operatív döntésektől.
Ezért támogatandó a vitában elhangzott ellenzéki véleménnyel szemben az, hogy a javaslat szerint jogi személy legyen a munkaszervezet is. Ezzel kapcsolatban képviselőtársaimmal együtt további módosítókat nyújtottunk be. Miért tartjuk ezt fontosnak? Elsősorban azért, mert a megyei területfejlesztési tanácsban szerzett tapasztalataink mondatják ezt. A regionális területfejlesztési munkaszervezet jogállása kezdetben annyira nem volt egyértelmű, hogy sem az APEH, sem a cégbíróság nem tudott állást foglalni a munkaszervezet mibenlétével, könyvelésével, mérlegkészítésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Ezt elkerülendő lenne célszerű az önálló jogi személyiség, és azért is, mert a munkaszervezet kapcsán így külön pályázati lehetőségek is nyílnak, és egyéb forrásokat is gyűjthet az egész rendszer; például áfát igényelhet vissza s a többi.
(21.30)
Tisztelt Országgyűlés! Az EU eltérő kultúrájú, hagyományú, szuverén államokból áll. Így a területfejlesztés intézményrendszere is változó. Van, ahol a gazdasági élet szereplőinek részvétele a törvényjavaslathoz képest markánsabb, például Németországban, van, ahol még ettől is nagyobb szerepet kap a központi kormányzat, Nagy-Britanniában, Portugáliában.
A törvényjavaslat elsősorban a régiók kialakítására teszi a hangsúlyt, a 96. évi XXI. törvény más elemeinek módosítását csak mértékkel és kellő óvatossággal kezeli, mivel az elmúlt három év tapasztalatai talán nem elengedőek nagyobb lélegzetű átalakításhoz.
Ellenzéki képviselőtársaim a törvényjavaslat egyik hibájának rótták fel azt, hogy hiányzik a '96. évi XXI. törvény hatáselemzése. Azt gondolom, az eddig elmondottak alapján nem ez volt az alapvető cél, nyilvánvalóan más motívumok; itt az idő és a Phare-segélyek és az előzőekben elmondottak tették szükségessé, hogy működőképessé tegyük a NUTS II. szintű intézményrendszert.
Megjegyezni kívánom, ha már az elemzéseknél tartunk, hogy egy tanulsággal szolgált a '96. évi XXI. törvény. A törvényalkotás meglehetősen hosszúra nyúlt, nagy vitákat váltott ki mind az akkori politika, mind a témával foglalkozó szakemberek körében. Végül is elfogadásra került, csak egy dolgot felejtett el rendezni a törvény, mégpedig azt, hogyan fog működni az intézményrendszer, hogyan illeszkedik be a gazdasági életbe, milyen törvényi, pénzügyi szabályai vannak. Mint ahogy az előbb is említettem, sem az APEH-nél, sem a cégbíróságnál, sem a minisztériumnál nem lehetett kezdetben állást foglalni arról, hogy milyen szervezet a tanács, hova és kinek kell beszámolnia, áfaalany-e vagy nem, kell-e mérleget készítenie és azt hová kell benyújtania. Sok szakembert vont el az operatív teendők végzése alól az ezen kérdéseknek való utánajárás és a szervezet törvényes működtetése.
A törvény hatálybalépése után több mint fél évvel került rendezésre ez a szabályozás, és csak jelen törvényjavaslat kapcsán fogalmazódik meg a felügyelet kérdése, a közigazgatási hivatalvezető hatáskörébe utalva azt.
Fontos az országos területfejlesztési koncepcióban meghatározott tervezési-statisztikai alapú regionális fejlesztési tanácsok létrehozása, feladatkörük pontosítása és intézményrendszerük átgondolása mellett a térségi fejlesztési tanácsok számára az önkéntességet biztosítani. Ez azért indokolt, mert egyrészt ezeket a térségi szervezeteket nem kell megszüntetni, másrészt tisztázódik ezen szervezetek hatás- és feladatköre.
Ellenzéki képviselők felvetették, hogy a területfejlesztés regionális kialakítását együtt kellene tárgyalni a közigazgatás rekonstrukciójával. Személy szerint ennek nem érzem időszerűségét több okból sem. Ehhez mindenképpen egy hosszabb érdekegyeztetési folyamat szükségeltetik véleményem szerint, másrészt pedig a nagy történelmi múltú közigazgatási egységek, a megyék ma jelentős alkuerővel bírnak, ezért ez a folyamat biztos, hogy elhúzódna. Ma az idő ellen dolgozunk, mint ahogy említettem, azon kívül a politikai, társadalmi és civil szerveződések ma a megyére épülnek, így a megyék jelentőségét csökkenteni, az adott helyzeten mozdítani véleményem szerint elképzelhetetlen.
Központi kormányzati oldalról vizsgálva természetesen ma is vannak olyan szervek - dekoncentrált szervezetekre gondolok -, amelyek a hatékonyság vagy egyéb szakmai sajátosságok miatt több megyére is kiterjedő hatáskörűek; például a "vizig"-ek, a környezetvédelmi felügyelőségek.
Nagy figyelemmel kísértem Wekler Ferenc képviselőtársunk véleményét, mivel tudom, hogy a területfejlesztés iránt régóta elkötelezett, kiváló szakember. Sok hasznos felvetés mellett említést tett arról, hogy a jelen törvényjavaslat hatásait vizsgálva elképzelhető, hogy a megyei közgyűlési elnökök nem tudnak majd megfelelni ennyi feladatnak. Azt gondolom, hogy ha - bár Wekler úr nincs itt - egy példán, jelesül a saját esetén vizsgálnánk meg, ez az érvelés nem állna meg. Országgyűlési képviselőtársunk - Wekler úrról van szó - tudomásom szerint a parlament alelnöki teendőin túl települési képviselő, a kistérségi társulás elnöke, ezzel a megyei területfejlesztési tanács tagja, sőt alelnöke, a 6. és 56. regionális területfejlesztési tanács elnöke - ez körülbelül öt funkció. Megfordul az is a fejemben, hogy ezek a funkciók mennyire összeférhetők, de nem erről akarnék inkább beszélni. Azt gondolom, ismerve képviselőtársunk szakmai képességét, én feltételezem azt, hogy ezeket a funkciókat mind el tudja látni, következésképpen nem értem őt, miért gondol a megyei közgyűlési elnökökről ettől kevesebbet.
Felmerült, hogy a régiók mennyire decentralizáltak és mennyire dekoncentráltak. Azt gondolom, nincs sehol leírva, hogy a decentralizáció egyedül alkalmazható eszköz a célok elérése érdekében. Ellenzéki képviselőtársaim többször jelezték ezt. Én azt gondolom, hogy a kormány a tervezési-statisztikai régiókon keresztül szándékozik megszervezni a kormányzati működés regionális elemeit és biztosítani ezek összehangolását, ezen elvek összehangolását - például munkaerőpiac, környezetvédelem, gazdaságfejlesztés, infrastruktúra-fejlesztés.
Több szocialista képviselőtárunk felvetette, hogy a regionális tanács kormányzati túlsúlya nem felel majd meg az EU elvárásainak. Ugyancsak nehezményezik azt, hogy a gazdasági szereplők ki vannak zárva, ami az Unióban elképzelhetetlen. Mint már az előzőekben is mondtam, az EU regionális elvárásai nagyon mértékletesek. Valószínű, hogy ennek is betudható például, hogy a Tony Blair vezette angol kormányzat olyan törvényt vezetett be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ahol a döntéshozó regionális szervezetek csak a kormány által delegált személyekből állhatnak, tehát van olyan példa rá Európában, szocialista kormány esetében...
