T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy Becsó képviselőtársam nincs a teremben, mert örömmel hallottam azt a megállapítását, hogy a hatályos törvény módosításának célja szerinte is az lehetne, hogy a módosított változat kiküszöbölje a törvény gyakorlati alkalmazásából létrejövő feszültségeket, és építse be a feltételrendszer változásából következő módosításokat. El szerettem volna mondani tisztelt fideszes képviselőtársamnak, hogy ez a törvénytervezetben nincs benne. Mindazonáltal egyetértek ezzel az okfejtéssel, amit több képviselőtársam délelőtt már hangsúlyozott is.
Most nem kívánok a törvényjavaslatnak azzal a kritikájával foglalkozni - pedig természetesen egyetértek vele -, hogy az önkormányzatiságot mily módon sérti és a kormányhatalomnak mily módon enged teret ebben a rendszerben, amely alapjában véve különbözik az eredeti törvény filozófiájától. Néhány olyan lényeges pontra szeretném felhívni a figyelmet, amely véleményem szerint a területfejlesztés hatékonyságát, hatásosságát lényegesen meghatározza.
Horváth képviselő úrnak szeretném mondani, nem túl nagy öröm az, hogy a kormány évenként költségvetési összegben határozza meg a területfejlesztéshez tartozó pénzeszközöket, mert e tekintetben nyilvánvalóan kiszámíthatatlan kicsit, és nem eléggé hatékony a területfejlesztés. Az eddigi törvény kritikájaként ez is megfogalmazódhat, de a törvénymódosításban a továbbiakban erre vonatkozóan nincs semmi.
Természetesen nagyon fontos az is, hogy az EU regionális fejlesztéspolitikájához illeszkedő területfejlesztési törvénytől elvárható legyen, hogy a végrehajtás szempontjából biztosítsa a regionális fejlesztésben szerepet játszó kormányzati szervek és intézmények működésének koordinációját, azaz segítse elő az agrárium, az ipar, a kereskedelem, a turizmus, a kutatás-fejlesztés s a többi szabályozását, valamint a területi és vidékfejlesztési kormánypolitika összhangját. A kormányzat jelenlegi struktúrája e tekintetben nem megnyugtató, szükség lenne a jelenlegi működési diszfunkciók feloldására.
Mire is gondolok tulajdonképpen? Az Orbán-Torgyán-kormány először a döntéshozatali szervezetet módosította, külön minisztériumot kapott a Phare-ügyek menedzselése, a vidékfejlesztés és a kancelláriában, a Miniszterelnöki Hivatalban is létrejött egy területfejlesztéssel foglalkozó államtitkárság. Ráadásul ha abból az alapelvből indulunk ki - ami szerintem mindenki számára egyértelmű -, hogy a területfejlesztési politika az általános gazdaságpolitika függvénye, akkor nem tekinthetünk el a Gazdasági Minisztérium szerepétől sem. Csak utalni szeretnék arra a tényre és ellentmondásra, amely a területfejlesztési törvény módosításában benne van, hogy ezek a szereplők nem egyforma hangsúllyal kapnak helyet egy-egy regionális fejlesztési tanácsban, ugyanis vannak, akik megfigyelő státuszban vannak jelen és vannak, akik szavazati joggal bírnak.
További probléma az is, hogy mennyi központi akarat maradjon a döntésekben, és mennyi legyen a helyi autonómia. Az előzővel kapcsolatban a jelenlegi kormány esetében sokszor az az ember benyomása, hogy az állam minden döntéshozatalban benne akar lenni. Ezenkívül a kormányzati főszereplő megnevezése tulajdonképpen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, ami abból a szempontból, amit az előbbiekben elmondtam, nem egészen egyértelmű.
Nagyon fontos kérdés az is, hogyan illeszkedik a törvényben létrehozott intézményrendszer és döntéshozatali rendszer az EU regionális fejlesztési politikájához, megfelel-e ez a fejlesztési politika az EU strukturális alapjai számára, hiszen ez lényeges momentum abban a tekintetben, hogy hogyan tudjuk a pénzeket majd megszerezni. A területfejlesztés európai tapasztalatai azt igazolják, hogy a területfejlesztési intézményrendszer legfontosabb feladata a fejlesztendő térségek gazdaságának élénkítése, természetesen a partnerség elvének figyelembevételével.
A LXVI. törvény megszületésekor nem vették figyelembe, hogy Magyarországon az Európai Uniótól elnyert Phare-források segítségével már kialakult egy gazdaságfejlesztési intézményrendszer és annak országos hálózata, amely vállalkozásfejlesztési hatáskörben tulajdonképpen regionális fejlesztési feladatokat látott el. A törvény nem biztosította ennek a rendszernek az illeszkedését, és így egy párhuzamos intézményrendszer alakult ki a területfejlesztés és vállalkozásfejlesztés tekintetében. Véleményem szerint ezt a helyzetet valamilyen módon fel kellett volna oldania a törvénymódosításnak.
Az általam felvetett kérdésekre természetesen akkor lehet válaszolni, ha figyelembe vesszük, hogy a területfejlesztés fő szereplője a gazdaság. Ezt a tényt a törvénymódosítás teljes egészében figyelmen kívül hagyja. Ahhoz, hogy a magyar gazdaság a fejlett gazdaságok világába bekerüljön, a fejlesztéspolitikának tudatosan kell vállalni, hogy egyre nagyobb számban létrejöjjenek azok az önfejlődésre képes centrumok, amelyek képesek további fejlődési kapcsolatokat generálni maguk körül, mint egy szélesedő gyűrűben. Ehhez megerősödő vállalkozói kör, több gazdasági szereplő és azok széles kapcsolatrendszere szükséges. Ebből következik, hogy a gazdaság szereplőinek szándékait a területfejlesztésnek figyelembe kell venni.
A törvénymódosítás a regionális területfejlesztési tanács tagjainak és a térségi tanács tagjainak meghatározásakor - miközben egyébként a gazdaságfejlesztés területi koordinációs feladatainak kiemelését hangsúlyozza - a régió gazdasági szereplőinek képviselőjét tulajdonképpen kihagyja a regionális fejlesztési tanácsokból.
A törvénymódosítás a régiók kialakításánál nagyobb szerepet szán a közigazgatási, politikai kezelhetőségnek, mint a gazdaságfejlesztési megfontolásoknak, és ez a későbbiekben nagyon káros lehet.
A törvénymódosítás nem alkot átlátható, koherens döntéshozatali rendszert az ország, a régió, a megye és a térségek között. Pedig a területfejlesztési folyamatok fő szervezői a helyi önkormányzatok, a kistérségi társulások, az önkormányzatok szövetsége és helyenként a civil szervezetek, ahol a helyi érdekek megjelennek, és az alulról felfelé történő építkezés természetszerűen adott lenne.
(21.00)
A törvénymódosítás nem rögzíti azt a fontos tényt sem, hogy a regionális fejlesztési tanácsok hogyan fogják támogatni a rendelkezésükre álló pénzekből a régiófejlődést elősegítő programokat pályázati úton vagy egyéb szempontok alapján.
A területfejlesztési tanácsokat a törvénytervezet tervezési statisztikai régióban kívánja létrehozni. Ugyanakkor nem ad semmiféle szabályozási keretet arra az esetre, ha a statisztikai régió helyett a fejlődés során kialakult gazdasági régió kíván együttműködni és együttdolgozni. Számos konfliktus fakadhat a későbbiekben abból, hogy egy-egy megye nem abban a régióban van jelen, mint ahogy a képviselőtársaim erről már beszéltek, amelyhez gazdasági múltja, üzleti kapcsolatai, infrastrukturális rendszerei kötik. Ilyen például - amint Baráth Etele képviselőtársam is említette - Nógrád megye is, amely nem igazából illeszkedik szervesen az északkelet-magyarországi régióhoz. Természetesen lehet más példát is mondani az országból, Zala megye vagy Szolnok megye példáját, amely nyilván ezeket a problémákat felveti.
A törvénymódosítás nem tesz semmilyen lépést az egyéb pályázati rendszerek és a rendelkezésre álló források koordinációjára, és tisztázatlan marad a törvényszövegben a területfejlesztés és a gazdaságfejlesztés alapfogalmainak alkalmazási köre is.
A regionális fejlesztéspolitika intézményrendszerének kialakítására a törvénymódosítás szerint az FVM hivatott. Amint már említettem, a kormány hivatalba lépésekor a kormányzati munka hatékonyságának fokozása érdekében módosította a kormányzati struktúrát, és létrejött az IKIM helyett a Gazdasági Minisztérium. Bár a gazdasági stratégia készítése ennek a GM-nek a feladata, a regionális gazdaságpolitika meghatározásában ez nem nagyon látszik, így nem tudjuk, hogy a gazdasági stratégia célkitűzései és a vidékfejlesztés szempontjai hogyan, miképpen hangolódnak össze. Ráadásul a Gazdasági Minisztérium gyakorolja a felügyeletet a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és annak országos hálózata felett is, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a GM stratégiai irányítása alatt áll ez az intézményrendszer. Mindenképpen hasznos lenne, ha a regionális fejlesztési feladatok kapcsán a vállalkozásfejlesztés intézményrendszerének szakmai tudását, kapcsolatrendszerét hatékonyan alkalmazni lehetne, azaz a továbbiakban nem válna élesen ketté a területfejlesztés és a vállalkozásfejlesztés intézményrendszere.
A törvénymódosításnak arról is szólnia kellett volna, hogy a rendelkezésre álló források hatékony felhasználását miképp kívánja biztosítani. Halaszthatatlan a monitoringrendszer létrehozása, működtetése minden szinten, de a törvénymódosítás erről sem rendelkezik. A törvényjavaslatnak végeredményben olyan regionális egységek kialakítását kellene elérnie, amelyek versenyképesek az Európai Unióban, hiszen a számunkra lehetséges pénzeket csak ebben az esetben tudjuk megszerezni. Tény, hogy az előcsatlakozási tárgyalások során van annyi pénz az Európai Unió büdzséjében, amennyivel meg lehet nyerni egy következő választást, csak van egy apró momentum, amellyel talán számolni kellene: a pénzforrások csapját nem a magyar kormány nyitogathatja kizárólagosan.
Az az érzésem, hogy ez a törvénytervezet ennek ellenére vagy éppen ezért nem arról szól, hogy milyen leginkább versenyképes, hatékony struktúrák alakuljanak ki, és hogy például milyen pénzből fedezzék a saját erőt a programok létrehozására, hanem arról szól, hogy ki oszthassa el az Európai Unió pénzét. Ez viszont számunkra nem igazából jó ómen, mert köztudott, hogy az európai uniós csatlakozásunk kapcsán megszerezhető pénzek a régiók életképességétől, a jól megfogalmazott programoktól függenek. Szeretnék utalni most a Baja képviselőtársam által elmondottakra (A jegyzetelő dr. Torgyán Józsefhez fordulva:) - amennyiben rögzítette. Ha nem fogunk megfelelőképpen versenyképes programokat készíteni, és nem határozzuk meg, hogy hogyan fog Magyarország pályázni az Európai Unióba országos rendszerekkel, országos programokkal vagy regionális programokkal, és hogy ehhez milyen forrásokat kívánunk rendelni, hogyan kívánjuk ezeket eljuttatni, akkor bizony, ezen pénzforrás - amely talán rendelkezésünkre áll - kevésbé fogja segíteni a magyar területek, a magyar gazdaság, a magyar régiók fejlődését.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
