KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Kedves Keller László Képviselőtársam! Azért ön sem a Marsról jött 1998 tavaszán a magyar parlamentbe, feltételezem én, sőt megkockáztatom, hogy a magyar kormány tagja volt az előző ciklusban, és mint ilyen, önnek is tudnia kellett azt a folyamatot, amelyet mi akkor is bíráltunk, nevezetesen, hogy az ÁPTF rossz működésére a legjobb bizonyíték az, ami a Postabank-történetben az ÁPTF szerepe.
Ugyanis arról van szó, hogy a Postabank tőkehiánya, az, hogy a kintlévőségek kockázata jóval nagyobb, mint amit a Postabank a mérlegében kimutat, ez önök előtt is ismert volt, sőt megkockáztatom, talán még visszaemlékszik arra, hogy az ezzel kapcsolatos ÁPTF-magatartás akkor is számos politikus által bírált volt, mert a törvényi felhatalmazás megadta az ÁPTF vezetőinek azt a lehetőséget, hogy a törvény erejénél fogva azokat a lépéseket megtegyék, nem '98-ban, '97-ben, amivel a Postabanknak a tőkevesztését meg lehetett volna állítani.
Gondolom, ismeri a Nemzeti Banknak az idevonatkozó levelezését is. Gondolom ismeri azt is, hogy a kormány ezzel kapcsolatban miket döntött, és nagyon remélem, hogy a jövő tavasszal befejeződik az a vizsgálat, ami a számvevőszéki bizottság keretében folyik arra vonatkozóan, hogy ebben az ÁPTF felelősségét és a kormány felelősségét megállapítsuk, nem valami politikai akció keretében, hanem azért, hogy a jövőben ne kövessük el ezeket a hibákat. Egyébként a Számvevőszék postabanki jelentése meg nyilvános, mármint abban az értelemben, hogy bizonyos részeitől eltekintve mindenki számára elolvasható, egész biztos, hogy képviselőtársam is hozzá tud jutni, de én szívesen elküldöm. Ebben napnál világosabban olvasható, hogy mi volt a felügyeletek vezetésével kapcsolatos probléma.
