KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amikor a gombot megnyomtam, nem tudhattam, hogy Vojnik Mária képviselőtársam milyen szellemben kíván szólni, de nem tekintek el a kétperces hozzászólásomtól, ugyanis rendkívül sajnálatos körülmények között zajlott egész nap ez a vita.
Nagyon dicséretes volt az, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam gyakorlatilag egyedül, néha Mánya Kristóffal együtt, küzdött és próbálta védeni azt, ami egyszerűen védhetetlen, tisztelt képviselőtársaim. És közben a kormánypárti többség valószínűleg otthon kereste a megoldást arra, hogyan lehet megtalálni erre az elrontott törvényjavaslatra a választ, mert ha nem ezt tennék, akkor valószínűleg itt érveltek volna, s válaszoltak volna a kérdéseinkre, s meggyőződéssel tudták volna képviselni a kormány álláspontját. De ebből a sorból nemcsak a kormánypárti többség hiányzik, hanem többek között egy nagyon fontos része a kormánypárti többségnek.
A finanszírozásról elég sok szót szóltunk ma. Az anyag is, amelyet úgynevezett háttéranyagként kaptunk, a rendszer hiányosságai között említette a finanszírozási rendszer fogyatékosságait. S lám, úgy folytatjuk le a vitát, hogy a felelős politikai államtitkár úr még csak be sem jön a terembe, olyan távolról nézi ezt az egész vitát - ha egyáltalán figyelemmel kíséri, de a jelenléte semmiképpen nem volt tapasztalható -, hogy ez végül is, tisztelt képviselőtársak, rendkívül sajnálatos.
Az pedig, hogy a miniszter úr ígéretet tesz arra, hogy majd válaszol a felvetett kérdéseinkre a vita végén, körülbelül ugyanaz az ígéret, amit tőle már megszokhattunk, hogy majd lesz 400 százalékos béremelés, meg lesz majd szorzószámemelés, aztán semmi sem lesz. Láthatjuk a költségvetési vitában, hogy gyakorlatilag milyen pozíciót tudott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) elfoglalni az egészségügy.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
