MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr; a képviselőtársam erről is beszélt. A kitüntetést nem kiérdemlik, hanem kapják - mondja a kicsit cinikusan bölcs de la Mole márki a Vörös és Feketében. Azt gondolom, hogy ennek van némi alapja.
Hogyan lehet ezt elkerülni? Véleményünk szerint úgy, hogy a mindenkori kormánytól független testület dönt sok lépcsőben. Klebersberg Kunó - vagy ismertebb nevén a gróf, mert így könnyebb volt kiejteni - egy félig magánleveléből szeretnék idézni négy mondatot. "Az én ízlésem az enyém. Nem kaptam felhatalmazást általános ízlés képviseletére. Nem is tenném. Ez ízlésem ellenére lenne". Azt hiszem, minden kitüntetésnél, melyet egy ország nevében adnak, ezt a szempontot kellene érvényesíteni, s ha az ember tízegynéhány évig a magyar közoktatás élén állt, azt gondolom, liberális szemléletből igazán példát mutatott.
A módosító javaslatunk tulajdonképpen három pontra osztható. Az első és a legfontosabb: mi úgy ítéljük meg, hogy a Kossuth-díj, az Állami Díj, majd később a Kossuth- és a Széchenyi-díj betöltötte és betölti a Magyar Köztársaságban azt a szerepét, amelyet kiemelkedő művészeti, tudományos munkáért adni lehet. Az Állami Díjnál - amely megszűnt és felváltotta a Széchenyi-díj - egy dolgot szeretnék megemlíteni: azt sem arra méltatlanok kapták. Jó pár olyan bányász barátom van, akikkel együtt dolgoztam, és ők nemcsak kiemelkedő emberi munkájukért, nagyon nehéz körülmények között végzett munkájukért, hanem a magyar bányászat korszerűsítésében végzett kiemelkedő teljesítményükért is kapták.
Azt gondoljuk, hogy a Kossuth-díj és a Széchenyi-díj - e két, sokáig egymással szembenálló emberről elnevezett díj - méltán reprezentálja azt, amerre hitünk szerint az ország halad, és nem tartjuk indokoltnak, hogy e kitüntetések mellé magas rangú, újabb állami kitüntetés járuljon. Különösen nem tartjuk indokoltnak a Corvin-koszorút és a Corvin-láncot, két ok miatt. Egyrészt mi úgy érezzük, hogy nincs szükség rá, másrészt rossz emléket idéz. Azt az emléket idézi, amelyet, úgy gondolom, meghaladtunk. 1930-ban, Horthy kormányzásának tizedik évfordulóján született az alapító oklevél Szegeden. Egy fél mondat az alapításból: "Annak a szegedi gondolatnak a jegyében, amely a katasztrófák után a nemzet megújhodását kívánja szolgálni". Anélkül, hogy elvitatnám, kik kapták a Corvin-láncot, és hogy arra méltók voltak - azt kell mondjam, hogy igen -, ez a fajta szegedi gondolat, amely a nemzet megújhodását hirdette, a második világháborúhoz vezetett, ez egy katasztrófához vezetett. Tehát erre a megújhodásra emlékezni Magyarországon, azt gondolom, még egy jelvénnyel is, egy kicsit játék a tűzzel.
A másik nagyon fontos dolog: a törvénytervezet szerint a miniszterelnök lenne jogosult e kitüntetést átadni. Ez példátlan az európai történelemben! Nem véletlen, hogy annak idején Horthy Miklós kormányzó úr magának tartotta fönn a jogot, hogy ő írja alá, ő adja át. Többek között Bartók Béla - aki ugyan elfogadta a kitüntetést - azért nem vette át, mert nem volt hajlandó Horthy Miklóssal kezet fogni.
De ez a törvényjavaslat egyszer már volt a Ház előtt 1991-ben - és ez a harmadik gondolat -, amikor Antall József, mély politikai bölcsességről tanúságot téve, megérezte ezeket az aggályokat, amelyeket az akkori ellenzék, többek között a Fidesz is fölvetett, és a törvényjavaslatot visszavonta.
Azt gondolom tehát, és azt gondoljuk mi, előterjesztők, hogy Magyarországon a Kossuth- és Széchenyi-díjjal megfelelő módon tudjuk jutalmazni azokat, akik ezért a hazáért oktatásban, tudományban sokat tettek. A Corvin-koszorú és a Corvin-lánc nem időszerű, nem aktuális, rossz emlékeket idéz, és elvenné az értékét annak a Kossuth- és Széchenyi-díjnak, amelyet sokan kaptak. És most emlékeztetek a képviselőtársamnak egy sajnálatos módon be nem fejezett beszédére, amikor a magyar tudományról beszélt, és az idő rövidsége miatt nem említhette a magyar Nobel-díjasokat. Én most nem akarom elmondani a magyar Kossuth-díjasokat és a magyar Széchenyi-díjasokat, mert akkor önöket büntetném - kiváló névsor! Azt gondolom, ezzel méltóképpen jutalmaztunk eddig és jutalmazhatunk ezután is.
Kérem tehát megfontolásra e módosító javaslatunkat. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
