CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Fogadalmat tettem, hogy nem szólok hozzá a témához, de hogy ismételten, újra meg újra bárki, bármelyik oldalról a magyarságomat vonja kétségbe azért, mert ezen az oldalon ülök, a magyarságomat, holott minden általam ismert és ismeretlen ősöm magyar volt... - remélem, az utódaim is mind! És valakinek valami rejtélyes, valami üldözéstől vezérelt ok miatt az jut eszébe, hogy engem nem tekint magyarnak, mert 33 éven át Adyt, Petőfit, József Attilát, Csokonait, Fazekast, Janus Pannoniust és a többieket tanítottam, hát ezt egyszerűen nem tudom hova tenni!
Szent Korona - magyar történelem. Vajon ez a szimbolizmus, vajon ez a jelképi rendszer miért indít bennünket arra, hogy egymást bántsuk? Miért nem keressük meg a gondolatainkban, érzéseinkben azokat az esélyeket, amelyek a másik bántása nélkül elfogadhatóvá teszik akár az én nézeteimet is valaki számára? Lehet bennünk érzelem, lehet bennünk indulat, lehet bennünk düh, lehet bennünk keserűség - csak az nem lehet, hogy eleve feltételezésekből induljunk ki! Ettől nem leszünk magyarabbak, nem leszünk különbek, nem kerülünk közelebb a konszenzushoz, és nem használunk ennek a nyomorult kis országnak, hanem ártunk - mindegy, hogy milyen párthoz tartozunk!
Magyarnak lenni mindig is jelentett felelősséget is, éppúgy, mint németnek vagy franciának, kínainak vagy akárminek lenni. De hagyjuk már el ezt a nyomorúságos kis nemzetiséget! (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Öntudatra, öntudatra van szükség! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
