DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Bauer Tamás képviselőtársunk több kérdése közül az egyik az volt, hogy miért foglalkozunk a Szent Koronával itt, az Országgyűlésben, illetőleg hogy minek ez a törvény. Több alkalommal kifejtettük már erről az oldalról, hogy számunkra Magyarország Szent Koronája nem csak múzeumi tárgy. Az is, de nemcsak az, hanem annál sokkal több. Aki ezt nem érti, az nyilván összekeveri Corvin Mátyást Korvin Ottóval. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez megengedhető, de nagyon komolyan kérem, hogy vegyék elő a szakirodalomból legalább azt a szóösszetételt - igaz, hogy latinul van -, hogy Magyarország Szent Koronája nem egyszerűen a Szent Korona, egy fétis, egy ékszerekkel telerakott drágaköves, arany, ezüst régi tárgy, hanem, kérem szépen, sacra corona regni Hungariae, Magyarország Szent Koronája. Nem a királyok koronája, hanem Magyarországé! Nem a királyok fejfedője, hogy ne mondjam, svájcisapkája (Dr. Kis Zoltán: Gyalázza a címert!), hanem Magyarország Szent Koronája. Ezt most irónia és minden egyéb nélkül mondom, hogy egy történeti kategória Magyarország Szent Koronájáról beszélni. Ezt lehet nem tudomásul venni, lehet megtagadni, de akkor ezt mondjuk ki nyíltan, hogy ez kinek mit jelent, másoknak pedig ugyancsak mit jelent.
Végezetül az elhelyezésről: mivel a magyar Szent Korona olyan szent, el tudtam volna képzelni azt, hogy nem ide jön, az Országgyűlésbe, hanem az új esztendő első napján, mondjuk, a Magyar Köztársaság parlamentjének a képviselői tesznek egy tisztelgő látogatást a Nemzeti Múzeumban. Ez azonban egy oda-vissza szimbolikus dolog lett volna. Ha azonban az új esztendő első napján mégis meg kívánjuk adni azt a tiszteletet a Szent Koronának, amit érzünk, akkor ideiglenes jelleggel ide jöhet az Országgyűlésbe, de hangsúlyozom - majd később esetleg erre kitérek -, a végleges megoldást az elhelyezésben én a budai Várban, a Szent György téren látom. (Dr. Kis Zoltán: Egyetértünk.)