DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt ma már szó esett, ha jól emlékszem, az imént Csapody Miklós hivatkozásában egy történelmi eseményről: amikor a Szent Koronát az Egyesült Államok kormánya visszaszolgáltatta. Nem tudom emlékeznek-e képviselőtársaim arra, hogy hol került sor erre helyileg (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Igen!): itt, a magyar Parlament épületében, a Kupolacsarnokban, díszes külsőségek között. (Dr. Varga István: Pedig akkor még a komcsik voltak...) És úgy gondolom, hogy ez nem az Egyesült Államok egyoldalú akarata lehetett, mert Magyarország legalábbis nem az Egyesült Államoktól volt függő viszonyban. (Dr. Csapody Miklós: Nem annyira, nem teljesen! - Derültség a kormánypártok soraiban.)
Én tehát azt gondolom, érdemes elgondolkodni azon, hogy az a kádári kormányzat, amelytől minket világnézetileg és politikailag világok választanak el (Csige József: Aha!), mit gondolhatott akkor, amikor belement ebbe a megoldásba, vagy nem tudom - nem tudhatom -, nem volt-e legalább olyan akarat a kádári kormányzat részéről. Én nem tudom, mit gondoltak ők a Szent Koronáról, de egyet feltételezek: számba vették, mit gondol ez a nemzet a Szent Koronáról, volt valami érzékük ahhoz, hogy ezt számba vegyék, és úgy oldják meg, olyan megfelelő módon bonyolítsák le ezt az eseményt, hogy az az emberek érzéseit tekintetbe vegye.
(16.20)
Én nagyon kérem - mert én senkit nem akarok bántani, és a következő mondatomat semmiképpen sem valamelyik pártnak címzem, hanem egyéneknek -, próbáljanak ellesni annyi empátiát ettől a kormányzattól, amitől minket politikailag és világnézetileg egy világ választ el, amennyi bennük volt a nemzet gondolkodása iránt, legalábbis ebben a kérdésben, ebben a helyzetben, ennek az ügynek a rendezése kapcsán!
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
